Ezt rontja el rengeteg szülő sulikezdéskor: így lesz szorongó felnőtt a gyerekükből

"Az iskolába való visszatérésre készülő gyerekek gyakran különféle szorongásokkal küzdenek, beleértve a barátkozással kapcsolatos aggodalmakat, a teljesítmény miatti stresszt és az új rutinokhoz való alkalmazkodás nehézségeit" - mondja Nicole Cain természetgyógyász. Ezeket a szorongásokat tovább erősítheti a kirekesztettség, megkülönböztetés, iskolai zaklatás is. Mutatjuk a jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy gyermeke szorong az iskolakezdés miatt, és néhány tippet is adunk, hogyan lehet ezen segíteni.

Ha gyermeke fájdalmat vagy más zavaró tüneteket tapasztal, először keresse fel a gyermekorvost. Gyakori azonban, hogy a gyermekek szorongása olyan fizikai tünetekben is megnyilvánul, mint:

• Fejfájás
• Gyomorfájás
• Alvászavarok (elalvási nehézségek, éjszakai felébredés)
• Étvágyváltozás
• Emésztési problémák

A hangulatban vagy viselkedésben bekövetkező változások is jelezhetik a szorongást:

• Mogorvaság vagy nyugtalanság
• Túlzott csendesség
• Dühkitörések
• Feledékenység
• Halogatás
• Összpontosítási nehézségek, bambulás
• Dacosság
• Távolságtartás, zavartság
• Részletekhez, apróságokhoz való görcsös ragaszkodás
• Túlzó ragaszkodás a szülőkhöz
• Visszafejlődés (például ágybavizelés, ujjszopás)
• Iskolai témák kerülése

Lehetséges, hogy gyermek aggódik, szorong, de ennek tudja pontosan megfogalmazni az okát. A szülőnek meg kell próbálni elkerülni, hogy a gyermek aggodalmát erősítse, felfújja, kétségbeessen. Ehelyett inkább forduljunk együttérzéssel a gyermekhez, biztassuk rá, hogy számíthat ránk, meghallgatjuk, elmondhat bármit, nem baj, ha rosszul érzi magát.

Ha a szülő tudja is, hogy a gyermeke nehezen barátkozik, és emiatt szorong, kerülni kell, hogy ráerősítsünk, vagy bagatelizáljuk a félelmeit. Ne mondogassuk a gyereknek pl. hogy mindig is nehezen barátkozott, vagy azt se, hogy ugyanmár, emiatt minek aggódni, ez a világ legegyszerűbb dolga. Ne hasonlítgassuk másokhoz: a bátyádnak ez nem jelentett sose gondot - ilyeneket ne mondjunk. Kezeljük természetesnek, ha gondja van, mondjuk el neki, hogy milyen jó tulajdonságai vannak, amiért majd megkedvelik a többiek, ügyesen veszi az akadályokat. Ne adjunk olyan viselkedési tanácsokat, amelyek a személyiségével teljesen ellentétes, hogy úgy szerezzen barátokat.

Bátoríthatjuk a gyermeket nyitott kérdésekkel, hogy megbirkózzon a szorongásával: "Mit gondolsz mi fog történni?" és "Mit tudnál akkor tenni?" Erősítsük bennük az érzetet, hogy képesek megoldani az ijesztő helyzeteket is.

Ha a gyermek szorongása pánikszerűen is rátör, akkor tanítsunk számára légzőgyakorlatot, stresszoldó gyakorlatokat. Ha nehezen alszik el, akkor kövessünk egy napi rutin, alakítsunk ki egy lefekvés előtti szokást. Ha a gyermek már túl nagy az estimeséhez, a meditáció pl. segíthet az elalvásban.

A túrterheltsége miatt szorongó gyermekeknek segítség lehet, ha nagyobb rendszer van az életükben, segítsünk nekik a házifeladat-lista, időbeosztás megírásában. Próbáljunk meg terheket levenni a válláról, ha kell hagyjuk el a különórát.

Viszont az is fontos, hogy ne próbáljuk megoldani a gyerek helyett a saját életét - ha problémája van, hallgassuk meg, biztassuk, segítsük tanácsokkal, de ne avatkozzunk be. Ha megoldjuk helyette az életét, azzal a fejlődési lehetőséget vesszük el tőle, úgy fogja érezni egyedül nem tudja megoldani a problémáit és hosszú távon csak rontunk a helyzeten.

Ha a gyermek szorongása nem javul, vagy romlik, a mindennapjaira is rányomja a bélyegét, és a szülői érzelmi támogatás nem jelent megoldást, akkor érdemes lehet beszélni a pedagógusokkal, iskolapszichológussal, gyermekpszichológussal.