Ingyen kincs lapul a hazai parkokban: elfeledett mézpótló, amiből régen „kanalas orvosságot” főztek

A gledícsia (Gleditsia triacanthos) Észak-Amerikából származó, impozáns lombhullató fa, amelyet Magyarországon is előszeretettel ültetnek parkokba és közterületekre. Népies neve krisztusfa vagy krisztustövis. A vad példányok törzsét hosszú, hegyes tüskék borítják, ezért díszfaként többnyire a tövis nélküli változatát (G. triacanthos f. inermis) telepítik. Az elmúlt évek szélsőséges időjárásai ellenére – hol sok volt a csapadék, hol kevés – mindig megélt egészségesen és rengeteg termést hozott. Közismertsége ellenére kevesen tudják róla, hogy termése is kiváló táplálékforrás.

A fa a pillangósvirágúak családjába tartozik, levelei összetettek, apró levélkéiből állnak, amelyek ősszel sárgára színeződve hullanak le. Virágai május–júniusban nyílnak, szerény külsejűek, de a nyár végére megjelenő, akár 30 centiméter hosszú, sötétbarnára érő hüvelytermések már messziről felismerhetők. Egy-egy hüvelyben akár 25–30 apró mag is lehet.

Édes, kocsonyás orvosság

Kevesen tudják, hogy a gledícsia termése valójában ehető magokat tartalmaz, és a magokat körülvevő kocsonyás, édes anyag a népi gyógyászatban régóta ismert. Ezt a természetes szirupot légúti megbetegedésekre használták, de a gyerekek édességként is szívesen szopogatták. Az anyag íze rendkívül édes, ezért természetes édesítőszerként is megállja a helyét – akár süteményekbe, italokba is tehető.

Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Rövid forralás után a meleg vízben állva megpuhul. (Hideg vízben való áztatásra nem reagál napok alatt sem.) Íze a tökmagéra emlékeztet. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle. 

Mézédes szirup, ami orvosságként is bevált – most érik a gledícsia, a természet egyik rejtett kincse

Így készíts természetes gledícsia-szirupot

A hüvelyben lévő édes rész „téli vitaminbombaként” is megállja a helyét. Rövid főzés után a kocsonyás réteg könnyen kioldódik, és sűrű, aranybarna szirupot kapunk. Az íze kicsit a mézre emlékeztet, de egyedi, enyhén karamellás aromával. A recept hozzá igen egyszerű:

• Gyűjts össze néhány szép, barna, érett hüvelytermést.
• Mosd meg, majd vágd kisebb darabokra.
• Forrald fel vízben, és hagyd lassú tűzön főni, amíg a folyadék besűrűsödik.
• Szűrd le, majd hűtsd le – így kapod meg a „kanalas orvosságot”, amit akár hűtve is el lehet tárolni.

A szirup természetes édesítőként is remekül használható, de köhögés vagy torokfájás esetén egy kanállal belőle gyors enyhülést hozhat.

Egy igénytelen, mégis hálás fa

A gledícsia rendkívül ellenálló és jól alkalmazkodó növény: kedveli a napos helyet, elviseli a szárazságot és a városi levegőt is. A tápanyagdús, jó vízáteresztő talajt kedveli, de szinte bárhol megél. Akinek nagyobb kertje van, bátran ültethet belőle – dísznek, méhlegelőnek, vagy akár természetes árnyékadónak is kiváló. Alkalmas sövénynek, sőt fája nagyon jó tűzelőnek is!

Nem véletlen, hogy parkokban, temetők körül, sőt a város szélén is gyakran találkozhatunk vele. Az elmúlt évek szélsőséges időjárása sem ártott neki: minden évben gazdagon terem, és a hüvelyekben megbújó, mézédes anyag most, ősszel a legfinomabb. Szóval érdemes lesz tudatosabban figyelni rá!