Indul a színházőrület: mindenki ezekre a szabadtéri előadásokra akar bejutni 2025 nyarán

HelloVidék: Kezdjük a számoknál, hány nyári szabadtéri színház működik az országban, hánynak az érdekeit képviseli jelenleg a Szabadtéri Színházak Szövetsége?

Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke és a Kőszegi Várszínház igazgatója: Országos szervezetként jelenleg 17 tagja van a szövetségünknek, de ez korántsem jelenti azt, hogy ennyi szabadtéri játszóhely működik. A tagsághoz viszont szigorú feltételeknek kell megfelelni: legalább nyolcéves folyamatos működés, saját bemutatók, valamint önkormányzati támogatás vagy szerződés szükséges. Nem célunk minden új szabadtéri játszóhelyeket integrálni – inkább a hagyományosan működő, professzionális szabadtéri színházak érdekképviseletét látjuk el.

Az utóbbi években, különösen a Covid után, jelentősen megnőtt a szabadtéri produkciók száma. A járvány alatt a korlátozások kevésbé érintették ezeket az előadásokat, és sok település felismerte a bennük rejlő turisztikai és gazdasági lehetőségeket.

Ma elmondható, hogy Magyarország szabadtéri színjátszása rendkívül gazdag – ugyanakkor a mennyiségi növekedés nem minden esetben jár együtt minőségi fejlődéssel. A szövetség célja, hogy a szakmailag kiemelkedő műhelyeket fogja össze.

Ezért is fontos kritérium, hogy legyen saját bemutató?

Pócza Zoltán: Igen, ezt kiemelten fontosnak tartjuk. Ugyanakkor az elmúlt öt évben sokat változott a helyzet: a támogatások reálértéke jelentősen csökkent, így egyre jobban rászorulunk az együttműködésekre – legyen szó kőszínházakról, befogadóhelyekről vagy más szabadtéri társulatokról. A költségek – például a díszlet, jelmez, utazás – drasztikusan megnőttek, ráadásul megszűntek a kedvezményes adózási lehetőségek is a művészek foglalkoztatásánál. Mindez komoly alkalmazkodást igényel a szabadtéri színházak részéről is.

Intézményenként nagyon eltérő, hogy a szabadtéri színházak milyen anyagi kondíciókkal vágnak bele a nyárba…

Pócza Zoltán: Az aktuális pályázati lehetőségek és támogatások sokszor kiszámíthatatlanok, így nehéz általánosítani, színházfüggő, ki milyen anyagi helyzetből indulhat. Az viszont biztos, hogy az előadóművészeti többlettámogatás mértéke az elmúlt években csökkent, a TAO-rendszer megszűnése után a korábbi nagyjából 35 milliárdos támogatási keret jelentősen visszaesett. Ugyanakkor pozitívum, hogy a pályázatok célzottabbá váltak: mi, a Kőszegi Várszínházban például tudatosan készültünk, és négy különböző tematikus kategóriában is sikeresen pályáztunk – gyermek- és ifjúsági programra, új magyar bemutatóra, kiemelt eseményre és fesztiválprogramra is. Ez azonban tudatosság és némi szerencse kérdése is.

Miért fontos az önkormányzati háttér a szabadtéri színházaknál?

Pócza Zoltán: Az önkormányzati együttműködés számunkra a helyi beágyazottság garanciája. Egy színház nem csupán egy bérelt helyszín, hanem a település kulturális életének szerves része kell, hogy legyen. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a produkciók mögött önkormányzati háttér is legyen – ez a partnerség erősíti a helyi kötődést és hosszú távú működést tesz lehetővé. Nem a mostani trendek miatt van ez így: már húsz éve így fogalmaztuk meg az alapelveinket. A célunk mindig is az volt, hogy tartósan működő, minőségi társulatokat tömörítsünk, ne alkalmi formációkat.

Mennyire nyereségesek az előadások, hogyan tartják életben a nyári produkciókat?

Lehet a nyári szabadtéri színházaknál nyereségről beszélni?

Pócza Zoltán: Nem, ezek a színházak, ez fontos külön is kihangsúlyozni, nem üzleti vállalkozásként működnek. Mi elsősorban művészi szempontok alapján tervezünk meg egy évadot, majd megpróbálunk ehhez támogatásokat és pályázati forrásokat találni.

Nem a nyereség a célunk, hanem az értékteremtés. Ez nem jelenti azt, hogy ne gazdálkodnánk felelősen, de a működésünk alapját nem a profitmotiváció, hanem a kulturális misszió adja.

Mi a helyzet a nézőszámokkal? Legutóbb a Covid-lezárások után beszéltünk, akkor azt nyilatkoztad, hogy 2021–2022 év számított rekordnak. A járvány azonban megtörte ezt a lendületet. Azóta hogyan alakult a helyzet?

Pócza Zoltán: A szabadtéri színházak nézőszámai továbbra is megközelítik a 2021–2022-es csúcsokat, de ez színházanként nagyon eltérő. A támogatottság jelentősen befolyásolja a programstruktúrát: ha erősebb a pályázati háttér, akkor bátrabban be lehet vállalni kisebb, értékes, de kevésbé közönségcentrikus darabokat is. Amikor viszont kevesebb a támogatás, akkor a bevétel szempontjából is erősebb, populárisabb előadások kerülnek előtérbe. Éppen ezért a puszta nézőszám önmagában nem ad teljes képet – azt mindig a finanszírozási háttérrel együtt kell értelmezni.

Az inflációval együtt szép lassan, de az elmúlt egy évben a színházi jegyárak is jelentősen emelkedtek. Mennyire kellett idén a szabadtéri színházaknál is emelni?

Pócza Zoltán: Az utóbbi időszakban a független színházak helyzete nehezebb, a költségek – például a szállítási díjak – jelentősen emelkedtek, ezért sajnos jegyár-emelésre is szükség volt. Összességében tehát a szervezés folyamatos, de egyre nagyobb kihívást is jelent. Szinte mindenhol megléptek valamekkora emelést, muszájból, de mindenki annyira emel, amennyire a közönsége bírja. Kőszegen például úgy számolunk, hogy egy adott előadás jegyára alacsonyabb legyen, mint más városokban, hogy az útiköltséget is figyelembe tudják venni a nézők. Ez egy tudatos stratégia, amíg a kieső bevételeket más forrásból pótolni tudjuk. Összességében elmondható, hogy a szabadtéri színházak állami támogatása nagyjából megegyezik azzal az összeggel, ami a jegyárakból befolyik. Ha nem így lenne, a jegyek árát jelentősen, akár duplájára kellene emelni ahhoz, hogy fenntartható legyen a működés. Ez persze inkább általános jelenség, nem egy-egy előadásra vonatkozik. Összeségében mindenki a saját közönségéhez igazítja a jegyáremelést.

Hol működnek még hasonló tematikájú szabadtéri színházak az országban, és melyek a legjelentősebbek?

Pócza Zoltán: Úgy gondolom, hogy nem nagyon akad még egy olyan hely, ahol ennyire sokszínű a kínálat, mint nálunk. Gyulán és a Városmajorban, Budapesten látni hasonlókat. Talán a balatoni Kultkikötőt érdemes még megemlíteni, akik idén ünneplik fennállásuk 20. évfordulóját – ez önmagában is nagy eredmény. A szövetségünk külön figyelmet fordít az ilyen jubileumi helyszínekre. Ők nemcsak a kulturális célból érkező közönséget célozzák meg, hanem a Balatonra nyaralni érkező vendégeket is. Ráadásul már öt különböző helyszínen játszanak, ami igazán figyelemreméltó.

Van-e a szövetségen túl is komolyabb együttműködés, például közös produkciók, díszletek megosztása? Vagy a távolság miatt ez nehézkes?

Pócza Zoltán: Ez mindig kényes kérdés, mert az adott évben készülő produkciók jellemzően nehezen mozgathatók. Például tavalyi bemutatónk, a „Hyppolit” azért lehet idén nyáron hat helyszínen is bemutatni, mert már tavaly elkészült és sikeres volt. Volt egy befogadó színház Dunaújvárosban, ahol műsoron maradt, így a színészek, művészek és a díszletek is rendelkezésre álltak. Ez egy jól működő modell: nem mindenki látja előre, milyen lesz az előadás, de ha megvan a közönségsiker és a szakmai visszajelzés, akkor nem kell újra mindent összerakni – ez egyfajta tovább-élési lehetőség.

Mi hasonlóképpen jártunk el a „Miért pont kivi” előadással is, amely a mai napig műsoron van a Rózsavölgyi Szalonban, és utaztatható is. Az idei „Felső szomszédok” előadással is arra törekszünk, hogy a kőszegi bemutatás után Budapesten is folyamatosan játsszuk, és lehetőség szerint más helyszínekre is elvigyük, akár a Déryné Program keretében, akár önállóan, a piacon megállva.

Lássuk akkor, mit kínál idén a Kőszegi Várszínház!

HelloVidék: A munka Kőszegen sem nyáron kezdődik. Hogyan áll össze egy egész nyárra szóló színházi kínálat, mikor álltok neki a szervezésnek?

Gelencsér Ildikó művészeti titkár: Egy szabadtéri színház szervezése nemcsak a nyárról szól, a munka jóval korábban elkezdődik. Már év közben gyűjtöm azokat az előadásokat, amik minőségben és műfajban megfelelnek Kőszegnek. Például most is kötök le előadásokat már jövő nyárra. Figyelembe kell venni, hogy a környéken – például Szombathelyen – is egyre több játszóhely van, így a vendégelőadások versenyeznek egymással, ezért alkalmazkodnunk kell, és ezt szerződésben is rögzítjük. A programot úgy állítjuk össze december-január körül, hogy változatos legyen, és ne kövessék egymást azonos műfajú előadások. Természetesen mindig kell alkalmazkodni, de végül sikerül minőségi, változatos kínálatot összeállítani, amire büszkék vagyunk, és amit a kőszegi közönség is megszokott.

Kőszegen idén nyáron négy saját bemutatót tartotok. Mik lesznek ezek az előadások, és milyen egyéb programokra számíthat a közönség?

Gelencsér Ildikó művészeti titkár: Idén korábban indítottuk a szezont, és jól állunk a jegyeladással, nagyon szépen fogynak a belépők – még a jegyár-emelés ellenére is. Fontos számunkra, hogy továbbra is megfizethetőek maradjunk, és úgy tűnik, ez sikerül, ami nagyon örömteli.

A szabadtéri szezon május közepén egy ősbemutatóval kezdődött, A bosszú fogadója című előadással, amelyben Epres Attila és Bánfalvi Eszter játsszák a főszerepeket. Az előadás óriási sikert aratott, alig maradt jegy rá, amire büszkék vagyunk. Júliusban a Rózsavölgyi Szalonnal közösen készülő nagyszínházi produkciónk, a Laurence Jyl: Felső szomszédok debütál július 10-én, a fesztivál nyitónapján. Július 12-én a gyerekudvarban mutatjuk be Szálinger Balázs Jurisics című pop-up könyvéből készült darabot, majd a Márai évfordulóhoz kapcsolódva a Az Igazi című premierünket július 17-én. Ez a négy saját bemutatónk.

A többi program vásárolt vagy meghívott előadás lesz, amelyek között komolyabb és könnyedebb műfajok egyaránt szerepelnek: musical, kortárs táncelőadás is. Kiemelném Az életre mosolygok című produkciót, amely Nagy László 100. születésnapjára készült – bár nem populáris darab, számunkra nagyon értékes. Olyan zenészekkel, mint Balogh Kálmán, Csík János, Dresch Mihály és Őze Áron működik még közre benne. Hasonlóan fontos június 18-án a „Volt egyszer, volt egy kis zsidó” című előadás, amely Kányádi Sándor műfordításai alapján Gryllus Dani, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági előadásában kerül színre.

Természetesen nem lehet kizárólag súlyos előadásokat szervezni egy nyárra, hiszen a közönség szeret szórakozni, nevetni, beszélgetni az előadások előtt, után vagy a szünetben. Tavaly óriási sikert aratott a Hyppolit, a lakáj (Őze Áron rendezésében, többek között Kálid Artúr és Molnár Piroska főszereplésével), amely Dunaújvárosban is tovább élt, és több helyszínen műsoron van. Idén ebből két előadást is visszahozunk, mivel tavaly nem tudtunk elegendő jegyet biztosítani a nagy érdeklődés miatt.

A színházi szezonban is arra törekszünk, hogy megmutassuk a kultúra és a műfajok sokszínűségét, mert ez számunkra nagyon fontos. A gyerekudvarba mindig csak igényes, minőségi előadásokat hozunk – itt nincs helye félvállról vett produkcióknak. Muszáj, hogy a gyerekek és a szülők is igazán értékes élményt kapjanak. Én abban hiszek, hogy a gyerekeknek évente legyen itt egy jó élményük, és majd ők döntik el, járnak-e később színházba – reméljük, hogy igen.

A Festetics kamaraudvarban idén egy erősen női vonal bontakozik ki, részben véletlenül, részben tudatosan. Három előadás kerül itt színre: az első a „A bosszú fogadója”, amelyben Szécsi Mária a főszereplő, majd következik a „Mély levegő” és a Grecsó Krisztián regénye alapján készült „Vera” című előadás, amit a covid alatt Grisnik Petrával állítottunk színpadra, és itt búcsúztatjuk majd júliusban a darabot. Ezekben szinte csak nők játszanak, és mind komoly, mély előadások.

A közönség már megszokhatta, hogy nálunk mindig van kiállítás is. Június 4-én nyílt meg a „Hány az óra Vekker úr?” című Őze Lajos emlékkiállítás a lovagteremben. Érdemes tudni, hogy a cím onnan van, hogy Kőszegen forgatták a filmet, amelyet Őze Lajossal már nem tudtak befejezni, mert pár nap után kórházba került, végül Jordán Tamás játszotta el a szerepet. Ez a kiállítás július elejéig látogatható.

Július 10-én nyílik Trifusz Péter „Mundus Minor” című tárlata, amely egészen augusztus végéig lesz látható. Ez egy teljesen új, más jellegű művekből álló gyűjtemény, mint amit a kőszegi képzőművész-grafikustól megszokhattak, hiszen ő főként grafikai és díszlet-jelmez munkáiról ismert nálunk. A kiállítás igazán izgalmas és magas színvonalú lesz, amit jelez, hogy a megnyitón Oroszi Csaba tart beszédet, és közreműködik Binder Károly és Gergye Krisztián is.

Fotó: Kőszegi Várszínház

 Kőszegen a színháznak milyen a kapcsolata a turizmussal? A nyári színház és a helyi idegenforgalom mennyire tud egymásra épülni?

Gelencsér Ildikó művészeti titkár: A turizmus nagyon fontos tényező Kőszegen is. Sokan érkeznek hozzánk, főleg Vas megyéből, például Szombathelyről, de persze magáról Kőszegről is sokan jönnek. Érezzük, hogy szeretnek ide járni, és ez nagyon fontos, hiszen ezért dolgozunk. Nálunk a jegyek árát lehet utalással is fizetni, és mindig látjuk, honnan érkeznek a nézők.

Az ország minden részéről jönnek – Budapestről, Debrecenből, Szegedről is. Sokan megnézik előre a programot, és ahhoz igazítják a nyaralásukat. Ez így egy jó szimbiózis a turizmus és a nyári színház között.

A nyári színházakba jellemzően alkalmi társulatok szerveződnek. Mit tapasztalsz, hogyan hat ez a kisvárosi légkör a színészekre, és magára Kőszegre?

Gelencsér Ildikó művészeti titkár: Budapesten az ember elvész a tömegben, itt viszont nyugalom és szeretet várja a színészeket. Kőszeg emberléptékű, könnyen befogadható, és ha új színész érkezik, azonnal beavatják, elviszik a fontos helyekre, éttermekbe. Például Epres Attila rendszeresen kajakozik a Rábán, biciklizik, túrázik, amikor hozzánk jön – ez a fajta kikapcsolódás is nagyon fontos számukra is. A munka persze nagyon komoly, de a próbák után nem futnak szét: egyfajta rövid ideig tartó társulati légkör alakul ki. Ez segíti őket abban, hogy ráérezzenek egymás mozdulataira, ami a színpadon is megjelenik.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nálunk elsősorban szerepre szerződünk, nem csak azért, mert valaki régóta jár hozzánk, vagy kedveljük őt. Az a lényeg, hogy az adott szerepre valóban alkalmas legyen. Persze könnyebb olyanokat megnyerni, akik már ismerik a helyet, és örömmel jönnek.

Címlap, fotó: Kőszegi Várszínház