Itt áll feketén-fehéren: hiába a babaváró, vagy a CSOK - a gyermekvállalás hatalmas ráfizetés

Európában a családbarát politikai ösztönzőcsomagok korántsem kompenzálják a szülők teljes gyereknevelési költségeit. Csak az állami adókat és juttatásokat figyelembe véve a szülők 37%-kal kedvezőbb helyzetben vannak a nem szülőkhöz képest. Valójában azonban a helyzet fordított: a szülők átlagos hozzájárulása a társadalom fenntartásához több mint két és félszerese a nem szülőkéhez képest, ha beleszámítjuk a kevésbé látható, háztartáson belüli pénzmozgásokat (például amikor a szülők a keresetükből gyermekeiknek termékeket és szolgáltatásokat vesznek) és a fizetetlen háztartási munkára fordított időt is. Ez a fő következtetése annak a tanulmánynak, amelyben a Dél-Dániai Egyetem kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem két munkatársa 12 európai országot elemzett az EU statisztikai hivatala, az Eurostat által összesített 2010-es adatok alapján.

Bár Európa elöregszik, a gyereknevelést valójában pénzügyileg bünteti

A kutatásból kiderül: Európában egy munkaképes korú szülő az élete során átlagosan 17,5 évnyi átlagkeresetnek megfelelő erőforrást áldoz a társadalom (és benne a gyermekei) javára, míg egy nem szülő átlagosan 6,6 évnyi munkajövedelemnek megfelelő erőforrást ad át az államnak és másoknak a munkával töltött évei alatt. Egy átlagos szülő az adókra és járulékokra 4,7 évnyi átlagjövedelmet fordít, míg egy nem szülő 6,6 évnyit, a családon belüli pénzmozgások értéke a szülőknél viszont jóval több a gyerektelenekhez képest: 12,8 évnyi jövedelem, míg a nem szülőké csupán 0,2 évnyi.

„Kutatásunk jól mutatja, hogy a családon belül a gyermeknevelésre fordított erőforrások kevéssé látszódnak a statisztikákban. Ez azt jelzi, hogy a jóléti államok, bár elöregednek, továbbra is nagyrészt a családokra terhelik a saját jövőbeli adóbevételük – az adófizetők következő generációja – előállításának költségeit” – mondta Gál Róbert Iván, a Corvinus kutatója, a tanulmány egyik társszerzője.

Az anyák főként a fizetetlen munkára fordított saját idejükkel (háztartásvezetés, gyermekfelügyelet), az apák főleg pénzből vett árukkal, szolgáltatásokkal segítik gyermekeik nevelését. A fizetetlen munka terhe átlagosan 1,6-szor nagyobb, mint a családon belül pénztranszfereké (7,9 évnyi vs. 4,9 évnyi átlagjövedelem). Összességében a szülők hozzájárulásai körülbelül 2,66-szor nagyobbak, mint a nem szülőké, ha a családi belüli pénz- és időráfordítást is figyelembe vesszük. Ha csak a családon belüli és az állami pénzmozgásokat tekintjük, az arány 1,49-re csökken, ha pedig csak az állami pénzmozgásokat, az arány 0,73, tehát látszólag megfordul a nem szülők javára.

„A családbarát politikai modellek sem enyhítik a gyerekneveléssel járó terhek büntető hatását, mert a magasabb adók és társadalombiztosítási járulékok révén ezeket a szülők valószínűleg nagyrészt saját maguk fizetik ki. Épp Svédországban és Finnországban lett a legnagyobb az olló a szülők és a nem szülők között, háromszoros szorzóval, míg a legalacsonyabb, 1,6-szoros különbséget Lettországra számoltuk ki” – jegyzi meg Gál Róbert Iván.

A gyerekre fordított időnek hatszor nagyobb a metaforikus adókulcsa az áfához képest

Az elemzés kimutatta: ha egy átlagos európai szülő hipotetikusan hirtelen nem szülővé válna, 31%-kal többet fogyaszthatna árukból és szolgáltatásokból. A gyereknevelésre közvetetten kivetett 31%-os átlagos adókulcs (az időráfordítások beszámítása nélkül) több mint két és félszerese a 12%-os európai átlagos áfakulcsnak. Ha pedig csak fizetetlen munkára fordított idő költségét nézzük, átlagosan 77%-os az implicit adókulcs, vagyis több mint hatszorosa az átlagos európai áfának.

Fontos jelenségre világítottunk rá azzal, hogy szinte minden nem szülői transzfer statisztikailag látható, szemben a szülői transzferek alig több mint egynegyedével. Ezekből is, amit az apák hozzájárulnak, azt nagyrészt mérik, társadalmilag értékelik, és szerződések és tulajdonjogok védik; az anyák hozzájárulását viszont, különösen az otthonit a következő nemzedék felneveléséhez, nagyrészt nem. Ez megbillenti a háztartáson belüli hatalmi viszonyokat

– állapította meg Medgyesi Márton, a Corvinus kutatója, a tanulmány társszerzője.

„A szülői gyermeknevelés társadalmi hozadéka mindenhol megoszlik a nem szülőkkel, ezzel párhuzamosan csökkentve a szülők számára elérhető juttatásokat. Nagyobb hozzájárulások és kisebb jutalmak: ez a jelek szerint kétszeres csapást jelent azoknak, akik gyermeket nevelnek. A társadalom újratermelésének teljes, és meglehetősen magas költsége a mai Európában egyenlőtlenül oszlik meg és a statisztikák számára nagyrész háborítatlanul rejtve marad. A láthatóság azonban nagyon sokat számít. Mivel a társadalmak többnyire azt értékelik, amit mérnek, a tökéletlenül mért dolgokat általában tökéletlenül értik és alulértékelik” – szól az elemzés végkövetkeztetése.

A tanulmány a Royal Society Open Science szakfolyóiratban jelent meg tavaly októberben, szerzői a Dél-Dániai Egyetemről Pieter Vanhuysse, a Budapesti Corvinus Egyetemről Medgyesi Márton és Gál Róbert Iván. A kutatásban brit, belga, bolgár, észt, lengyel, lett, litván, német, francia, finn, spanyol és svéd adatokból dolgoztak.