15 dolog, amit tudni kell a válságról - Nem csak a sztárbankárok szívnak!

Minden az olcsó pénzzel kezdődött...

Az évtized elején az USA és Japán központi bankjai szokatlanul alacsonyan tartották az irányadó kamatlábat, hogy segítsék a vergődő gazdaságot. (A Federal Reserve által meghatározott ráta a 2000-es 6,5%-ról 1%-ra csökkent 2003 közepére.) Az alacsony kamatok az olcsó hiteleken keresztül megnövelték az ingatlanpiaci keresletet, ezáltal komoly ingatlan áremelkedést váltottak ki.

Megjelent korunk pestise, a másodrendű hitel

A bankok tovább táplálták az ingatlanpiaci drágulással kapcsolatos spekulációkat, mivel szinte mindenkinek adtak hitelt, aki igénylést nyújtott be. Előbb-utóbb azok is hitelhez jutottak, akik normál minősítés után elutasítással kellett volna, hogy szembenézzenek. Ezeket a hiteleket végül értékpapírosították és komoly befektetőknek értékesítették. Mivel a hitelportfoliókat biztosítótársaságok biztosították, ezért a kreált értékpapírok a hitelminősítőktől kiemelkedő besorolást kaptak.

Megfertőződött a világgazdaság

Az értékpapírosítás által olyan befektetők is kitették magukat a másodrendű hitelek kockázatainak, akik azt sem tudták igazán, hogy mit vásároltak.

Láncreakció indul az ingatlanpiacról

Az amerikai Fed 2003-ban emelni kezdte a rövidtávon irányadó kamatszintet, melynek eredményeként a ráta 2006 nyarára 5,25%-ra kúszott fel. A kamatemelés eredményeképpen a változó kamatozású jelzáloghitelek (általában a másodrendűek ilyenek voltak) törlesztőrészletei megugrottak, majd 2006 júliusában az USA-ban megállt az ingatlanpiaci áremelkedés. Az ingatlanok értékének csökkenésével egyre többen kerültek olyan helyzetbe, hogy magas finanszírozási aránnyal megvásárolt ingatlanjuk már kevesebbet ért, mint amennyivel még tartoztak a banknak. Ilyen helyzetben a nemfizetési arány értelemszerűen megnőtt.

Riadót fújtak a hitelminősítők

A helyzet komolyságát észlelve a hitelminősítők a korábban AAA besorolásba helyezett értékpapírokat (amikbe a hitelköveteléseket csomagolták) hamar bóvli státuszba fokozták le, ezáltal rengeteg intézmény találta magát olyan helyzetben, hogy a biztosnak hitt befektetése gyakorlatilag a mögöttes kockázat miatt korántsem ér annyit, mint amennyire számított. Mivel senki nem tudta, mennyit is érnek ezek a papírok, eladni szinte alig lehetett őket.

Nincs mese, jöhettek a leírások

Mivel a számviteli szabályok előírják, hogy a bankok és befektetési társaságok piaci értéken tartsák nyilván eszközeiket, kénytelenek voltak leértékelni az említett értékpapírokat. Mivel a papíroknak valós piaca nem volt, így szép fokozatosan jöttek az egyre nagyobb leírások, melyek végül komoly hullámmá erősödtek.

Hoppá, kevés a tőke a pénzintézeteknél

A portfolió minőségének romlása természetesen oda vezetett, hogy a befektetési bankok egyre komolyabb leírásokat eszközöltek. Amennyiben a hitelköveteléseket összesítő értékpapírokat reálisan értékeljük, máris nem tűntek olyan fényesnek a banki mérlegek...

Időzített bomba: a bizalomnak lőttek

Mivel egyre több befektetőnek esett le, hogy a biztonságosnak hitt bankrészvényei mögött valóságos időzített bomba ketyeg, elkezdtek megszabadulni a részvényektől. Azok a bankok, melyek rutinszerűen hiteleztek egymásnak ultra rövidtávra, egyszercsak egymással szemben is elvesztették a bizalmat, mivel nem voltak biztosak benne, mennyit is ér a másik fél biztosítéka.

Jöttek a bedőlések

Az elsőként bedőlő bankok között volt a kaliforniai IndyMac, mely élen járt a másodrendű jelzáloghitelezésben. A sort a Countrywide, a legnagyobb jelzáloghitelező folytatta, mely eladta magát a Bank of Americának, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget. A sort meglehetősen patinás nevekkel lehetne folytatni, de nézzük inkább mi következett.

Befagytak a hitelek

Szeptemberre gyakorlatilag befagyott a bankközi rövidtávú hitelpiac, és a bankok a központi banktól kapott komoly összegeket sem pumpálták a rendszerbe, hiszen mindenki a saját házatáján igyekezett kicsit rendet tenni, a legrosszabbra készülve.

A kormányzat közbelép

Hiába a kamatcsökkentés és a bepumpált dollár milliárdok, megmentett pénzintézetek, a bizalom nem áll helyre egykönnyen. A Lehman Brothers szeptember közepi csődje, a Merrill Lynch értékesítése és a világ legnagyobb biztosítójának, az AIG-nek a megmentése önmagáért beszél: nem két perc lesz rendet tenni a megfertőződött pénzügyi szférában.

Bedobják a mentőövet

A Bush kormányzat több százmillió dollárnyi fertőzött eszközt felszívna, csak hogy a pénzintézetek mérlegei egészségesebbek legyenek. A tervek szerint az értéküket visszanyerő eszközöket végül értékesíti a kormányzat, így vélhetően azért nem buknak rajta olyan hatalmasat, mint elsőre tűnik.

Jöhetnek végre a stabil ingatlanárak?

2008-ban az év/év alapú ingatlanár csökkenés üteme lassul, az eladatlan ingatlanok mennyiségének növekedése pedig csaknem megállt. Az ingatlanpiaci stabilizálódás azért fontos, mert csakis ilyen helyzetben lehetne tisztán látni, hogy mekkora is a baj, az értékpapírosított hiteleknél mekkora nemfizetési aránnyal kell számolni normális körülmények között.

Még évekig érezhetjük az utórengéseket

A bankok ezidáig mintegy ezer milliárd dollárt veszítettek a rossz adósságok miatt a válságban, és számos szakértő szerint a végső veszteség ennek duplája lehet majd. A kevesebb tőke egyben azt is jelenti, hogy jóval megfontoltabban megy majd a hitelezés, így jelentősen lassulhat a gazdasági növekedés.

Mit kell most csinálni?

A pénzügyi pánikok idején a legtöbben képtelenek racionálisan gondolkodni. A mostani dráma végkimenetele talán még hetekig, hónapokig beláthatatlan lesz, addig pedig a legjobb komoly pénzügyi döntések nélkül kihúzni. (Utólag persze mindenki okos lesz, de ez már teljesen más kérdés...)