Nagyon súlyos veszélyben a magyar gazdaság: ez áshatja meg a növekedés sírját a következő években?

Az Európai Bizottság évente teszi közzé a Debt Sustainability Monitor (Adósságfenntarthatósági Figyelő) című dokumentumot, amely részletesen elemzi a tagállamok államadóssági pályáit. Ez az elemzés alapozza meg a túlzottdeficit-eljárásokkal kapcsolatos döntéseket is. A dokumentum nem előrejelzést ad, hanem kivetítést: azt vizsgálja, hogyan alakulnának az adósságráták a jelenlegi gazdasági és költségvetési feltételek változatlansága, illetve további fiskális beavatkozások elmaradása esetén.

Az energiaválság és a megugró védelmi kiadások miatt borítékolható volt, hogy az idei jelentés kedvezőtlen képet fest majd. A tagállamok összesített államadóssága a GDP arányában egy év alatt 82-ről 83 százalékra emelkedett, az alapforgatókönyv szerint pedig 2036-ra elérheti a 100 százalékot. A növekedést főként a 2026-tól jelentkező védelmi többletkiadások, a demográfiai változások költségei és az emelkedő kamatterhek hajtják. Az adósságdinamikát meghatározó úgynevezett hólabdahatás is kedvezőtlenre fordul: a vizsgált időszak végére számos országban az implicit kamatláb meghaladja majd a gazdasági növekedés ütemét, ami automatikusan növeli az adósságot.

A már eleve magas eladósodottságú államok közül az alapforgatókönyv szerint 2036-ra Olaszország adósságrátája 149,1, Franciaországé 144,0, Belgiumé pedig 137,4 százalékra nőhet. Görögország kivételt képez, ott 147,6-ról 123,5 százalékra mérséklődhet a mutató, bár ez még mindig kiugróan magas. A skála másik végén Dánia (13,8 százalék), Írország (20,3 százalék), Ciprus (20,1 százalék) és Luxemburg (20,1 százalék) található a vizsgált időszak végén.

Magyarország a magas kockázatú kategóriába került. Bár a Bizottság előzetesen 73,7 százalékos adósságrátával számolt 2025-re, a Magyar Nemzeti Bank friss adatai szerint a tényleges érték 74,9 százalék. Az alapforgatókönyv szerint hazánk államadóssága 2036-ig 102,5 százalékra emelkedik. Mivel ez meghaladja a 90 százalékos küszöbértéket, az európai módszertan szerint ez önmagában indokolja a magas kockázati besorolást.

Hasonló tendencia figyelhető meg több más tagállamnál is: 2036-ig Németország adósságrátája 63,5-ről 91,0 százalékra, Ausztriáé 81,4-ről 102,0-re, Lengyelországé 59,5-ről 106,8-ra, Szlovákiáé 61,9-ről 101,2-re, Finnországé pedig 88,1-ről 113,9 százalékra emelkedhet.

A finanszírozási kockázatoknál a bruttó finanszírozási igény (Gross Financing Needs – GFN) szintje a mérvadó, ahol a GDP 16 százaléka feletti érték számít magasnak. 2025-ben Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Finnország tartozik ebbe a veszélyeztetett csoportba. Magyarország mutatója 2025-ben várhatóan 14,9 százalék lesz, ami 2026-ra 15,2 százalékra nő, majd 2027-ben 14,3 százalékra mérséklődik. Bár ez a kritikus határ alatt marad, a finanszírozási szükséglet mértéke így is jelentős.

Bár a legtöbb tagállam alacsony vagy közepes kockázati besorolást kapott, Belgium, Luxemburg, Málta, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország hosszú távon magas kockázatúnak számít. Ennek oka a demográfiai kiadások várható megugrása és a kedvezőtlen induló költségvetési pozíció. Magyarország esetében az S2 mutató alapján a GDP 6,7 százalékának megfelelő azonnali és tartós kiigazításra lenne szükség 2027-től a stabilizációhoz. Az S1 mutató szerint 5,3 százalékos szigorítás kellene ahhoz, hogy 2070-re elérjük a 60 százalékos adósságszintet.

Uniós összevetésben a magyar adósságpálya nem tér el drasztikusan a leginkább eladósodott államokétól, ám a trend egyértelműen emelkedő. A jelentés nem fogalmaz meg politikai értékítéletet, csupán a számok nyelvén figyelmeztet: a jelenlegi feltételek mellett az adósságpálya nem stabilizálódik magától, a fenntarthatóság a jövőbeli költségvetési döntéseken múlik.

A dokumentum legfontosabb tanulsága, hogy az Európai Unió komoly költségvetési kihívás előtt áll. Ellentétben a 2010-es évek közepe és a világjárvány közötti kedvező időszakkal, a mostani gazdasági környezetben az adósságpályák nem rendeződnek automatikusan. A kamatkiadások GDP-arányos növekedése, a tartósan magas védelmi költségek és a demográfiai terhek folyamatos nyomást helyeznek a költségvetésekre. A Bizottság nem azonnali válságot, hanem a fiskális mozgástér fokozatos szűkülését vetíti előre, ami a sorozatos válságok után különösen aggasztóvá teszi a rendszerek sérülékenységét egy esetleges újabb külső sokk esetén.