A legolcsóbb hitel: figyeljünk a buktatókra!

A jelzálogalapú hitelek esetén a bank számára az adós által felajánlott, sokszor az éppen megvásárolni kívánt ingatlan jelenti a biztosítékot. Az ilyen konstrukciók keretében a hitelnyújtó bank az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyezteti a jelzálogjogát, mely csak a törlesztés befejezésével, a teljes tartozás visszafizetésével kerül törlésre.

A jelzálog típusú hiteleknek felhasználás szerint alapvetően két fajtájuk van: a lakáscélú- és a szabad felhasználású konstrukciók. Előbbit egyszerűen lakáshitelnek nevezzük, és ahhoz vesszük igénybe, hogy a bank a meglévő önerőnk kiegészítésével hozzásegítsen minket az ingatlanvásárláshoz. Az önerő nagysága kulcsfontosságú kérdés, amint arra az Amerikából kiinduló globális hitelválság is rávilágít (ld. keretes írásunkat). A szabad felhasználású hitelt ezzel szemben nevéből adódóan bármire fordíthatjuk. Ezen típusú jelzáloghitel vonzereje abban rejlik, hogy a már meglévő ingatlanunk fedezete mellett jóval olcsóbban juthatunk hitelhez, mintha személyi kölcsönből vagy éppen áruhitelből próbálnánk megvenni a plazmatévét. A konstrukciók közötti lényegi különbség - nevezetesen hogy az adós jövedelme vagy az annál jóval biztosabb fedezetet jelentő ingatlan áll-e a hitel mögött biztosítékként - rendkívül nagy hatással bír a hitel árazására, azaz a fizetendő törlesztőrészletre. Nem csoda, hogy a korábban megjelent jövedelemalapú személyi kölcsönök helyett egyre többen fordulnak az olcsóbb, jelzálogalapú konstrukciókhoz.

További részletek a Net Média Zrt. gondozásában megjelent Pénzügyi Útmutató 2008-ban. Egy kiadvány, amelyből szinte mindent megtudhat a hazai piacon található pénzügyi konstrukciókról.