5 elgondolkodtató idézet a legendás írótól, Nemere Istvántól

Mint arról beszámoltunk, 80 évesen elhunyt Nemere István író. 80. születésnapját és 800. könyvének megjelenését ünnepelte a napokban, azonban az eseményt követően szívinfarktussal került kórházba, ahol napokig mélyaltatásban tartották.

Emlékére összeszedtünk öt fontos idézetet tőle:

Ha valaki sokat ír, az önmagában nem jelent semmit. Se rosszat, se jót. (...) Gyorsan is lehet olyat írni, ami maradandó. A könyvtárak pedig tele vannak lassan írt rossz könyvekkel

- mondta egy interjúban. Egy másikban pedig ezt:

Jön egy ötlet, de abban a pillanatban, hogy elkezdek rajta gondolkodni, már sérül, már nem lehet maradéktalanul szavakba önteni. Elveszik belőle egy csomó minden. És mire papírra vetem, addigra még inkább.

A vallásról így nyilatkozott:

Minden vallás a békére épít, de éppen mi, keresztények tudjuk a legjobban, hogy ez milyen álságos, és ennek jegyében mi minden szörnyűséget lehet elkövetni nem csak a más vallásúakkal vagy vallástalanokkal, de a saját hittársainkkal is.

A természetet pedig így látta: 

Minden új bizonyos fokig elpusztít valamit a régiből, másképpen nem is jöhetne létre, nem kaphatna erőre, nem működhetne. Ha energiát, technológiát, közlekedést, hírközlést akarunk magunknak teremteni - márpedig szükségünk van ezekre, nem igaz? - hát ehhez bizonyos mértékben át is kell alakítanunk a környezetet. Primitív gondolkodásmód az, amely azt sugallja a tisztességes, de tájékozatlan állampolgároknak, hogy vissza lehet állítani az erdők, rétek, hegyek, tavak eredeti tisztaságát és nyugalmát. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha az ember nevű élőlény elpusztulna a föld színéről.

Végül megosztjuk gondolatát a halálról: 

Mi marad az emberből halála után? Kell, hogy valahol tovább létezzen, ha nem is abban a formában, ahogyan addig. Örök lázadó az agy, a tudat - nem tud belenyugodni, hogy megsemmisül.