A legtöbb magyar család küszködik: tényleg alig marad pénzük a hónap végére

A Provident Pénzügyi Zrt. anyavállalatának (International Personal Finance - IPF) megbízásából készült, 9 Provident országra kiterjedő reprezentatív kutatás alapján

A magyar háztartások mindössze 4,6 százaléka képes arra, hogy jövedelmének több mint felét megtakarítsa egy hónapban, ez a legalacsonyabb arány az összes vizsgált ország közül - derült ki a  Provident Pénzügyi Zrt. anyavállalatának (International Personal Finance - IPF) megbízásából készült, 9 országra kiterjedő reprezentatív kutatásból.

Csak szépségtapasznak jó az a tény, hogy Litvánia után nálunk nőtt a legnagyobb mértékben az emberek ezen csoportjának aránya 2022-höz képest, amikor még csak 1,8 százalék volt a fizetésének feléből biztosan megélni tudók aránya.

A kutatás Magyarországra vonatkozó adatai is igazolják, hogy a magyar megtakarítási viszonyok rendkívül ijesztő képet mutatnak: a megtakarítások statisztikák alapján kimutatott növekedésének döntő része továbbra is egy szűk társadalmi csoport sajátja.

Ezzel szemben a megkérdezettek 27 százaléka egyáltalán nem tud félretenni.

Ez utóbbi érték nemcsak a közép-európai régióban kiemelkedően magas (Csehországban 9, Lengyelországban 12, Romániában is csak 18 százalék a félretenni nem tudók aránya), de a magyar adat a 9 országot lefedő kutatásának is a legrosszabb adata. A megtakarítási rendszeresség is igen lesújtó Magyarországon: csupán a válaszadók egyharmada nyilatkozott úgy, hogy minden hónapban képes valamekkora összeget félretenni – ez szintén a legalacsonyabb arány a vizsgált országok között, régiós összevetésben Lengyelország (56%) és Csehország (50%) messze előttünk jár és már Románia (34%) is megelőz minket.

Kicsit javuló tartalékszint – de csak lefelé csúszva?

Van ugyanakkor egy kis biztató fejlemény: nőtt azok aránya, akik rendelkeznek legalább három hónapra elegendő megtakarítással. 2025-ben a magyar válaszadók 15,5 százaléka nyilatkozta ezt, ami egy év alatt közel 5 százalékpontos növekedést jelent. Ez a javulás a legnagyobb mértékű a régióban, sőt a kutatás szerint csak Ausztrália előz meg minket – de ez nem biztos, hogy valóban pozitív fordulatot jelent.

Két év alatt majd másfélszeresére nőtt azok aránya, akik három hónapra elegendő tartalékkal rendelkeznek – 2025-ben már 15,5 százalék mondta ezt az 2023-as 10,7 százalékhoz képest. Elsőre ez biztató, de ha mellé tesszük, hogy a 9–12 hónapos vagy egy éven túli tartalékkal bírók aránya csökkent, akkor már nem annyira rózsás a kép. A legvalószínűbb magyarázat, hogy többen csúsztak vissza a magasabb tartalékszintről a középső kategóriába. Ezért nőtt a 3–6 hónapos tartalékkal bírók aránya, miközben az igazán biztonságos vésztartalékot kevesebben tudnak tartani. A „lecsúszó” értelmezést árnyalja, hogy a megtakarítással egyáltalán nem rendelkezők aránya is csökkent: 2025-ben már „csak” 21 százalék nyilatkozott úgy, hogy nincs semmilyen tartaléka – szemben a 2023-as 24 és a 2022-es 23 százalékkal. Ez azt mutatja, hogy a legvédtelenebbek száma kismértékben csökkent, vélhetően az infláció mérséklődése és a béremelések hatására.

Bár levonhatjuk azt a következtetést, hogy a jövedelmek szűkössége korlátozza a megtakarítási képességet, azaz hiába szeretnénk spórolni, a mindennapi kiadások már nem hagynak mozgásteret, a felmérés egyéb tényezői sajnos megerősítik azt, a magyarok továbbra is Pató Pálként szeretnek gondolkodni a pénzügyeikkel és a pénzügyi tudatossággal kapcsolatban.

A fiatalok spórolnak, a középkorúak kiszálltak

A megtakarítási képesség ugyanakkor életkor szerint komoly eltérést mutat. A 18–34 éves magyarok körében nagyobb arányban fordul elő, hogy rendszeresen, akár fix összegben tudnak félretenni. Ebben a korcsoportban a rendszeresen megtakarítók aránya eléri a 40–43%-ot, szemben a 35–54 évesek 32 százalékos értékével és a még nyugdíj előtt állók (55-65 évesek) 25 százalékával. Ráadásul a fiatalok mindössze 12 százaléka vallotta azt, hogy egyáltalán nem tud megtakarítani. Ennek két oka is lehet: egyrészt a fiataloknak kevesebb a fix költségük (pl. még nem törlesztenek hitelt, vagy a szülőkkel élnek), másrészt – reméljük ezt - körükben nagyobb a pénzügyi tudatosság is.

Ezzel szemben a középkorúak (35–54 évesek) 29 százaléka semmit sem tud félretenni, az 55 év feletti aktívak között ez az arány már közel 40 százalék. A középkorúaknál az adatok szerint ráadásul az inflációs sokk múltával tovább csökkent a pénzügyi tervezési hajlandóság is: míg 2024-ben a 35-44 éves korosztály 72 százaléka készített pénzügyi tervet legalább a nagyobb kiadások fedezésére, 2025-re drámai volt a visszaesés, már csak 58 százalék tervez előre, ezen belül a minden kiadást tartalmazó „rendes” pénzügyi tervezés már csak az érintettek 22 százalékára igaz. A középgeneráció tehát nemcsak eladósodottabb, de szemmel láthatóan le is mondott a tervezés lehetőségéről is – amit a pénzügyi felelősségre adott válaszaik is alátámasztanak.

Az iskola felel a pénzügyi tudatosságért?

A kutatás egyik legszomorúbb adata nem forintban mérhető. Amikor arról kérdezték a válaszadókat, hogy kinek lenne feladata pénzügyi ismeretek fejlesztése, a pénzügyi edukáció, a magyarok több mint 44 százaléka az iskolát nevezte meg első számú felelősként, s újra egyharmados részarányra erősödött az állam felelősségét megjelölő válaszadók aránya. Mindezzel szemben csupán 19 százalék érezte úgy, hogy ez személyes kötelessége volna – négy éve még 22 százalékos volt ez a tábor. Ez az arány a fiatal középkorúakig (18–44 év között) továbbra is rendkívül alacsony. A pályakezdők esetében mért 11-12 százalékos arány magyarázata lehet, hogy ezek a fiatalok épphogy beléptek a mindennapi munkába, a munkahely és a családalapítás feladatai mellett számukra még eltörpülnek mondjuk az öngondoskodással járó kihívások.

Nehezen érthető ugyanakkor a 35-44 éves korosztály alacsony öngondoskodási tudatossága, esetükben az egyén felelőssége alig magasabb a fiatalokénál (14%), ami ismét bebizonyítja, hogy a pénzügyi tudatosság terén meg sok szemléletformáló teendő van Magyarországon. Mindennél jobban bizonyítja ezt, hogy a nyugdíj közelségének észlelésekor 45 év felett megugrik az egyéni felelősségvállalás választása – a 45-54 évesek, 20, az 55-65 évesek 23 százaléka jön rá saját tapasztalatból, hogy csak magára számíthat. Az érintett idősebb aktív korosztályban a legmagasabb azok aránya, akik az iskolai oktatást látják a felelősnek a pénzügyi tudás megszerzésében, nem az egyén felelősségét. A középkorúak pénzügyi tudása valóban gyengül: a „nagyon vagy inkább magabiztos vagyok pénzügyi döntésekben” válaszadók aránya Magyarországon zuhant a legkomolyabb mértékben, 6 százalékkal és jutott a felmérésben szereplő országok között Lettországot leszámítva a legmélyebbre, 46 százalékra.

Férfiak és nők: nemcsak kereseti, attitűdbeli különbség is azonosítható

A felmérés adatai alapján úgy tűnhet, hogy a férfiak tudatosabbak a pénzügyekben – vagy legalábbis következetesebben takarítanak meg. A 2025-ös kutatás szerint a férfi válaszadók 38 százaléka nyilatkozta, hogy minden hónapban félre tud tenni valamennyit, szemben a nők csupán 29 százalékos arányával. Ez a különbség ugyanakkor jórészt abból fakadhat, hogy a nők átlagkeresete alacsonyabb, illetve gyakrabban szakadnak ki a munkából (gyermekvállalás miatt), ami csökkenti a rendszeres megtakarítás lehetőségét. Ugyanakkor érdekes módon a nők hajlamosabbak beosztani a pénzt és előre tervezni a kiadásokat: ezt mutatja, hogy a férfiak 15 százalékos arányával szemben a nők 23 százaléka szerint saját felelősség a pénzügyi biztonságról való gondolkodás.

Egy ország, amely túlél, de nem tervez

A kutatás fő tanulsága, hogy ha nem történik szemléletváltás, nemcsak a megtakarítási arány marad alacsony, hanem az emberek pénzügyi kiszolgáltatottsága is tartós lesz. A magyarok pénzügyi tudatosság fontosságát ugyan felismerik, de a felelősségvállalás a mindennapi döntéseikben kevéssé tetten érhető.