A magyarral ellentétben köszöni, jól van a cseh és a szlovák gazdaság: miért szakadtunk le ennyire a térségről?

A nemzetgazdasági miniszter a csalódást keltő adatokat elsősorban a háborúval, a kedvezőtlen nemzetközi környezettel és a német gazdaság gyengélkedésével magyarázta. Kiemelte, hogy kis, nyitott gazdaságként Magyarország erősen függ a külső kereslettől, a járműipar pedig az elektromos átállás és a kínai verseny miatt nehéz helyzetbe került.

Ezek az érvek azonban árnyalásra szorulnak, ha a magyarhoz hasonló szerkezetű visegrádi országok adatait vizsgáljuk. Tavaly Csehországban 2,5, Szlovákiában pedig 0,8 százalékos volt a növekedés. A hároméves átlagot tekintve még látványosabb a különbség: a magyar stagnálás (0 százalék) áll szemben a cseh 1,2 és a szlovák 1,6 százalékos bővüléssel. A 2004 után csatlakozott uniós tagállamok közül hároméves távlatban csak Észtország teljesített rosszabbul Magyarországnál - írja a G7.

Nagy Márton szerint a cseh járműipar jobb teljesítménye csak átmeneti ciklikus hatás, amely a Škoda sikerének köszönhető, míg a Volkswagen-csoport márkái szenvednek. A tényadatok és a jegybanki elemzések azonban mást mutatnak: a Volkswagen és a Škoda európai értékesítése egyaránt segítette a cseh és szlovák ipart, miközben az itthon gyártó cégek – például az Audi és a Suzuki – eladásai visszaestek. A HOLD Alapkezelő részvényelemzője szerint nemcsak a termékportfólió különbsége okozott gondot. A magyar ipart jelentősen visszahúzta a villamos berendezések gyártása is – beleértve az akkumulátoripart –, amely tavaly visszaesést mutatott.

A gazdasági teljesítményt az export gyengélkedése mellett leginkább a beruházások drasztikus csökkenése vetette vissza, ami szorosan összefügg az uniós források hiányával. Míg Csehország és Szlovákia a rendelkezésre álló Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásainak nagyjából kétharmadát lehívta, addig Magyarország idén februárig csupán a keret 9 százalékát tudta felhasználni. Szakértők szerint jelenleg mintegy 7500-8000 milliárd forintnyi, a GDP 10 százalékát kitevő uniós forrás késik vagy hiányzik a magyar gazdaságból. A pénzek körüli politikai vita elhúzódása ráadásul bizalmatlanságot szül a vállalati szektorban is, így sok cég akkor is elhalasztja fejlesztéseit, ha egyébként lenne rá fedezete.

A beruházások elmaradását a fogyasztás sem tudta ellensúlyozni. A 2022-es reálbércsökkenés és a bizonytalanság miatt magasan maradt a lakossági megtakarítási ráta, így a fogyasztás kevésbé élénkítette a gazdaságot, mint Szlovákiában. A vállalatok helyzetét tovább nehezítették a régiós szinten is magas energiaárak, valamint a forint árfolyamának kiszámíthatatlan ingadozása. Ez utóbbi tervezési nehézségeket és költségnövekedést okozott. A gazdaságot emellett a költségvetési kiigazítás is fékezte: a választások előtti költekezés után az állam kénytelen volt visszafogni a kiadásokat és elhalasztani a közberuházásokat.

A ciklikus problémák mellett egyre hangsúlyosabbak a strukturális gondok is. A 2010-es évek munkaerő-bővítésre alapozott, extenzív növekedési modellje kifulladt, hiszen nincs már olcsó energia, alacsony kamat és bőséges uniós forrás. A régiós versenytársak sikeresebben álltak át a hatékonyságjavításra alapozott, intenzív növekedésre. Magyarországon a termelékenység alig javult az elmúlt években, és különösen a kis- és középvállalkozások körében jelentős a lemaradás. Bár a makrogazdasági előrejelzések szerint idén némi javulás várható, ez önmagában nem fordítja meg az elmúlt években kialakult relatív lemaradást a cseh és szlovák gazdasághoz képest.