Miért sír mindenki - hogyan pattant ki a válság?

A kiindulás

A Király Júlia, Nagy Márton, Szabó E. Viktor szerzőtrió által közzétett Fertőzés és a krízis kezdete - a Lehman előtti periódus című kiadvány az alapokkal kezdi a történetet. Ez alapján nem ugorhatunk át azon a tényen, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának igen fontos részét képezte és képezi még ma is a jelzáloghitel piac.

Közel harminc éven keresztül a rendszer az értékpapírosításon alapult, ennek lényege, hogy a bankok jelzáloghitel-portfolióját piacképes értékpapírokká alakították, s ezeket befektetőknek adták tovább. Maga a folyamat alapvetően egy úgynevezett "keletkeztető és szétosztó" (OAD) modellen alapszik, amely csökkenti a koncentrációból fakadó kockázatot, illetve likviditáshoz juttatja a hitelezőket.

Ezzel azonban a hitelezéssel kapcsolatos kockázatok gyakorlatilag a végső befektetőkhöz kerültek. Az alapmodellel kapcsolatosan viszont érdemes tudni, hogy a hitelező számára alapvető érdek, hogy fenntartsa kintlévőségeinek jó minőségét, hiszen az értékpapírosítást elvégző közvetítő is ilyeneket fogad el, mivel fent szeretné tartani a befektetői bizalmat.

Sokáig egyébként kimaradt Európa az értékpapírosítási lázból, elsőként az Egyesült Királyságban jelent meg 1987-ben, ezt követően kött Franciaország, Svédország, Olaszország, illetve Spanyolország a kilencvenes évek alatt.

A sokat emlegetett sub-prime

A modell azonban nem a valóság, így az Egyesült Államokban sem volt ennyire letisztult a helyzet. A piacnak volt egy olyan része, amely azokból állt, akik a hetvenes évektől kezdve nem juthattak hitelhez kockázatos minősítésük miatt, ők voltak a sub-prime kategória. Persze egzakt meghatározás még mindig nem adható ezekre a másodlagos hitelekre, de általánosságban elmondható, hogy ezek olyan termékek, melyek az átlagosnál jóval kockázatosabbak, illetve magasabb kamatokat kérnek értük cserébe.

A másodrendű piaci hitelezés a kilencvenes évektől kezdve váltak népszerűvé, 1994 és 2000 között megötszöröződött az állományuk, azonban az igazi robbanás ezután következett be, 2001 és 2007 között meghatszorozódott az állomány. 2007-re ezen hitelek a teljes jelzáloghitel-állomány 15 százalékát tették ki, 2001-ben ez az arány még csupán 5 százalékos volt. A hitelezési boomhoz nagymértékben hozzájárult az amerikai ingatlanárak emelkedése is.

Ebben a kedvező környezetben viszont nem csupán a sub-prime hitelek állománya indult növekedésnek, hanem az azokhoz kapcsolódó értékpapírok piaca is. Ezzel párhuzamosan azonban egyre nehezebbé vált annak megállapítása, hogy a papírok mögött milyen minőségű értékpapírok állnak, s ezzel a fentebbiekben ismertetett OAD-modell is szertefoszlott.

Megindult a dominó

Elkezdődött...

A prosperálást követően 2006-ban elindult az ingatlanárak csökkenése, melynek következtében egy öngerjesztő folyamat indult meg, ugyanis elkezdett csökkenni a hitelezési aktivitás, s a lakások értékvesztése miatt az adósok nem voltak képesek visszafizetni hiteleiket.