Borban a profit? - Érdemes lehet ügyeskedni!

Kezdő befektetőként alapszabály, hogy folyamatosan kövessük nyomon a rangos borversenyek eredményeit. Ezek tulajdonképpen hasonló szerepet töltenek be, mint a részvénypiacon a neves befektetési bankok minősítései, de a borpiacon még biztosabb az indikáció!

A tapasztalatok szerint egy-egy ilyen versenyen aranyérmet nyert bor ára szinte azonnal, jelentős mértékben megemelkedik.

A kereskedelmi forgalomban kapható borok esetében kétlépcsős áremelkedéssel kell számolnunk: a versenyeredmény publikálását követően rögtön megugrik az ár, ezt követően azonban a pincészeti készletek elfogyása újabb, 50-80%-os árrobbanást indukál. (Az érték a minőség mellett a ritkaságból származik, az idő múlásával pedig ezen második faktor jelentősen megdobhatja az árat.)

A tanulság tehát, hogy befektetőként szem előtt kell tartanunk a versenynaptárt és az aranyérmes borokat szinte az eredmény publikálása után azonnal meg kell vásárolnunk. Olykor ezekhez ekkor még "reklámáron" juthatunk hozzá, 2004-ben például előfordult, hogy egy villányi pincészet díjnyertes nemzetközi borát listaáron értékesítették, mert a pincészet kereskedői később értesültek a sikerről, mint a felkészült gyűjtők...

A kulcs tehát egyértelműen az informáltság, mellyel szinte kockázat nélkül lehet jelentős nyereségre szert tenni. (A fentihez hasonló arbitrázst kínáló esetekben szinte azonnal...)

Kezdőként persze nem árt elővigyázatosnak lenni és a fentiek szerint csak a szinte biztosra menni, különösen mivel sokaknak a borbefektetésről elsőként a muzeális aszúk vásárllása jut eszébe. Ezektől eleinte tartsuk távol magunkat, mivel 1989 után nagy mennyiségű hamisítvány került a piacra.

A hazai borokat megcélzó befektetők számára palackos érlelésre elsősorban a tokaji borkülönlegességek ajánlhatók. (Egy jól megválasztott 6 puttonyos aszú rendkívül hosszú életpályával rendelkezik: 200 éves korában még teljesen élvezhető.) Az aszú-piacon egyébként is folyamatos áremelkedés tapasztalható, számos új pincészet ugyanis a korábbinál magasabb árszinten kínálja termékét, melyet a piac szemmel láthatóan elfogadott.

Magyarországon szemezgetve érdemes lehet még a hagyományos, hordós érlelésű, itthon termesztett szőlőből készített borokba, ezen belül elsősorban a hosszú palackos érlelést igénylő fajtákba fektetni. Sok gyűjtő és turista hajlandó igen komoly összeget áldozni 15-30 éves Hungaricumnak számító termékekre.

A külföldi piacokban gondolkodóknak a legtöbb szakértő a Bordeaux-i borokat ajánlja, mivel ezek jelenleg alacsony árszinten megvásárolhatók, 10-15 éves tárolást követően azonban valószínűleg jelentős haszonnal adhatunk tovább rajtuk. A tárolási körülményekre természetesen nagyon oda kell figyelni, mivel a nem megfelelő páratartalom és az ingadozó hőmérséklet tönkreteheti befektetésünket.

Összességében elmondható, hogy a díjnyertes borokkal nem nyúlhatunk mellé, 5-10 éven belül szép hozamra tehetünk szert, ennek mértéke azonban már számos tényezőtől függ.

Sok borbefektetési portál óvatosságra inti azonban az érdeklődőket, mivel a legtöbb nemzetközi szakértő szerint csak a legkivételesebb termékek hozhatnak szép hozamot. Egy 1961-es évjáratú Ch. Latour például 35 év alatt 15%-os éves átlagos megtérülést hoz, mely már kivételesnek számít, hiszen a legtöbb esetben 6.5% körüli értékkel lehet számolni.

Amennyiben azonban a tárolási költségeket is belevesszük az egyenletbe, akkor a 15%-os hozam 12% körülire apad, a 6.5%-os esetekben pedig 200% feletti veszteséget termelhetünk. (A tárolás szakszerűsége akár 100%-kal is befolyásolhatja a bor értékét.)

Mindezek fényében az érdeklődőknek érdemes lehet díjnyertes palackokra vadászni és eleinte "kicsiben" próbálkozni.