Irán már a háborúra készül: kiszivárgott az ország haditerve, ebből még baj lehet

Teherán részletesen ismertette stratégiai elképzeléseit arra az esetre, ha háborúba keveredne az Egyesült Államokkal. A Forradalmi Gárdához (IRGC) közel álló Tasznim hírügynökség által közölt dokumentum szerint egy ilyen konfliktus rakétacsapásokat, regionális szövetségesek mozgósítását és a digitális infrastruktúrák elleni offenzívát foglalná magában – írta a The Jerusalem Post.

A nyilvánosságra került forgatókönyv szerint Washington indítaná az első csapást, amely az iráni nukleáris és védelmi létesítmények ellen irányulna, akár városi környezetben is. Ezt az iráni ellencsapás azonnal követné, célba véve az amerikai jelenlét regionális támaszpontjait. A dokumentum hangsúlyozza, hogy Teherán földalatti bunkerrendszerekkel és többszörösen biztosított irányítási struktúrákkal készült fel egy első csapás túlélésére, majd folyamatos ellentámadások végrehajtására.

Az iráni katonai doktrína központi eleme a légvédelmi rendszerek túlterhelése lenne. Egyszerre vetnének be nagyszámú ballisztikus rakétát és pilóta nélküli repülőgépet, hogy a Patriot és a THAAD rendszerek ne legyenek képesek kezelni a fenyegetések mennyiségét. Ezzel párhuzamosan az úgynevezett "ellenállási tengely" tagjai újabb hadszíntereket nyitnának meg.

A dokumentum kiemeli a regionális partnerszervezetek szerepét. A libanoni Hezbollah, a jemeni húszik és az iraki síita fegyveres csoportok egy időben fokoznák akcióikat, megosztva az amerikai erőforrásokat és figyelmet. A stratégia az elmúlt évek közel-keleti konfliktusainak tapasztalataira épít, különösen arra, hogy a húszik hajók elleni támadásai már demonstrálták a tengeri kereskedelmi útvonalak sebezhetőségét.

Az iráni elképzelés kiterjed az informatikai hadviselésre is. A kibertámadások célpontjai között a közlekedési infrastruktúra, az energiahálózatok, a pénzügyi szektor és a katonai kommunikáció szerepelne. A cél az amerikai hadműveletek zavartalan végrehajtásának akadályozása, valamint az, hogy nyomást gyakoroljanak az amerikai bázisokat befogadó államok vezetésére.

Kritikus jelentőségű elem a Hormuzi-szoros lezárásának lehetősége. A globális kőolaj- és földgázszállítmányok mintegy egyötöde halad át ezen az útvonalon, így annak blokádja azonnali sokkhatást válthatna ki a nemzetközi energiapiacokon. Ez nemcsak a világgazdaságot destabilizálná, hanem aláásná az Egyesült Államok hosszú távú katonai szerepvállalásának politikai támogatottságát is.

Az iráni stratégia nem egy frontális katonai győzelemre épít az Egyesült Államokkal szemben. Célja inkább az, hogy egy elhúzódó összecsapás gazdasági és politikai költségeit elviselhetetlenné tegye Washington számára. A forgatókönyv feltételezi a regionális szövetségesek hatékony együttműködését feszült körülmények között, valamint azt, hogy az érintett országok hajlandóak eltűrni területükön a konfliktus eszkalálódását. A számítás arra is épít, hogy az amerikai vezetés végül a feszültség csökkentését választja egy kimerítő térségi háborúval szemben.

A dokumentum közzétételének időzítése különösen figyelemre méltó, mivel péntekre amerikai–iráni megbeszéléseket terveztek az ománi fővárosban. Donald Trump korábban úgy fogalmazott, hogy Ali Hamenei ajatollahnak, Irán legfőbb vezetőjének "nagyon aggódnia kellene", ami a helyzet további kiéleződésének lehetőségét is felveti.

A hétvégén Abdolrahim Muszavi, az iráni vezérkar főnöke közölte, hogy országuk átértékelte védelmi stratégiáját, és az Izraellel folytatott közelmúltbeli összecsapások tapasztalatai alapján egy támadóbb doktrína irányába mozdult el.

Ali Hamenei az esetleges konfliktus kiterjedéséről úgy fogalmazott: "Az amerikaiaknak tudniuk kell, hogy ha ezúttal háborút indítanak, az regionális háború lenne."