Üres zsebbel várja 2026-ot százezernyi magyar: egy váratlan kiadás összeroppanthatja a kasszát

A Pénzcentrum a hetekben átfogó felmérést végzett arról, hogyan látják a magyarok a saját anyagi helyzetüket 2025-ben. A kérdéseinkre közel 14 ezer olvasónk válaszolt - nekik külön köszönet a segítségért! - , így az eredmények viszonylag pontos képet adnak arról, mennyire érzik stabilnak pénzügyi helyzetüket az emberek, hogyan fedezik mindennapi kiadásaikat, milyen adósságaik és megtakarításaik vannak, valamint hogy milyen kilátásokkal mennek neki a következő évnek.

Mielőtt kiértékelnénk a válaszokat, fontos kihangsúlyozni, hogy bár a kérdőívet majdnem 14 ezer fő töltötte ki, az eredmények nem tekinthetők reprezentatívnak a teljes magyar felnőtt lakosságra. A felmérés eredményeit több cikkben fogjuk közölni, az első részben a megélhetéssel és a kilátásokkal kapcsolatos kérdésekre érkezett válaszokat értékeltük ki. A mostani második részben pedig arra voltunk kíváncsiak, milyen megtakarításaik vannak a válaszadóknak.

EZ IS ÉRDEKELHET

Sokszázezer magyar retteg 2026-tól: kilátásban az anyagi csőd, nem is tudják, van-e innen kiút

A Pénzcentrum felmérésén a válaszadók több mint egyharmada azt mondta, vélhetően vagy biztosan romlani fog az anyagi helyzete a következő egy évben.

A férfiaknak több megtakarítása van

Ha az összesített eredményeket nézzük akkor láthatjuk, hogy a válaszadók harmadának nincs megtakarítása. Ezt bizonyítja az az Eurostat felmérés is, amely szerint a lakosság közel 40%-a nem engedhet meg magának még egy egyhetes vakációt sem, ami jóval meghaladja az uniós átlagot. A témával kiemelten foglalkoztunk a CHART by Pénzcentrum legújabb epizódjában is.

A válaszok alapján jól látszik, hogy a megtakarítások terén jelentős különbség van a férfiak és a nők között. A férfiak nagyobb arányban rendelkeznek magasabb összegű félretett pénzzel. Minden negyedik férfi 10 millió forint feletti megtakarítást jelölt meg, a nők körében ez az arány jóval alacsonyabb. A megtakarítás nélküliek aránya a férfiaknál lényegesen kisebb, ami azt mutatja, hogy stabilabb pénzügyi háttérrel rendelkeznek.

A nőknél a megtakarítás hiánya sokkal gyakoribb. Több mint a válaszadók négytizede nem rendelkezik félretett pénzzel. A magasabb megtakarítási kategóriákban ritkábban fordulnak elő, ami a jövedelmi különbségekkel és a pénzügyi biztonság eltérő szintjével magyarázható.

A nyugdíjasok helyzete külön vizsgálva vegyes képet ad. A megtakarítás nélküliek aránya magasabb az átlagnál, viszont nem olyan szélsőséges, mint a nőknél. A középső sávokban kiegyenlítettebb az eloszlás, és egy kisebb, de látható csoport a magasabb megtakarítási kategóriában is jelen van. Ez arra utal, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzete erősen megosztott. Egy részük jelentős megtakarítást halmozott fel, sokan viszont nem rendelkeznek semmilyen tartalékkal.

A lakáshitelek megoszlása jól mutatja, hogy a kitöltők többsége nem rendelkezik hitellel. A válaszadók több mint négyötöde lakáshitel nélkül él (több mint 82%). Nem meglepőek az adatok annak fényében, hogy az Otthon Start bejelentése ellenére nem megugrott, hanem visszaesett a lakosság lakáscélú hitelfelvétele szeptemberben.

Visszatérve az adatokra, a hitellel rendelkező csoportban a kisebb, 10 millió forint alatti összegek a leggyakoribbak, a magasabb hitelösszegek aránya pedig fokozatosan csökken. A grafikonon csak azok látszódnak, akiknek van lakáshitelük.

Az iskolai végzettség szerinti adatok egyértelmű különbségeket mutatnak. A diplomások körében jóval nagyobb arányban fordul elő lakáshitel. A felsőfokú végzettségűek több mint ötöde fizet valamilyen hitelt, és ebben a csoportban a nagyobb hitelösszegek is gyakrabban jelennek meg. Ez arra utal, hogy a magasabb végzettségűek könnyebben lépnek be a lakáspiacra és gyakrabban vállalnak hosszabb távú elköteleződést.

A középfokú végzettségűeknél már jóval magasabb a hitel nélküliek aránya, és a hitellel rendelkezők nagy része kisebb összegű tartozást jelölt meg. A nagyobb hitelösszeg itt már jóval ritkább. Az általános iskolai végzettségűeknél a legszembetűnőbb a különbség. Ebből a csoportból szinte senki sem fizet lakáshitelt. Tízből kilenc ember egyáltalán nem rendelkezik ilyen típusú tartozással, és a nagyobb összegű hitelek szinte teljesen hiányoznak. Ez arra utal, hogy a lakáshoz jutás ebben a csoportban lényegesen nehezebb.

Összességében minél magasabb az iskolai végzettség, annál valószínűbb, hogy valaki lakáshitelt vállal és nagyobb összegű hitelt vesz fel. Az alacsonyabb végzettségű csoportokban a hitel nélküli háztartások dominálnak és kevésbé jellemző a magasabb hitelösszeg felvállalása.

Kevés a magas adósság

A kitöltők több mint hetven százaléka adósságmentes a személyi kölcsönök, áruhitelek vagy hitelkártya-tartozások tekintetében. A fennmaradó részben a kisebb, 1 millió forint alatti tartozások a leggyakoribbak. A magasabb adósságösszegek egyre ritkábban jelennek meg. Egy novemberi felmérés is azt mutatta, hogy a magyarok tényleges pénzügyi állapotát a két véglet jelenti, ugyanis mintegy 11% adósságokat görget maga előtt, 9% viszont akár a jövedelme egyharmadát is félre tudja tenni. 

A nyugdíjasok helyzete kedvezőbb a teljes átlaghoz képest. Tízből több mint nyolc válaszadó nem rendelkezik semmilyen egyéb adóssággal. A kisebb tartozások aránya is alacsony, a magasabb összegű adósságok pedig alig fordulnak elő. Ez arra utal, hogy a nyugdíjasok körében jellemzően óvatosabb a hitelfelvétel, vagy már lezárták korábbi tartozásaikat.

A vállalkozók között magasabb azok aránya, akiknek van valamilyen egyéb adósságuk. Bár háromnegyedük adósságmentes, a többiek már egyenletesebben oszlanak meg a különböző hitelösszegekben. A nagyobb, 5 millió forint feletti tartozások aránya is itt a legmagasabb. Ez összefügghet azzal, hogy a vállalkozók nagyobb kockázatot vállalnak és gyakrabban vesznek igénybe finanszírozást.

A válaszok alapján a kitöltők nagy többsége adósságmentes a személyi kölcsönök, áruhitelek vagy hitelkártya-tartozások terén. Tízből körülbelül hét embernek nincs ilyen típusú tartozása. A fennmaradó részben a legkisebb adósságösszeg a leggyakoribb. Ahogy nő a tartozás nagysága, úgy csökken az érintettek aránya. A magasabb kategóriákban már csak néhány százaléknyi válaszadó jelenik meg. Ez arra utal, hogy a lakosság többsége igyekszik elkerülni a fogyasztási hiteleket vagy már lezárta a korábbi tartozásait.

A rendszeres megtakarítás erősen függ a jövedelemtől nem meglepő módon. A magasabb keresetű csoportok jóval nagyobb arányban tudnak félretenni. A havi 800 ezer forint felett keresők túlnyomó része rendszeresen megtakarít. A közepes jövedelműeknél érezhetően visszaesik a megtakarítási képesség. A 400 és 600 ezer forint közötti jövedelműek körében már közel fele-fele arányban vannak jelen a megtakarítók és azok, akik nem tudnak félretenni. A 200 és 400 ezer forint közötti csoportban már többségben vannak, akik nem tudnak rendszeresen megtakarítani.

A legalacsonyabb jövedelmű csoport helyzete a legnehezebb. A 200 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők döntő többsége nem tud félretenni. Ebben a csoportban a megtakarítás szinte kivételes helyzetnek számít. Az adatok világosan mutatják, hogy a megtakarítási képesség egy ponton túl nem szándék kérdése, hanem a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg. Minél magasabb a kereset, annál nagyobb az esély arra, hogy valaki rendszeresen tud félretenni.

A megtakarítási szokások lakóhely szerint markáns különbségeket mutatnak. A fővárosban élők több mint fele rendszeresen félretesz pénzt, ami a legmagasabb arány a csoportok között. A megyei jogú városokban élők körében a megtakarítók aránya alig marad el ettől. A kisvárosokban már kevesebben tudnak rendszeresen megtakarítani. A falvakban és községekben élők helyzete a legnehezebb, itt tízből hat válaszadó nem képes rendszeresen félretenni. A különbségek mögött elsősorban a jövedelmi viszonyok és a megélhetési költségek eltérései állnak.

Nem az ingatlanban hisznek a nyugdíjasok

A nyugdíjasok megtakarítási szokásai jól eltérnek a teljes mintától. A bankszámla a leggyakoribb forma. Ez arra utal, hogy a nyugdíjasok biztonságot keresnek és a könnyen hozzáférhető pénzt részesítik előnyben. Az állampapír is gyakori választás. Minden ötödik nyugdíjas ezt jelölte meg. Ez a konstrukció kiszámítható és alacsony kockázatú, ami jól illeszkedik a nyugdíjas korosztály pénzügyi szemléletéhez.

Az egyéb megtakarítási formák, amelyek általában kevésbé strukturált vagy változatos pénzügyi eszközöket jelentenek, szintén jelentős arányban jelennek meg. A befektetési alapok és a részvények jóval kisebb szerepet kapnak. A nyugdíjasoknak csak kis része fektet be ezekbe az eszközökbe. A részvények és a kriptovaluták alacsony aránya azt mutatja, hogy a magasabb kockázatot jelentő befektetések nem vonzóak számukra.

Az ingatlan mint megtakarítási forma ritkább a nyugdíjasok körében. Ez valószínűleg azért van, mert a lakóingatlan már jellemzően rendelkezésre áll és kisebb az igény új befektetési célú ingatlanok vásárlására. Összességében a nyugdíjasok pénzügyi stratégiája a stabilitást helyezi előtérbe. A megtakarításaik nagy része olyan eszközökben van, amelyek kiszámítható hozamot és alacsony kockázatot biztosítanak.

A vállalkozók bátrabbak

Ha a válaszokat vizsgáljuk, jól kirajzolódik, hogy a befektetési kockázatvállalás erősen függ az élethelyzettől és a foglalkoztatottságtól.

A teljes mintában a többség óvatos. A kitöltők több mint kétharmada nem hajlandó kockázatos befektetésekbe lépni. A mérsékelt kockázatot vállalók aránya jelentős, a magas kockázatot vállalók csoportja viszont nagyon kicsi. Ez azt mutatja, hogy a magyar lakosság nagy része stabil, kiszámítható pénzügyi megoldásokat keres.

A foglalkoztatottsági bontás viszont éles különbségeket mutat. A vállalkozók körében a legmagasabb a kockázatvállalás. Ennek oka, hogy napi szinten is nagyobb bizonytalanságot kezelnek, így a befektetésekben is bátrabbak. Ezzel szemben a nyugdíjasok a legóvatosabbak. Több mint nyolcvan százalékuk kerüli a kockázatos eszközöket. A tanulók nyitottabbak, sokuk vállalna mérsékelt vagy akár magasabb kockázatot is. Ez összhangban van azzal, hogy fiatal életkorban nagyobb a mozgástér és a hosszabb időtáv miatt jobban vállalható a kockázat.

Az életkort megvizsgálva a megtakarítás növelése a legfontosabb cél a válaszadók körében. A fiatalok különösen nagy arányban jelölték, hogy több pénzt szeretnének félretenni. A húszas éveikben járók körében a megtakarítási szándék és a befektetések iránti érdeklődés is kiemelkedően erős. A nemrégiben közzétett öngondoskodási index felmérése szerint is a 18–24 évesek már magabiztosabban kezelik pénzügyeiket, többen terveznek előre, és egyre inkább úgy látják: saját döntéseik alakítják jövőjüket. 

A lakhatáshoz kapcsolódó célok is főként a fiatalabb korosztályt érintik. A harminc év alattiak nagy része szeretne ingatlanhoz jutni. A középkorúaknál az adósság csökkentése kerül előtérbe.

Ebben a csoportban gyakran már meglévő lakáshitelek vagy más tartozások rendezése a cél. Az idősebb válaszadók a költségvetés optimalizálására helyezik a hangsúlyt. Náluk a befektetések és az ingatlanvásárlás jóval kisebb súlyt kap. Összességében a válaszok világosan mutatják, hogy az élethelyzethez igazodó pénzügyi célok jelennek meg. A fiatalok a jövő építésére koncentrálnak. A középkorúak a stabilizálást tartják fontosnak. Az idősebbek számára pedig a biztonság és a költségkontroll a meghatározó.

Végül arra is kíváncsiak voltunk a kitöltők körében, hogy terveznek-e változtatni a következő egy évben a megtakarítási szokásaikon. Mint az a válaszokból kiderült, a megtakarítási szándék erősen függ az életkortól és az anyagi helyzettől. A fiatalok nagyobb arányban terveznek megtakarításokat növelni. A középkorúaknál kiegyenlítettebb a kép. Az idősebbek körében pedig sokan nem tudnak félretenni. A nyugdíjasok helyzete még nehezebb.

A teljes mintában is látszik, hogy sokan szeretnének többet félretenni, de jelentős azok aránya, akiknek egyszerűen nincs miből. A kitöltők ötöde mondta azt, hogy nem tud többet féretenni, mert a jövedelme ezt nem engedi meg. A nyugdíjasok nagyjából harmada van ilyen helyzetben.

Ha a jövedelmet vizsgáljuk meg, akkor pedig látszik, hogy a munkabér növekedésével jelentősen nő a megtakarítási mozgástér. A magas keresetűek többsége stabilnak érzi a helyzetét, így sokan nem terveznek változtatni, de harmaduk tovább növelné a megtakarításait. A közepes és különösen az alacsony jövedelmű csoportokban erős a pénzhiány. A 0–200 ezer forintot keresőknél tízből hét ember egyáltalán nem képes többet félretenni.

Kik voltak a kitöltőink?

A válaszadók többsége 55 éves vagy idősebb: a 55-64 éves korosztály 21,6 százalékot, míg a 65 év felettiek aránya 38,8 százalékot tesz ki. A fiatalabb korosztályok kisebb arányban vannak jelen, az 18-24 évesek mindössze 1,1 százalékot, a 25-34 évesek 6,1 százalékot képviselnek a mintában.

Nemek szerinti megoszlásban a férfiak dominálnak a válaszadók között, 60,3 százalékkal, míg a nők aránya 39,7 százalék. A lakóhely típusa tekintetében a minta viszonylag kiegyensúlyozott: a fővárosban élők 28,4 százalékot, a megyei jogú városok lakói 27,7 százalékot, a kisvárosi lakosok 26 százalékot, míg a községekben és falvakban élők 17,9 százalékot tesznek ki.

Az iskolai végzettséget tekintve a kitöltők fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik (51%), 44,9 százalék középiskolát végzett, az általános iskolai végzettségűek aránya alacsony (2,9%), míg az ennél kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezők mindössze 1,2 százalékot képviselnek.

A foglalkoztatottsági státusz alapján a mintában a teljes munkaidőben dolgozók aránya 45,8 százalék, míg a nyugdíjasok aránya szintén magas, 39,3 százalék. Részmunkaidőben dolgozik 2,7 százalék, vállalkozó 6 százalék, GYES-en/GYED-en van 0,6 százalék, a munkanélküliek aránya 2,1 százalék, tanuló 0,4 százalék, és egyéb státuszban 3 százalék található.

Mit mondanak a számok?

A lakáshitelek adatai azt mutatják, hogy a többség nem fizet lakáshitelt. A magasabb végzettségűek körében gyakoribb a hitel felvállalása. A diplomások nagyobb valószínűséggel vesznek fel lakáshitelt és nagyobb arányban jelennek meg a magasabb hitelösszegű kategóriákban is. A középfokú és alapfokú végzettségűeknél kicsi a hitelfelvevők aránya.

A megtakarítási formák választásánál biztonságos eszközök vezetnek. A bankszámla és az állampapír a leggyakoribb. A férfiaknál nagyobb a részvény és a kriptovaluta szerepe. A nőknél és a nyugdíjasoknál ez jóval ritkább. A kockázatvállalási adatok illeszkednek ehhez. A válaszadók többsége nem vállal befektetési kockázatot. A vállalkozók és a tanulók mutatják a legnagyobb nyitottságot a kockázatosabb eszközökre, míg a nyugdíjasoknál nagyon erős az óvatosság.

A következő év pénzügyi céljai életkor szerint jól elkülönülnek. A fiatalok a megtakarítás növelésére, befektetések indítására és a lakhatás javítására törekszenek. A középkorúak körében erős az adósságcsökkentési igény. Az idősebb korosztály elsősorban a költségvetés optimalizálását tartja fontosnak, a befektetési célok és az ingatlanvásárlás náluk háttérbe szorulnak.

A számok azt mutatják, hogy a pénzügyi stabilitás, a kockázatvállalási készség és a jövőre vonatkozó tervek erősen kötődnek az életkorhoz, a foglalkoztatottsághoz és a végzettséghez. A fiatalabbak aktívabban építik a jövőjüket, a középkorúak inkább stabilizálnak, az idősebbek pedig elsősorban a biztonságot keresik.