Kiderült a magyar ásványvizek sötét titka: literszám vedelik a magyarok, de ezzel nem számoltak

A mikro- és nanoműanyag-szennyezettség kutatása évek óta zajlik, de a korábbi vizsgálatoknak komoly módszertani korlátai voltak: a legtöbb csak az 1 mikrométernél nagyobb részecskéket tudta kimutatni, a legapróbb, legkisebb részecskéket nem tudták mérni. Az áttörést egy 2024 januárjában publikált tanulmány jelentette, mely új módszerekkel elemezte, hogy valójában hány nanoméretű műanyag részecske lebeg egy átlagos műanyag palackban. Megállapították, hogy egy liter palackozott víz akár 240 000 apró műanyagdarabot is tartalmazhat. Ez a szám 10-100-szor több, mint a korábbi becslések.

Az Ohio State University kutatói 2025-ben újfajta módszert fejlesztettek ki a nanoműanyag részecskék mérésére. Pásztázó elektronmikroszkópiát és optikai fototermikus infravörös spektroszkópiát (OPTIR) kombinálva egészen 0,1 mikrométer alatti részecskéket is képesek ezzel azonosítani, ami százszorosát jelenti a hagyományos technikák felbontásának. A kutatás eredményei árnyalják a képet a palackos kontra csapvíz vitában.

Mit mutatnak az eredmények?

A decemberben publikált tanulmányhoz a kutatók hat, amerikában népszerű palackos vízmárkát és négy Erie-tó melletti ivóvíztisztító telep vízét vizsgálták meg. A különbség szembeötlő volt: a palackos vizek háromszor annyi nanoműanyag-részecskét tartalmaztak, mint a kezelt ivóvíz. A mért értékek palackos víznél literenként 2,6–11,5 millió részecske között mozogtak, míg a csapvíznél ez a szám 1,6–2,6 millió volt.

Az összes kimutatott részecske több mint fele nanoműanyag volt, vagyis 1 mikrométernél kisebb, az emberi hajszálnál nagyjából százszor vékonyabb szemcsék. Ezek szabad szemmel nem láthatók, de pont emiatt aggasztó a jelenlétük. Apró méretük miatt képesek átjutni sejtmembránokon, és állatokon végzett kísérletekben azt is kimutatták, hogy akár a véráramba, illetve a szervekbe is eljuthatnak. A problémára 2017-ben már a NÉBIH is felhívta a figyelmet 2017-ben, ők leginkább az elfogyasztott tengeri állatok által az emberi szervezetbe kerülő nanoműanyagokról írtak.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a kutatók nem állítják, hogy a kimutatott mennyiségek bizonyítottan egészségkárosítóak, az egészségügyi kockázatok pontos meghatározásához még nem áll rendelkezésre elegendő adat, embereken végzett kísérletek hiányában.

Honnan kerülhetnek műanyagok a vízbe?

A decemberi, ohioi tanulmány szerint a palackos vízben talált műanyagok forrása nagyrészt maga a csomagolás volt, vagyis a palack és a kupak anyaga. Ezek leginkább a kupak nyitása és zárása során, illetve a szállítás és tárolás során fellépő hőhatások, nyomás miatt kerülhettek a mintákba. A csapvízbe kerülő részecskék eredetét a kutatásban nem tudták egyelőre tisztázni, de a csőhálózat vagy a környezeti szennyezés is szerepet játszhat benne.

Meglepő eredménye is volt a kutatásnak: minden egyes mintában, tehát a csapvízben és palackos vízben egyaránt, gumirészecskéket is találtak.

A tudósok szerint ez valószínűleg a vízkezelési és palackozási folyamatban használt gumitömítőkből és tömlőkből ered, amelyekből apró darabok bejutnak a vízbe is. A korábbi kutatások ezt a komponenst szinte soha nem mérték, ami tovább magyarázza, miért becsülték alul eddig a szennyezettség mértékét.

A tudósok a tanulmányt azzal zárták, hogy bár a nanoműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatását még nem ismerjük teljesen, az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a kockázat reális lehet, ezért érdemes csökkenteni a kitettséget, ahol erre lehetőség van. A kutatók szerint erre a legegyszerűbb módszer: csapból inni, nem palackból.

A magyarok lelkes ásványvízfogyasztók

Magyarországon különösen érzékeny kérdés ez, hiszen hazánk az Európai Unió legnagyobb ásványvíz-fogyasztói közé tartozik: 2024-ben fejenként átlagosan 110 liter palackos vizet ittunk meg, vagyis a bolti víz sok háztartásban alapélelmiszernek számít.

Az amerikai kutatással kapcsolatban megkerestük a magyar Ásványvíz Szövetséget, akik hangsúlyozták, hogy az ilyen kutatások értékelésekor kulcsfontosságú különbséget tenni az ásványvíz és a palackozott víz fogalma között.

Az ásványvíz elnevezés kizárólag zárt, védett vízadó rétegből, zárt rendszeren keresztül palackozott termékre alkalmazható, míg sok nemzetközi vizsgálatban szereplő „palackozott víz" valójában tisztított felszíni víz, amely sokkal nagyobb mértékben ki van téve szennyeződésnek.

Tagvállalataik egyébként saját hatáskörben rendszeresen ellenőrzik termékeiket. Az elvégzett vizsgálatok következetesen azt mutatják, hogy a palackos ásványvizekben a mikroműanyag-koncentráció töredéke annak, ami a csapvízben vagy a tisztított vizekben mérhető.

A hazai ásványvizek esetében úgy gondolják, hogy a szennyeződés kockázata eleve korlátozott, hiszen a rozsdamentes acél berendezésekkel végzett palackozás során nem kerülhet műanyag a vízbe, a PET-palackból pedig legfeljebb a kupak kinyitásakor szabadul fel minimális mennyiség a fizikai súrlódás eredményeként, spontán kioldódás nem történhet. Egy 2025-ös francia tanulmányra hivatkozva azt is hangsúlyozzák, hogy a palackozott italféleségek közül az ásványvizekben mérhető a legkevesebb mikroműanyag.

Ami a szabályozási hátteret illeti, hangsúlyozták, hogy 2025-ben fontos mérföldkőhöz érkezett a terület, hiszen hatályba lépett az ISO 16094-2:2025 szabvány, amely először teremt egységes, nemzetközileg elismert keretet a mikroműanyag-tartalom mérésére ivóvízben és ásványvízben egyaránt.

A szabvány meghatározza a mintavétel, az előkészítés és az analitikai vizsgálat pontos protokollját, ami azért is döntő jelentőségű, mert a korábbi kutatások eredményei sokszor nehezen voltak összehasonlíthatók, mert minden labor más módszerrel dolgozott.

Az ISO-szabvány megjelenése várhatóan az uniós jogalkotást is előremozdítja: az EU ivóvíz-irányelve jelenleg még nem tartalmaz kötelező határértéket mikroműanyagokra, de az Európai Bizottság már jelezte, hogy a monitoring bevezetése a napirendjén szerepel.

A nanoműanyagokkal kapcsolatban ugyanakkor a szövetség is elismeri, hogy szabványosított mérési módszerek egyelőre nem állnak rendelkezésre, így erről kevesebb jelenleg a hiteles információ.

Mit érdemes innunk, csapvizet, vagy palackozottat?

Bár hazai palackozott és csapvíz mintákon egyelőre nem végeztek hasonló, műanyagokat célzó vizsgálatot, ha az ohiói kutatás legalacsonyabb mért értékét vesszük alapul, az egy főre jutó éves 110 literes ásványvíz-fogyasztás azt jelenti, hogy egy átlagos magyar csak a palackos vízből évente közel 300 millió nanoműanyag-részecskét fogyaszthat el.

Az országban már a mikro- és nanoműanyagokat vizsgáló kutatások előtt elindult a vita, hogy a csapvizet, vagy az ásványvizet érdemes inkább fogyasztani. A magyar Ásványvíz Szövetség egyértelmű álláspontot képvisel: A palackozott ásványvíz minden esetben jobb választás a csapvíznél, mert a természetes ásványvíz eredendően tiszta, védett vízadó rétegből származik, míg a csapvizet rendszeresen tisztítják, kezelik, fertőtlenítő szert adnak hozzá, hogy kifogástalan mikrobiológiai minősége a vízvezeték rendszerben is megmaradjon.”

Azonban ahogy a magyar ásványvizek, úgy a csapvizek minősége is kiemelkedő, nemzetközi összehasonlításban is. A nagyobb városokban megfelel az uniós és WHO-előírásoknak, sőt, sok esetben azok felett teljesít. Ahogy egy korábbi cikkünkben is írtunk róla, az ivóvizet gyakran vizsgálják, ez a leggyakrabban ellenőrzött élelmiszer.

A hatóság évente legalább négy alkalommal, településmérettől függően akár több százszor ellenőrzi minőségét, és az eredményt nyilvánosan közzé is teszi. A hatóságok ahol szükséges, kiegészítésként vízkezeléssel biztosítják az ivóvíz alkalmasságát. Ugyanakkor bizonyos területeken történtek aggasztó eltérések is, ezekről szintén érdemes tudni, ha teljes képet akarunk kapni a témában.

A csapvíz környezetvédelmi szempontból is jó választás. A palackozott vizek a visszaváltási rendszer tükrében is hatalmas környezetterhelést okoznak, ráadásul sok palackos vizet ugyanabból a vízműkútból nyerik ki, mint a csapvizet, amelyik otthon folyik.

Mit tehet a fogyasztó?

Sem az Európai Unióban, sem Magyarországon nincs jelenleg határérték a mikroműanyagokra ivóvízben vagy palackos vízben, és egyelőre az sem bizonyított, hogy ezek a részecskék a szervezetre káros hatással lennének. A kutatás eredményei tehát nem pánikra, hanem tudatos döntésre hívnak.

Az egyik legegyszerűbb lépés a csapvíz fogyasztása, ahol a helyi vízminőség ezt lehetővé teszi, üveg- vagy fémkulacs használatával párosítva. Bár sokan az otthoni víztisztítóban látják a megoldást, ettől azonban a szakértők óva intenek, hiszen a legtöbb esetben nagyobb gondot tud okozni, mint amit megoldana. Ha a szűrőket nem cserélik időben vagy nem tisztítják megfelelően, a nedves belső felületeken baktériumok szaporodhatnak el, és a berendezés mikrobiológiai kockázatot jelenthet ahelyett, hogy csökkentené azt.

Ha pedig ragaszkodunk a palackos ásványvízhez, jó hír, hogy az Ásványvíz Szövetség szerint az ásványvíz besorolású, szigorú szabályozások alá eső palackozott víz fogyasztása biztonságos. Néhány egyszerű óvintézkedéssel csökkenthetjük a műanyagok bekerülését is, például kerüljük a PET-palackra gyakorolt hőhatást, illetve minimalizáljuk a kupak ki- és bezárását, hiszen az ohioi kutatás szerint éppen ekkor kerül a legtöbb részecske a vízbe.