A magyarok jelentős része ilyen ingatlanokban lakik: mégis hogy bírják ezt?

December 9-én jelent meg az Eurostat összeállítása az európai lakáshelyzetről. A felmérés adatai alapján az Európai Unió tagállamai között jelentős eltérések figyelhetőek meg a lakhatás viszonyai, költségei és az ingatlanpiaci folyamatok szempontjából is. A most publikált adatsorok segítenek nemzetközi kontextusba helyezni a magyarországi ingatlanpiaci folyamatokat.

Bérlemény vagy saját tulajdon, az örök kérdés

Az Európai Unió lakosainak 70 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, Magyarországon ez az érték 92 százalék, amivel kicsivel Románia (96%) mögött, a dobogó második fokán állunk. Hasonlóan magas arányban figyelhetőek meg saját tulajdonú ingatlanok a volt szocialista államokban is, a kivétel Szlovénia, ahol ez 75 százalék. 

Összehasonlításként a nyugat-európai országokban már jóval kevésbé jellemzőek a saját tulajdonú ingatlanok. Franciaországban a lakosság 64 százaléka, Dániában 61 százaléka, a közvetlen nyugati szomszéd Ausztriában csak kicsivel több, mint a lakosság 55 százaléka él saját ingatlanban, míg Németországban a legalacsonyabb, 51 százalék ez a mutató.

Az Európai Unióban közel azonos arányban képviseltetik magukat lakások (46%) és házak (53%) a lakásállományon belül, azonban a tagországok szintjén már jelentős eltérések figyelhetőek meg. Míg Írországban a lakóingatlanok döntő többsége (92%), addig Lettországban mindössze 34 százaléka önálló ház.

 - mondta Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.Az egy főre jutó szobaszám uniós átlaga 1,6. 2,2 szoba/fő átlagával toronymagasan vezet Málta, Magyarország a középmezőny végéhez tartozik (1,5 szoba/fő), míg Horvátországban, Lengyelországban és Romániában mindösszesen 1,1 szoba jut egy-egy lakóra.

Zsúfoltság és lyukas tetők

Az Európai Unió polgárainak 17 százaléka él zsúfolt lakásokban. 2010 és 2019 között ez az arány mindenhol csökkent, azonban országonként még mindig hatalmasak a különbségek. Romániában a lakosság közel fele (45,8 százaléka), Lettországban 42,2 százaléka, míg Cipruson csak 2,2 százaléka él zsúfolt körülmények között. A magyarországi lakosok 20,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy lakhelye zsúfolt, míg 2010-ben ez 47 százalék volt.

A zsúfoltság ellentéte a kihasználatlanság (az ingatlan túl sok helyiséggel, elsősorban hálószobával rendelkezik a lakók igényeihez viszonyítva), amelynek tipikus esete, amikor a gyerekek önállósodása után a szülők a nagy lakásban maradnak. Magyarországon a lakosok 23,9 százaléka érzi kihasználatlannak otthonát (2010-ben még csak 6,3 százalék), az EU átlag 32,7 százalék, míg Máltán kiugróan magas, 72,6 százalék.

Az ingatlan mérete és a lakók száma mellett az ingatlan minősége is alapvetően befolyásolja az életminőséget. Magyarországon a lakosság 22,3 százaléka él lyukas tető alatt, ezzel Ciprus (31,1%) és Portugália (24,4%) után a harmadik legrosszabb helyen állunk az Európai Unióban.

"A magyarországi ingatlanállomány jelentős része elavult és korszerűtlen, ezen az állapoton változtathat a 2021. január elsejétől elérhető lakásfelújítási támogatás, hiszen hatmillió forintból egy teljes tetőfelújítás vagy teljes körű fűtéskorszerűsítés is kivitelezhető" - tette hozzá Valkó Dávid.

A jövedelem ötödét költik lakhatásra

2010 és 2019 között folyamatosan növekedtek a bérleti díjak, 2014 óta pedig a lakásárak is az Európai Unió legtöbb országában, ami egyre növekvő terhet ró a háztartásokra. Az ingatlanfenntartás megfizethetőségének egyik mutatószáma, hogy a rendelkezésre álló jövedelem mekkora részét költik lakhatásra. 2019-ben az Európai Unióban a rendelkezésre álló jövedelem átlagosan 20 százalékát fordították erre a célra, ez a mutató Magyarországon volt a harmadik legalacsonyabb (13,5%), míg Görögországban a legmagasabb (38,9%). 

A lakhatás környezetre gyakorolt hatásának szempontjából lényeges a lakóingatlanokból kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége, melyek a fűtés, főzés, vízmelegítés és légkondicionálás során elégetett fosszilis energiahordozókból keletkeznek. Ez 2018-ban az Európai Unió átlagában éves szinten 716,3 kg/fő volt, ami jelentős csökkenést mutat a 2010-es 912,8 kg/fő-ről indulva. Magyarországon ez a mutató 2018-ban 852,6 kg/fő volt, és a javulás az EU átlagához képest jóval szerényebb volt 2010 óta. A legmagasabb a háztartások ilyen irányú környezetterhelése Luxemburgban (1761,5 kg/fő), Írországban (1263,2 kg/fő) és Belgiumban (1148,4 kg/fő), míg a legalacsonyabb kibocsátású országok a 2018-as adatok alapján Svédország (39,2 kg/fő), Málta (114,3 kg/fő) és Finnország (231,9 kg/fő).