Sorsdöntő elhatározásra készül most rengeteg magyar szülő: közeleg a határidő, a gyerekük jóléte lehet a tét – könnyű hibázni

A középiskola-választás időszaka sok gyerek és szülő számára érzelmileg az egyik legmegterhelőbb pont az iskolai évek során. Sok szülő úgy érezheti, ha most rossz döntés születik, az meghatározza majd a gyerek jövőjét, miközben magára az érintettre is hatalmas teher nehezedhet. Király Barnabás kérdésünkre először elmondta, hogy a középiskola-választással kapcsolatos szorongások sokfélék lehetnek, és fontos kérdés az is, hogy valójában ki szorong leginkább: maga a gyerek vagy inkább a szülők. A szakember tapasztalatai szerint a szülők és a gyerekek eltérő módon élik meg nehézként ezt az időszakot.

Mint kifejtette, a gyerekeknél gyakran jelenik meg a teljesítményszorongás, például az attól való félelem, hogy nem lesznek elég jók abban az iskolában, ahová készülnek, de ehhez kapcsolódik a megfelelési kényszer is: a gyerekek sokszor szeretnének bizonyítani tanáraiknak, a szüleiknek, vagy akár az osztálytársaiknak is. Gyakori szorongásforrásként említette a szakember a kortársaktól, barátoktól való elszakadást is, hiszen a gyerekek addig egy megszokott közegben voltak, ahol jó esetben baráti kapcsolataik is kialakultak, és az iskolaváltásnál tarthatnak attól, hogy az új közegben egyedül maradnak, nem találnak majd új barátokat.

Mindemellett az iskolaválasztáshoz kapcsolódhat identitásszorongás is. A szakpszichológus hangsúlyozta, hogy 13–15 éves korban az identitás még nem kiforrott, ennek ellenére a gyerekek úgy érezhetik, mintha egy egész életre szóló döntést kellene meghozniuk, és ez az elvárás önmagában is erősen nyomasztó lehet. Mint mondta, mindezt tovább erősítheti a kudarctól való félelem: mi történik, ha nem veszik fel őket, ha nem sikerül jól a felvételi, ha lefagynak – ezek a félelmek pedig szorosan összekapcsolódnak a teljesítményszorongással.

Rátérve a szülők szorongására, a szakember kiemelte, hogy a szülők gyakran úgy tekintenek a középiskola-választásra, mint egy hosszú távra szóló, sorsdöntő elhatározásra, és elsősorban a jövőt tartják szem előtt: azt, hogy mi lesz majd a gyerekeikkel, hogyan alakul az életük – ők ebből a szempontból szoronganak jellemzően, de összességében mindkét fél esetében jelen van a stressz és a szorongás, csak eltérő hangsúlyokkal és megélési formákban.

Nagy lehet a teher a gyerekeken

A szakpszichológus szerint a középiskola-választással járó pszichés terhelés mértéke nagyban függ attól, hogy családi és iskolai szinten hogyan kezelik ezt a helyzetet. Mint megjegyezte, ha az otthoni és iskolai kommunikáció azt sugallja, hogy ez az élet első és legfontosabb döntése, amely az egész jövőt meghatározza, és elvárás a „jó” választás, az könnyen erős szorongáshoz vezethet. Ha viszont a szülők és a pedagógusok is úgy tekintenek erre, mint egy fontos, de nem végleges döntésre, a teher jelentősen csökkenhet.

A szakember szerint sokat segít, ha az iskolaválasztás egy folyamat részeként jelenik meg, nem pedig egyszeri, hirtelen meghozandó döntésként. Hozzátette, hogy bár ezen a ponton a pálya- és iskolaválasztás valóban egy konkrét döntésben csúcsosodik ki – mely intézmények kerülnek a jelentkezési lapra –, ideális esetben ezt hosszabb előkészítő folyamat előzi meg, melynek része a gyerek önismeretének alakulása is: annak átgondolása, miben ügyes, mire képes, mi az, ami belső motivációt jelent számára. Emellett ugyanilyen fontosak a szülők, tanárok, a tágabb család és akár a barátok visszajelzései és megfigyelései arról, hogy milyen területeken mozog otthonosan, mi az, ami természetesen és jól megy neki.

„Ha ezek a szempontok fokozatosan tisztázódnak, és a család tudatosan készül erre a döntésre, az jelentősen csökkentheti a szorongást mind a gyerek, mind a szülők számára” – összegezte a szakpszichológus.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ettől szorong 2025-ben a legtöbb magyar fiatal: kevesen tudják a baj valódi okát, borzalmasan szenvednek

Függőség, szorongás, csökkenő önbizalom és önmaguk másokhoz hasonlítgatása: egy friss kutatása szerint ezek okozzák a legnagyobb kihívást a Z-generáció számára.

Reális az elvárás?

Azt is szerettük volna megtudni, hogy mennyire reális elvárás egy 13–15 éves gyerektől, hogy a középiskola kiválasztása kapcsán jó döntést hozzon. A szakember szerint mindez értelmezés kérdése: ha a jó döntést úgy definiáljuk, hogy a gyerek elsőre pontosan megtalálja azt a középiskolát, amely minden szempontból tökéletesen illeszkedik hozzá, és ez az elvárás megjelenik benne vagy a szülőkben, az nem feltétlenül reális, és a gyerekre hatalmas terhet helyez. Ha viszont a döntés megengedőbb keretben értelmeződik, az erősségekre épít, és magában foglalja az újragondolás, az irányváltás lehetőségét, valamint azt az üzenetet, hogy ez nem egy életre szóló választás, akkor a teher mértéke jelentősen csökken a szakpszichológus szerint.

Bizonyos értelemben reális elvárás, hogy egy ilyen idős gyerek képes legyen döntést hozni, hiszen rendelkezik valamennyi önismerettel, össze tudja vetni saját képességeit a kortársaiéval, barátaiéval, és van egy alapvető realitásérzéke. Ugyanakkor ebben érdemes őt támogatni, akár családi környezetben, akár szakember bevonásával, hogy meg tudja fogalmazni és fel tudja ismerni a saját erősségeit

– fejtette ki Király Barnabás.

A szakember szerint ugyanakkor előfordulhat az, hogy valaki még nem érett meg arra, hogy egy ilyen súlyú döntést meghozzon – ennek pedig több jele is lehet. Az egyik, amikor különféle tünetek jelzik, hogy a gyerek érzelmileg még nem áll készen a döntésre, mert túl nagy stresszt és szorongást él meg. A szakpszichológus szerint ilyenkor megjelenhetnek alvásproblémák, pszichoszomatikus tünetek – például fej- vagy hasfájás testi ok nélkül –, hirtelen motivációvesztés, illetve gyakoribbá válhatnak a konfliktusok a szülőkkel, osztálytársakkal vagy tanárokkal. Mint mondta, ezek arra utalhatnak, hogy a gyerek nem tudja megfelelően kezelni azt a terhelést, amely ezzel a döntési helyzettel jár.

A másik pedig maga a döntéshez szükséges érettség kérdése. A szakember elmondta, hogy amennyiben a gyerek önismerete nagyon alacsony, nem tudja megfogalmazni saját erősségeit, nehézségeit, érdeklődési körét, és nincs legalább egy minimális jövőképe, akkor várhatóan még nem áll készen erre a választásra. Ilyen esetekben elsősorban támogatásra van szüksége ahhoz, hogy ezek a szempontok fokozatosan tisztázódjanak.

EZ IS ÉRDEKELHET

Megszólalt a pesti elitgimi igazgatója: nem feltétlenül a kitűnő tanulók lesznek a legsikeresebbek

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium neve egyet jelent a kiemelkedő oktatással és a diákok iránti elhivatottsággal. Az igazgató most a Pénzcentrumnak adott interjút.

Iránymutatás vs. nyomásgyakorlás

Az is érdekelt minket, hogy hol van az egészséges határ a szülői iránymutatás és a túlzott nyomásgyakorlás között. A szakpszichológus szerint ezt nehéz megtalálni, mint mondta, vannak családok, ahol a szülői elvárások rendkívül erősek: például generációk óta meghatározott pályák – orvos, ügyvéd – öröklődnek, és a gyerekre a szülők nyomást gyakorolhatnak, hogy folytassák a családi hagyományt. Más esetekben viszont a szélsőséges elhanyagolás is előfordulhat, amikor a szülőt nem érdekli, mit tesz a gyereke, csak „csináljon valamit”.

Az ideális középút a kettő között van. Fontos figyelembe venni a gyerek önismeretét, képességeit, érdeklődését, motivációját, valamint a szorongás mértékét és a döntési folyamatban betöltött szerepét, de ugyanilyen fontos a szülők önismerete. Az ideális megoldás az, amikor a szülő támogat, javasol, és segít kiemelni a gyerek erősségeit, de nem nyomja egy kijelölt út irányába. Fontos továbbá figyelembe venni, hogy ez a döntés a családi rendszert is érinti: ha a szülő hosszú távon nem tud őszintén támogatni valamit, amivel nem ért egyet, az a stressz és elégedetlenség révén a gyerek számára is érzékelhetővé válik

– hívta fel a figyelmet a szakember.

Fontos az erősségek felismerése

A szakpszichológus azt is megjegyezte, hogy szerinte az oktatási rendszer nem segíti a gyerekeket abban, hogy felismerjék saját erősségeiket és érdeklődésüket. Mint hozzáfűzte, az iskolák még mindig tantárgyakra bontva oktatnak, és jegyekkel értékelnek, ami a szakember szerint két szempontból is problémás: egyrészt a tantárgyi teljesítmény a való életben nem egy az egyben hasznosítható tudást jelent; például egyéni vállalkozóként a könyveléshez matematikára, gazdaságtanra és informatikára is szükség van, de ezek összehangolása már nem tantárgyi bontásban történik. Másrészt a jegyek túlzottan leegyszerűsítik a teljesítményt: egy ötös nem ad teljes képet arról, hogy miért azt a jegyet kapta a gyerek.

Király Barnabás megjegyezte, hogy a pályaválasztási tanácsadás során gyakran azzal kezdenek, hogy mely tantárgyak érdeklik a gyereket, majd részletesebben megkérdezik tőlük, hogy mi az, ami valóban leköti őket, mihez van természetes affinitásuk, és mi megy számukra könnyen, mi nehezebben. Az iskolai támogatás részeként a szakpszichológus szerint hasznos lehet például osztályfőnöki órákon ilyen témákról beszélgetni, valamint részletesebb visszajelzéseket adni a teljesítményről is.

„Ezentúl önismereti, csoportos alkalmak szervezése is segíthet, ahol a gyerekek egymásnak is adhatnak visszajelzést” – jelezte. A szakember azt is hozzáfűzte, fontos, hogy a pályaválasztásról való gondolkodást ne csak az iskolai teljesítményre korlátozzuk, hanem a szabadidős tevékenységekre is kiterjesszük, ugyanis a gyerekek szabadidőben választott elfoglaltságai, hobbijai rendkívül informatívak lehetnek arról, milyen készségeik és motivációik vannak, és milyen irányban érdemes támogatni őket.

Kapaszkodó a döntéshez

Király Barnabás kérdésünkre arról is beszélt, hogy leggyakrabban azok a diákok (és szüleik) keresik meg, akik bizonytalanok abban, merre induljanak tovább, és úgy érzik, nincs kapaszkodójuk a döntéshez.

Ilyenkor a közös munka célja az, hogy tágítsuk azt a gondolkodási keretet, amelyben a gyerek és a család a lehetőségeket szemléli, és több irány váljon elképzelhetővé. Ezekben a beszélgetésekben gyakran megjelenik az a szorongás is, hogy a középiskola-választás egy túl nagy súlyt kapó döntésnek tűnik

– mutatott rá a szakember. Hozzátette, hogy ritkábban, de előfordul az is, amikor a gyerek sok területen tehetséges és sikeres, és éppen az okoz neki nehézséget, hogy a számos erősség közül melyik irányba induljon el, milyen területre specializálódjon.

Az esetleges kudarc feldolgozása

Minden felkészülés és tanulás ellenére előfordulhat és elő is fordul, hogy a gyerekeket nem veszik fel az áhított középiskolába. Érdekelt minket, hogy ez milyen nyomot hagyhat a gyerekekek önbizalmán, és hogyan lehet feldolgozni a kudarcot.

A szakpszichológus szerint általában a feldolgozás természetes folyamatként zajlik, de fontos, hogy a fókusz ne az önértékelés rombolására, hanem a tanulási lehetőségekre irányuljon.

Kritikus szempont, hogy a kudarcot ne úgy éljék meg, hogy „én kevés vagyok” vagy „nem vagyok elég jó”, mert ezek a gondolatok hosszú távon mély nyomot hagyhatnak a gyerekekben. Sokkal jobb megközelítés, ha a gyerek úgy látja: „most nem sikerült, de ez csak egy helyzet, és nem minősít engem, mint személyt”. Ebből a perspektívából lehet elemezni az okokat: mi vezetett a kudarchoz, min lehet változtatni a jövőben, és hogyan lehet felkészülni a hasonló helyzetekre. Ez a folyamat nemcsak tanulási lehetőséget kínál, hanem növeli a kontrollérzetet is

– részletezte Király Barnabás.

A szakember szerint emellett a szülők és a környezet reakciója kulcsfontosságú: ha csalódottságot vagy szégyent mutatnak, az mélyen beépülhet a gyerek önértékelésébe, ugyanakkor szerinte fontos hangsúlyozni, hogy a középiskola-választás csupán az életút egy része, a pályák módosíthatók, az átmenetek lehetségesek.

Király Barnabás szerint a középiskola-választás előtt álló gyerekek szüleinek érdemes szem előtt tartani, hogy a gyerek lelki biztonsága sokkal fontosabb, mint az iskola presztízse vagy a választás „tökéletessége”. A szakember szerint ha a gyerek támogatva érzi magát, és megvan az önbizalma a döntési folyamat során, hosszú távon sokkal többre juthat, mintha stressz, szorongás vagy erőltetés révén kerülne egy számára nem megfelelő intézménybe.

Kitért arra is, hogy a döntés előtt érdemes figyelembe venni a gyerek érdeklődési körét, értékrendjét, motivációit, valamint készségeit és képességeit a soft skillek területén is, ezekből rendszert alkotni, és ennek alapján meghozni a döntést.

„Érdemes külső segítséget is igénybe venni, különösen akkor, ha a szorongás vagy a stressz mértéke magas, vagy ha a gyerek és a család bizonytalan a döntési folyamatban. A Pedagógiai és Pszichológiai Szakszolgálat is nyújt lehetőséget pálya- és iskolaválasztási tanácsadásra, emellett számos szakember foglalkozik ezzel a területtel” – mutatott rá.