Teljesen kiszárad az ország harmada: megállíthatatlan a folyamat, nincs már semmi remény?

A szakértő szerint a Duna-Tisza közén a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek közepéig tartó időszakban kialakult csapadékhiány kétévnyi csapadékmennyiség kimaradását eredményezte, amit az elmúlt négy-öt év aszályos időszaka tovább súlyosbított. Még a rendkívül csapadékos 2010-es év is csak átmeneti enyhülést hozott: akkor 3,8 milliárd köbméterrel nőtt a vízkészlet, de a következő évben már 1,5 milliárd köbméteres csökkenés következett.

A felmelegedés hatásai is jelentősek: 1,5-2 fokos hőmérséklet-emelkedés évente akár 300-400 millió köbméteres vízveszteséget okozhat a Homokhátságon. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Tisza vízgyűjtő területén évek óta csökken a téli hófelhalmozódás, ami 2025-ben már gyakorlatilag nullához közelített, így elmaradnak a folyók nyári, hóolvadásból táplálkozó árvizei is.

A professzor kutatásai szerint az ivóvíz-kitermelés hatása a talajvízkészletre jóval kisebb, mint korábban feltételezték: három-négy évtized ivóvízkivétele nagyjából akkora változást okozott, mint egy szélsőségesen száraz év. Az elmúlt öt évben a Homokhátságon a talajvízkészlet újabb 1,5-2 milliárd köbméterrel csökkent, amit jól mutat, hogy a talajvíz szintjét mérő kutak sorra kiszáradnak.

Rakonczai szerint a sajtóban gyakran emlegetett "elsivatagosodás" kifejezés tudományosan nem helytálló. "Valójában inkább elsivatagosítás folyt az utóbbi évtizedekben" - fogalmazott a szakember, utalva arra, hogy a talajt az év egy részében növényzet nélkül hagyó szántóföldi művelés jelentősen hozzájárul a homokmozgásokhoz és a fokozott párolgáshoz.

A professzor hangsúlyozza, hogy a Homokhátság nem válik valódi sivataggá - ha megszűnne az emberi tevékenység, füves-erdős sztyepp alakulna ki. A sivatag fogalma azért is téves, mert sivatagnak azokat a területeket tekintik, ahol a sokévi átlagos csapadék 200 milliméternél kevesebb, míg Magyarországon nagyon ritkán fordul elő 300 milliméter alatti éves csapadékmennyiség.

Az öntözés sem jelent átfogó megoldást: az elmúlt 25 évben a mezőgazdaságban öntözésre használt vízkészlet egyik évben sem volt több 300 millió köbméternél. Az öntözött területek nagysága 1400 négyzetkilométer alatt maradt, és a legnagyobb fejlesztési elképzelések sem számolnak 5-6 ezer négyzetkilométernél nagyobb területtel, miközben az összes szántóföld 43 ezer négyzetkilométer, amelyből 15-20 ezer négyzetkilométert veszélyeztetnek aszályok.

A Duna-Tisza köze és a Nyírség vízhiánya minimum 4-6 milliárd köbméter. Rakonczai szerint tudomásul kell venni, hogy nincsenek teljes és átfogó megoldások, mert az éghajlat átalakulása miatt elveszett hatalmas vízmennyiséget nem lehet emberi tevékenységgel visszapótolni - egyszerűen nincs annyi elérhető víz.

A szakértő szerint csak a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, helyi szintű megoldások segíthetnek: meg kell tartani a talajban a vizet, ahol csak lehetséges, és olyan mezőgazdasági művelési módokra van szükség, amelyek nem szárítják ki a talajt. "Könnyebb és olcsóbb a gazdákhoz eljuttatni az ismereteket, mint a vizet" - jelentette ki Rakonczai.

A professzor javaslata szerint a területalapú agrártámogatások egy részét a vízmegtartó gazdálkodásra kellene fordítani legalább öt-tíz éven át. Bár természetesen jó lenne, ha több csapadék jutna a Duna-Tisza közére, az éghajlattani modellek szerint a csapadékhelyzet még évtizedekig nem fordul kedvezőbbre, ezért nincs idő a teendők halogatására.

Boldogság 2025

Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról, hogyan változott a magyarok boldogságszintje 2025-ben, szükségünk van a Te véleményedre is. Töltsd ki rövid, anonim kérdőívünket, és segíts abban, hogy közösen megértsük, milyen tényezők formálják a mindennapi elégedettségünket. Az eredményeket hamarosan részletes elemzésben mutatjuk be!