Bedőlő lakossági hitelek: a végtörlesztés feketelevese

Érdekfeszítő adatokat tett közzé nemrég a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a lakossági hitelek késedelmességére vonatkozóan. A számokból kiderül: a 90 napon túl késedelmes lakossági hitelek összege a harmadik negyedévben 947 milliárd forintról 1047 milliárd forintra nőtt (10,5%-os negyedévi emelkedés), miközben a 90 napon belül késedelmes lakossági hitelek állománya is emelkedett, mégpedig 1410 milliárd forintról 1417 milliárd forintra (mindössze 0,5%-os negyedévi emelkedés, árfolyamszűrten csökkenés). A késedelem nélkül teljesítő hitelek állománya 5896 milliárdról 5576 milliárd forintra csökkent (5,4%-os negyedévi csökkenés). A végtörlesztés a PSZÁF adatai szerint összesen 553 milliárd forinttal csökkentette a lakossági hitelek állományát a tavalyi negyedik negyedévben (642 milliárdnyi végtörlesztés és 89 milliárdnyi végtörlesztési célú hitelfelvétel), a forint gyengülése azonban a lakosság tartozáscsökkenésének csaknem kétharmadát elvitte.

A teljes hitelállományt és a késedelmes hitelek forintban kifejezett állományát is elsősorban a frankárfolyam mozgatja, a fenti összegek ezért sem adnak valósághű képet a változásokról. Érdemesebb ezért inkább a nem teljesítő hitelek arányát megnéznünk. Igaz, ebben szintén torzító tényezőként jelentkezik a devizafolyamok hatása (módosul az egyes devizában felvett hitelek állományi aránya), ráadásul ezúttal a végtörlesztés miatt eleve nőtt a késedelmesen teljesítő hitelek aránya. A végtörlesztés hatásait kiszűrve is romlott azonban a lakosság fizetési fegyelme: a 90 napon túl késedelmes lakossági hitelek aránya a harmadik negyedévben 11,5%-ról 13,5%-ra nőtt, utóbbi a végtörlesztés nélkül becsléseink szerint nagyjából 12% lenne. Eközben a 90 napon belül késedelmes lakossági hitelek aránya a szeptember végi 17,1%-ról 17,6%-ra emelkedett. A késedelem nélkül teljesítő hitelek aránya ezzel egyidejűleg 71,4%-ról 69,3%-ra csökkent. Az adatokat az MNB folyamatosan revízió alá veszi, ezért a fenti számok nem feltétlenül egyeznek a korábban közöltekkel. Tavalyi változás továbbá, hogy a nem teljesítő hitelek arányát nem ügyfelenként, hanem szerződésenként veszik figyelembe.

Nagy mértékben eltér egymástól az egyes lakossági hiteltípusok NPL-mutatója, aminek az eltérő átlagos hitelösszeg és kamatszint mellett a kockára tett eszköz (hitelbiztosíték) megléte vagy hiánya is fontos tényezője lehet, emellett ezúttal az is közrejátszik, hogy a végtörlesztés csak a deviza jelzáloghiteleket érintette. A fedezetlen hitelek kevésbé jól teljesítenek, NPL-rátájuk ugyanis a jelzáloghitelek 12,3%-ával szemben 15,6%. Ha a részletesebb bontást nézzük, legjobban a lakáshitelek (közöttük is nem meglepő módon z 2,5%-os NPL-rátájú támogatott forinthitelek), legrosszabbul pedig a forintalapú szabad felhasználású jelzáloghitelek teljesítenek . Utóbbiak esetében 21,4% az NPL-mutató.

Érdekes következtetések levonására ad alkalmat, ha közelebbről is megnézzük az egyes jelzáloghitel-típusok mutatóit. A szabad felhasználású jelzáloghiteleknél a legrosszabb a helyzet, holott nemfizetés esetén a jelzáloghiteles fedezeti ingatlana ugyanúgy veszélyben forog, mint a lakáshiteleseknél. A forint alapú szabad felhasználású jelzáloghiteleknél 21,4%, a deviza alapúaknál 18,0% a mutató. A lakáshitelek körében a deviza alapú lakáshiteleknél 10,1% az arány. Hogy nem (feltétlenül) a devizahitelekkel van a nagyobb gond, jól mutatja, hogy a nem támogatott forinthitelek NPL-rátája 13,7%, igaz, a támogatottaké mindössze 2,5.%.

A végtörlesztés hatásai elsősorban a deviza jelzáloghitelek NPL-adataiban látszódnak: a deviza lakáshitelek esetében 8,3%-ról 10,1%-ra, a deviza szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében 15,2%-ról 18,0%-ra nőtt a mutató a negyedik negyedévben. A forint alapú hiteleknél is dinamikus növekedés látszik, a bekövetkezett szokatlan változást azonban az MNB megjegyzése szerint az egyik adatszolgáltatónál bekövetkezett korrekció magyarázza. Ez a forint alapú jelzáloghitelek NPL-aránya esetében szokatlan emelkedéssel, a folyószámla-hiteleknél pedig hasonló csökkenéssel járt.

Jól látható, hogy a legtöbb kategóriában nem állt még meg a nem teljesítő hitelek arányának emelkedése, sőt a negyedévben a korábbi két negyedévinél nagyobb mértékben nőtt e hitelek aránya. Kedvezőtlen fejlemény, hogy a 90 napon belüli késedelemmel rendelkező hitelállomány aránya is tovább nőtt, a korábbi negyedévek tapasztalatai alapján azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a 90 napon túli késedelmek aránya a következő negyedévekben hasonló mértékben nőni fog, és ezúttal a végtörlesztés is komoly szerepet játszhatott.

A 90 napon belüli késedelmet mutató adatok szerint is a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél több a gond, mint a lakáshiteleknél. A tavasszal életbe lépő új árfolyamrögzítés hatására a deviza jelzáloghitelek esetében a késedelembe esett ügyfelek jelentős része képes lehet arra, hogy fizetési fegyelmét helyreállítsa.

A fenti adatok tartalmazzák a már átstrukturált hiteleket is a vonatkozó késedelembe esettség szerint. Az MNB statisztikái tavaly év eleje óta mutatják be ezeket külön megbontva is, és azt tükrözik, hogy a teljes lakossági hitelállomány 13,3%-át (1067 milliárd forint) strukturálták már át a bankok, szemben az egy negyedévvel évvel korábbi 11,7%-kal. A bankok NPL-rátája enélkül minden bizonnyal jóval magasabb lenne ma, ugyanakkor az átstrukturálások egy része csak a problémák elodázását jelenti: az átstrukturált hitelek 23%-a ismét 90 napon túli késedelembe esett mára, 31%-uk pedig szintén késve, de 90 napon belüli csúszással fizet. Az átstrukturált hitelek arányát a végtörlesztés önmagában is emelte, ám árfolyamszűrt állományukban is tapasztalható némi emelkedés, igaz, a korábbiaknál szerényebb mértékű.

Mivel a jelzáloghitelek esetében a fedezet elvesztésétől való félelem erős (igaz, ezt a félelmet a kilakoltatási moratórium jó darabig mérsékelten tartotta), fontos kérdés, mi az a közgazdasági jelenség, amely a legnagyobb tömegben képes ezt a félelmet háttérbe szorítani. Kérdés az is, e jelenségek milyen időbeni csúszással váltják ki a késedelmek tömeges emelkedését. A közbeszédben leginkább a munkanélküliséget és a frankárfolyam változásait szokás e tényezők közé sorolni. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a munkanélküliség szintjének adott negyedéves (százalékpontos) változását fél év múlva a 90 napon túl késedelmes hitelek arányának milyen nagyságú (szintén százalékpontos) változása követte. Az együttmozgás meglehetősen erősnek tűnt korábban, ezúttal a végtörlesztés miatt azonban magasabb volt a nem teljesítő hitelek arányának emelkedés a megszokottnál.

A frank árfolyamával már nem ilyen szoros a kapcsolat (a deviza jelzáloghitelek körében sem), ami arra utal, hogy a felvételkorihoz hasonló vagy annál jobb jövedelmi helyzet megléte esetén a háztartások igyekeznek továbbra is kifogás nélkül törleszteni még akkor is, ha a frankárfolyam miatt a havi teher jóval magasabb a korábbinál. Az is igaz azonban, hogy elmúlt fél évihez hasonló "stressz" még nem érte a háztartásokat, bőven 230 forint fölötti átlagos frankárfolyamra még nem volt példa. Az árfolyamprobléma jó részét azonban a tavasszal induló új árfolyamrögzítés háttérbe szoríthatja.