Égbeszökő költségek: miért nem lehet mindenhol kártyával fizetni?

A bankkártyás fizetés biztonságos - egy jó hálózat mellett gyors is - miért nem terjed tehát sokkal gyorsabban világszerte? Nos, bár a bankkártyás fizetés az ügyfél számára az esetek túlnyomó többségében ingyenes, az ügyfél és a kereskedő számlái közti elszámolás banki költségeit valakinek meg kell fizetnie. Ez pedig általában maga a kereskedő.

A kereskedő tehát fizet a POS-terminált telepítő banknak a használatért. Ezek a költségek sokfélék lehetnek (egyszeri telepítési díj, havi készülék-bérleti díj, tranzakciós jutalék), amelyek összességében a felmérések szerint a teljes tranzakció 1,8-3,0 százalékára rúgnak. De ez sem marad a terminált szolgáltató banknál, hiszen a nemzetközi felmérések szerint az összeg átlagosan 80 százalékát a kártyát elfogadó bank átutalja a kártyát kibocsátó bank részére; ez utóbbi kártyaművelettel kapcsolatos költségei fedezésére.

Egy tavalyi felmérés szerint a POS-díjakból származó bevételek 2000 és 2006 között 140 százalékkal 64 milliárd dollárra nőttek. A növekedést nagyrészt az utóbbi években lendületesen bővülő bankkártyás fizetések száma adta, de a bankok közti elszámolási költségek is emelkedtek ez időszak alatt az Egyesült Államokban, még akkor is, ha többfelé a világban így Ausztráliában és az Európai Unióban is egységes szabályozás kialakításával igyekeznek visszaszorítani ezt a költségelemet.

A kártyás fizetés tranzakciós költségeit tehát végső soron a kereskedő fizeti meg - ha tudja. Amennyiben ugyanis a kártyás forgalom minimális a boltban, a költséghányad túl magasra rúg - egyszerűen a haszonkulcsba nem fér bele a POS-terminállal kapcsolatos költségek fedezése is. A kis, háztartási elektronikai termékeket árusító cégek, webáruházak például hosszú éveken keresztül szenvedtek azzal, hogy a vagy biztosítják a kártyás fizetés lehetőségét és lemaradnak a rendkívül szoros versenyben, vagy kénytelen csak a készpénzes fizetést elfogadni. Néhány éve még az egyik legnagyobb számítógépeket árusító üzletlánc még büszkélkedett is azzal, hogy náluk nem lehet kártyával fizetni: vagyis hogy az árak olyan alacsonyak, hogy a terminál költségeit abból már nem lehet finanszírozni.

Van persze egy másik módszer is, mely egyrészt költséghatékony is, másrészt szembesíti a vásárlót a banki tranzakciós díjak mértékével. Az Egyesült Államokban - ahol a tranzakciós díjakat csak a piac határozza meg - többfelé lehet olyan boltokkal találkozni, ahol a vevőket szembesítik a költségekkel. "Hogy árainkat alacsonyan tudjuk tartani, kérjük - amennyiben lehetséges - fizessenek készpénzzel!" - szól az átlagos ismertető és a tapasztalatok szerint a vásárolók valóban megérzik: végső soron az ő zsebükre megy a játék. Vannak azonban cégek, akik közvetlenül a fogyasztóra terhelik a tranzakciós költségeket. A fapados repülőgépjáratairól ismert easyJet például kártyatípustól függően von le összegeket a vásárlások után: ezek összege 1,95 fonttól kezdődik, de van olyan kártyatípus, melynél a minimális levont összeg 3,50 angol font lehet tranzakciónként.