Rég elfeledett hozzávalókból áll a titkos zalai csodaétel: fillérekből megfőzheted

A hagyományos helyi alapanyagok közé tartozik a tökmag és az abból sajtolt tökmagolaj, a kukorica, a bab, a hajdina és a köles, a burgonya, a tarlórépa (avagy kerékrépa), illetve a szőlő is. A helyiek gyakran „Göcsej aranyaként” hivatkoznak az akácmézre (a környéken rengeteg méhésszel találkozhatunk), amelyet mézes pálinka készítéséhez is használnak, emellett helyi csemegének számít az ízletes magyar sajtok közül a zalai füstöltsajt és a göcseji csemege.

A zalaiak a húsokból gyakran leveseket készítettek, a levesben főtt húst külön fogyasztották valamilyen mártással – pl. zúzamártással, paradicsommártással, gesztenyemártással, gombamártással, tormával, gyümölcsös mártásokkal. A tésztafélék közül a házi kenyér mellett gyakran készítettek langallót és különféle gombócokat - ezeket már ismerhetjük a felvidéki furkóleves, a nyírségi gombócleves vagy a csorbaleves receptjeiből. Hiba lenne a listáról lehagyni a „fumu” névre hallgató, csecsemő nagyságú, baba alakúra formázott kalácsot, amelyet keresztelői lakomákra („paszitára”) és lakodalmakra készítettek, és termékenységi szimbólumként funkcionált.

Számtalan helyi étel azonban, melyek többsége a maga egyszerűségében nagyszerű, sajnos kezd kikopni a köztudatból, hiszen a hagyományőrző hobbiszakácsok kivételével már csak nagyon kevesen készítik őket, többnyire az idős korosztályban. Tipikus, lassacskán feledésbe merülő zalai (és vasi, hiszen nagy a térségben az átfedés) fogás a dödölle (amit egyébként több kistájunkon is előszeretettel készítenek, nem csak a vasiak, zalaiak), a gombuca (szalonnával, túróval, tejföllel tálalt tésztaétel), a fózli (kerékrépás táska, kalácsszerűség), a búbos túró vagy a „kráfli” névre hallgató hájas tészta.

Ha érdekelnek a további receptek, a HelloVidék oldalán elolvashatod. KATT!