Nyakunkon a lakáskatasztrófa Magyarországon: vallottak a szakértők, ezt még nagyon megjárhatjuk

Az elmúlt évek világszerte is, de Magyarországon talán különösen a recesszióról szóltak. Hol az elharapódzó benzinárak, hol a brutális élelmiszerárak sújtották a magyarokat. Mégis, talán a legszéleskörűbb elégedetlenséget az elmúlt években a lakhatási válság okozta Magyarországon, amelynek számos komponense van: megfizethetetlen albérletek, egekbe szökő rezsiárak, arról nem is beszélve, hogy minden harmadik magyar fiatalnak valószínűleg esélye sincs arra, hogy valaha is saját ingatlannal rendelkezzen.

Ebben a cikkben pedig arról írtunk, hogy az energiaszegénység közel egymillió embert érint itthon.

A problémát az ország vezetése is érzékelte, ennek következtében a tavalyi év végén 21 pontos gazdasági tervet hirdetett a kormány, amellyel többek között a lakhatási válság enyhítését tűzték a zászlajukra. Nagy Márton akkor így fogalmazott: „válság van Budapesten, amit meg kell oldani, és a kormány be fog avatkozni, többek között az Airbnb és a lakbérszabályok szigorításával.”

Mostani cikkünkben arra teszünk kísérletet, hogy kiderítsük, mi teljesült 2025-ös évben féltávnál a kormány lakhatási válság kezelésére vonatkozó vállalásaiból.

Mit jelent egészen pontosan a megfizethető lakhatás?

Ámon Katalin, a Közép Európai Egyetem (CEU) PhD-hallgatója tavaly a Pénzcentrumnak elmondta: az ENSZ illetékes szervezetének definíciója szerint: „a lakhatás az egyének és családok stabilitásának, biztonságának alapja, szociális, érzelmi és gazdasági életünk központja.”

Márpedig ha Magyarországon két fontos szempont:

• a lakhatás fenntarthatósága, ideértve a lakhatás anyagi terheinek mértékét, tehát azt, hogy
  mennyi jövedelme marad a háztartásnak a lakhatással kapcsolatos költségek megfizetése
  után, az eladósodás, hátralékok felhalmozásának, illetve a lakásvesztés kockázatát;
• illetve a lakhatás minősége, tehát az, hogy a háztartás számára megfizethető lakhatás méltó
  körülményeket biztosít, például nem túl zsúfolt-e, van-e fűtés, szigetelés, munkalehetőségek
  a környéken,

rossz viszonyokat mutat, akkor a fenti definíció nem teljesül.

Gesztusok szintjén azóta sem halt el a probléma. De mi van a felszín alatt?

"Noha a lakhatási válság évek óta sújtja Magyarországot, a probléma csak nemrég került fel érdemben a kormány politikai napirendjére, előtte évekig elhanyagolták ezt a témát." - mondta el Imre Júlia, az 'Utcáról Lakásba! Egyesület' képviselője. "Ugyanakkor a téma most már ott van a hivatalos programokban, gazdaságpolitikai akciótervekben, sőt még a parlamentben is külön vitanapot szántak rá" - tette hozzá.

Ennek ellenére a konkrét lépések és azok iránya már jóval kevésbé adnak okot optimizmusra. A szakértő szerint

A szociális lakáspolitikai dimenzió teljesen hiányzik a gondolkodásból.

Jelinek Csaba, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szakértője kérdésünkre azt mondta: ők sem érzik úgy, hogy kézzelfogható eredmények születtek volna az elmúlt hónapokban.

Az intézkedéscsomag legjelentősebb eleme a lakhatási tőkeprogram volt: itt döntés született tavasszal 300 milliárd Ft forráskihelyezésről, viszont végül a pályázatba sajnos semmilyen módon nem jelent meg a megfizethetőség mint feltétel. Tehát míg ezekből a forrásokból az elkövetkező években lakások és kollégiumi férőhelyek létesülhetnek, ami némileg felpörgetheti az ingatlanfejlesztői és építőipari piacot, végső soron nem várható hogy a megfizethetőségi problémák érdemben javulnának.

– fogalmazott.

Hozzátette: Az intézkedéscsomag leginkább nem a lakhatási válság rendszerszintű okait célozta, csupán egy kis mértékű "felületi kezelést" jelent egy sokkal égetőbb probléma kapcsán. 

Egyre több fiatal reked a mamahotelben

A Periféria Kutatóközpont szakértője szerint a kormány a Gazdaságpolitikai Akciótervében a felsőoktatási kollégiumi férőhelyek bővítését is előirányozta, ezek a beruházások többéves időtávon valósulhatnak csak meg – ha egyáltalán.

A jelenlegi gazdasági helyzet és a központi költségvetés helyzete alapján pesszmisták vagyunk azzal kapcsolatban, hogy rövid távon jelentős kollégiumi férőhelybővítések történnének.

– mondta el Jelinek Csaba.

Az ’Utcáról Lakásba! Egyesület’ tapasztalatai szerint a fiatal felnőttek lakhatási esélyei különösen rosszak, és évről évre tovább romlanak. A lakásárak és albérletdíjak növekedésével párhuzamosan egyre kevesebben képesek önállóan elindulni, még diplomával és állással sem.

A 18–35 év közötti korosztály több, mint 60%-a a szüleivel él – ez még akkor is kirívóan magas arány, ha elismerjük, hogy nem mindenki kényszerből marad a mamahotelben.

Imre Júlia hangsúlyozta, hogy a statisztikák mögött valódi emberi sorsok húzódnak meg. Az önálló lakásbérlés vagy -vásárlás nem pusztán pénzkérdés, hanem esély kérdése is. Budapesten az albérletpiac árrobbanása miatt egy szoba bérleti díja is eléri a 100 ezer forintot, egy kisebb lakásért pedig 250 ezret is elkérnek. Vidéken sem sokkal jobb a helyzet, különösen a nagyobb egyetemi városokban, ahol a kereslet fokozza az árakat. Imre Júlia szerint „a fiatalok jelentős része nem jut el odáig, hogy önállóan belépjen a lakáspiacra. Sokszor a továbbtanulásukat is ez nehezíti.”

Hozzátette: ez a probléma nem csak a felsőoktatási hozzáférést korlátozza, hanem hosszú távon társadalmi mobilitási akadályokat is emel. A szülői segítség, öröklés, vagy családi háttér nélkül szinte lehetetlen saját lábra állni – ez pedig rendszerszinten zárja ki a kevésbé tehetős rétegeket a lakáshoz jutás lehetőségéből.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így lett magyarok tömegeinek luxus az iskola: a gazdag gyerek gazdag, a szegény itt szegény marad

2020-ban egy egygyerekes családban az átlagos, egy főre jutó oktatási kiadás egy évre 20 ezer forint volt.

Kollégium – elvileg van, gyakorlatban nincs

Sokan a kollégiumokat tekintenék a lakhatási válság gyors megoldásának – különösen a fiatalabb korosztály számára –, de a jelenlegi férőhelyszám ehhez szinte sehol sem elegendő. Imre Júlia hangsúlyozta:

Egy-egy kollégium felújításáról, bővítéséről ugyan lehet hallani, de nagyságrendi bővülés nincsen. Továbbra is kétszer, háromszor több diák jelentkezik a budapesti és vidéki kollégiumi férőhelyekre.

Az 'Utcáról Lakásba!' képviselője szerint a Diákváros projekt ígérete hosszú távon akár változtathatna ezen, de jelen állás szerint az első hallgatók legkorábban 2028-ban költözhetnek be. Addig marad a piaci albérlet, vagy a mamahotel.

Mi a gond a hitelalapú támogatásokkal?

A kormányzati lakástámogatási eszköztár jelenleg szinte kizárólag hitelalapú megoldásokból áll – ezek azonban az 'Utcáról Lakásba! Egyesület' szakértője szerint nem érik el a valóban rászoruló rétegeket. Ez különösen igaz azokra a fiatalokra és családokra, akik vagy jövedelmileg, vagy élethelyzetük miatt nem alkalmasak arra, hogy piaci alapon lakáshitelt vegyenek fel.

A megoldási lehetőségek között szerepelhetne az állami bérlakásépítés – lehetőség szerint olcsóbb, gyorsan kivitelezhető, moduláris építészeti elemekkel. Fontos lenne a már meglévő, de üresen álló lakások hasznosítása, akár nonprofit lakásügynökségek segítségével, akár közvetlen állami vagy önkormányzati programokon keresztül.

Szükség lenne a lakástörvény teljes reformjára is, amely részletesen újraszabályozza a bérlő és a bérbeadó jogait, kötelezettségeit, a bérleti díj emelésének feltételeit. Ez más nyugati városokban, pl. Bécsben most is rendkívül szigorúan szabályozott.

– magyarázta Imre Júlia.

A legsúlyosabb problémák azonban a szociálisan hátrányos helyzetű rétegeket sújtják – ők azok, akiket a jelenlegi lakáspolitika teljesen magára hagyott. „Jó lenne, ha végre az általunk sikerrel alkalmazott Housing First módszer állami dotálással, országos szinten is elterjedhetne.” – mondta a szakértő.

Jelinek Csaba szerint azonban nemcsak a szegény rétegek isszák meg a levét a jelenlegi lakhatási válságnak. A kutató szerint:

A középosztály lakhatási nehézségei az elmúlt évtizedben tovább romlottak.

Mint felhívta a figyelmet: a hitelalapú lakástulajdonhoz jutási támogatásokból a középosztály egy része kiesik. A probléma kezelésére Jelinek Csaba több megoldási lehetőséget is felvázolt:

• „Szükségesnek tartanánk a megfizethető bérlakásszektor jogszabályi definícióját és támogatását. Ehhez az intézményépítéshez hiányoznak jelenleg a jogszabályi feltételek és a lakásfinanszírozási eszközök.
• Másodsorban a megfizethető magánbérleti piac bővítését is fontosnak tartanánk: ehhez ösztönözni szükséges azt, hogy a lakástulajdonosok kiadják a befektetési célból vásárolt ingatlanjaikat, ezek az ingatlanok a hosszú távú bérleti piacon jelenjenek meg (és ne a rövid távú lakáskiadásban). Az itt elképzelhető eszközök között megemlíthetjük a lakásügynökségi modellt.
• Harmadrészt korábbi programok is feleleveníthetők lennnének: az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormány önkormányzatoknak nyújtott támogatásokat a bérlakásszektor bővítésére: újépítéssel, vásárlással és felújítással. Ez a program hiánypótló volt, igény is lenne rá mind az önkormányzatok, mind a lehetséges bérlők részéről.”

Periféria Kutatóközpont szerint:

A legnagyobb szükség egy hosszú távú országos lakhatási stratégiára lenne, amely célul tűzné ki a lakhatási válság felszámolását, szociálisan célzott eszközöket határozna meg a lakhatási szegénység felszámolására, és ezáltal a lakásszektor szereplőinek hosszú távon kiszámítható környezetet teremtene. 

„Ez a perspektíva azonban a 21 pontos gazdasági akciótervben azóta sem kapott helyet” – zárták le a kutatók a gondolatmenetet.

Kutatás a PMÁP-kamatok befektetési lehetőségeiről

Az elmúlt mintegy 6 hónapban a kereskedelmi bankok versenyre keltek a lakossági állampapírokból (különösen a Prémium Magyar Állampapírból - röviden PMÁP) befolyó kamatok befektetési lehetőségeiért. Sokszor egymásra licitálva kínáltak és kínálnak a különböző típusú számlák (hagyományos bankszámla, értékpapírszámla, TBSZ, NYESZ) nyitásáért anyagi jutalmat, juttatást vagy visszatérítést a maguk sajátos és egyedi módján. A juttatásokért az ügyfeleknek természetesen különböző feltételeket kell teljesíteniük, nincs ingyen ebéd, ahogyan szokták mondani. A kérdés az, találkoztál-e ilyen jellegű számlanyitási akciókkal? Részt vettél bennük?