Hiába a sokféle támogatás: mégis egyre rosszabb a lakhatási helyzet Magyarországon

A lakhatási szegénységről szóló kiadvány külön fejezetben foglalkozik a befektetési célú ingatlanvásárlások hatásával a magyar ingatlan- és albérletpiacra, illetve elemezték a lakhatás financializációjának következményeit. Az idei jelentés másik fókusztémája az energiaszegénység, ami hozzávetőlegesen a magyar háztartások 10 százalékát érinti. Továbbá megvizsgálták a fogyatékos emberek, különösen a mozgáskorlátozottak lakhatási helyzetét és a számukra elérhető lakhatási megoldásokat.

- kezdte a sajtótájékoztatót Szegfalvi Zsolt a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója, és hozzátette: a járvány arra is rávilágított, hogy az otthon nem csak egy épület, biztonságosnak is kell lennie.

Hiába az új lakáspolitika, a helyzet romlik

A Lakhatási Jelentés bevezetőjében az olvaható: "Bár 2018-ban és 2019 első felében számos lakáspolitikát érintő kérdésben jelentős változásokat és fordulatokat láthattunk, a lakásszegénység szempontjából az alapvető tendenciák inkább a helyzet romlásának az irányába mutatnak továbbra is. Nincs okunk feltételezni, hogy érdemben csökkent volna annak a 2-3 millió embernek a száma, akiket valamilyen formában érint a lakásszegénység. Bár a 4.4 millió magyarországi lakóingatlanból nagyjából 3.5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, továbbra sem láthatunk olyan jelentős kormányzati programot, amely kifejezetten ezt a problémát célozná."

Bár a lakástakarékpénztárakba fektetett megtakarítások támogatása továbbra is jelentős, a tavalyi módosítás miatt ez a következő években csökkenni fog. Két helyen azonban egyértelmű növekedés látszik: a Családok Otthonteremtési Kedvezménye (CSOK), illetve a lakástulajdon-szerzést támogató intézkedések esetében. A legnagyobb növekedést az úgynevezett "falusi CSOK" bevezetésére tervezett 60 milliárd forint jelenti - írják.

- javasolja a jelentés. A lakhatási szegénység egyik legfontosabb dimenziója a megfizethetőség, amit abban lehet mérni, hogy a háztartások képesek-e megfizetni egy társadalmilag elfogadható ("megfelelő") lakás költségeit, úgy, hogy közben a lakásköltségek nem jelentenek olyan nagy terhet, ami kockáztatja a családok mindennapi megélhetését.

Lakásköltség lehet egy lakás bérleti díja, a lakáshitel törlesztőrészlete, az energia és más rezsiköltségek, de ugyanígy a karbantartás és a javítás költségei is. Nemzetközileg elismert mutató, hogy egy háztartás lakhatása akkor megfizethető, ha ezek a költségek nem haladják meg a háztartás kiadásainak 30-40 százalékát - írja a jelentés.

- írják, és kifejtik: ők azok, akik leginkább kitettek a rossz lakókörülmények közt töltött mindennapoknak, sőt akár a lakhatásuk elvesztésének is. Azonban nem ők az egyetlenek, akiket a probléma érint: a lakhatási válság mélyülésével az alsó középosztály, sőt a középosztály tagjai is érintettek a megfizethetőség különböző problémáiban.