Trükkös árazás a Sparban: ráfizet, aki követi a háztartási ökölszabályt

Érdekes fotót lőtt a Pénzcentrum utazó riportere a hosszú hétvégén az egyik fővárosi Spar szupermarketben. A kép tanúsága szerint megdőlni látszik az a háztartási ökölszabály, miszerint a nagyobb kiszereléssel jobban járunk. Mint látható, a 100 grammos Dove szappanért 259 forintot kérnek, míg ugyanez a termék, 2x100 grammos kiszerelésben már 619 forintot kóstál, azaz darabját ez esetben 309,5 forintért vihetjük haza.

A jókora árdifferenciát természetesen az egységár is igazolja; míg az egy darabos csomagolás kilónkénti ára 2590 forint, addig a duopack egy kilóra vetített fogyasztói ára 3095 forint. Ez kilónként 505 forint. Ez is igazolja, hogy érdemes vásárlás során mindig az egységárat nézni, így ugyanis éves szinten könnyedén megtakaríthatunk több tízezer (bizonyos esetekben akár százezreket) forintot is.

De nézzük, milyen előírások vonatkoznak az egységár feltüntetésére. Aki nem tudná, az egységár a termék egy kilogrammjára, egy literére vagy milliliterére, egy méterére, egy négyzetméterére vagy egy köbméterére vonatkozó ár - áll a kormány fogyasztóvédelmi tájékoztatójában. A fogyasztót a megvételre kínált termékek egységára tekintetében

• írásban,

• egyértelműen,

• könnyen azonosíthatóan,

• tisztán olvashatóan,

• Magyarország törvényes fizetőeszközébe kifejezve - forintban - kell tájékoztatni.

A termék egységáraként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni. Ha a termékre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció megjelöli a termék eladási árát - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik -, az egységárat is meg kell adni.

Az egységár feltüntetésének megvalósítása során is megilleti a választási lehetőség a kereskedőt. A termék egységárát - amennyiben az nem egyezik meg az eladási árral - a terméken, annak csomagolásán, vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson, illetve a fogyasztó részére a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken kell feltüntetni. Az egységárat a megfelelő mértékegységgel együtt, egy mértékegységnyi árura vetítve kell meghatározni. Ez

• térfogatra értékesített terméknél "Ft/l"-t, "Ft/ml"-t, "Ft/cl"-t, "Ft/dl"-t vagy "Ft/m3"-t,
  

• tömegre értékesített terméknél "Ft/kg"-ot, "Ft/g"-ot, "Ft/dkg"-ot vagy "Ft/t"-t,

• hosszúságra értékesített terméknél "Ft/m"-t, "Ft/mm"-t vagy "Ft/cm"-t,
  

• felületre értékesített terméknél "Ft/m2"-t,
  

• darabra értékesített terméknél "Ft/db"-ot jelent.

Általános szabály tehát, hogy az egységárat abban a mértékegységben kell minden esetben meghatározni, amelyben az árut értékesítik. Ennek értelmében szabálytalan a térfogatra vagy tömegre értékesített termék egységárának darabra történő megállapítása és kiírása.

Az Ár rendelet alapján, amennyiben az összehasonlítást megkönnyíti - a térfogatra értékesített termékeknél centiliterenként vagy deciliterenként, tömegre értékesített termékek esetében grammonként vagy dekagrammonként, hosszúságra értékesített termékek esetében pedig centiméterenként vagy milliméterenként is megadható az egységár.

A fogyasztó jelenlétében kimért, nem előrecsomagolt termékekre vonatkozóan csak az egységárat kell feltüntetni. Az előre csomagolt élelmiszereknél (például: konzervek) elegendő a töltő tömeg szerinti egységár közlése, amennyiben a nettó tömeg mellett a töltő (lecsepegtetéssel meghatározott) tömeg megadása is kötelező.

Az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 9. § (6) bekezdése határozza meg, hogy mely termékek esetében szükséges a töltőtömeg feltüntetése. Ez alapján, ha a szilárd élelmiszer folyadékközegben van, a töltőtömeget (lecsöpögtetéssel meghatározott nettó tömeget) is fel kell tüntetni a jelölésen. Folyadékközeg (fagyasztott állapotban is) a víz, a sók vizes oldata, a sós víz, az étkezési savak vizes oldata, az ecet, a cukrok és egyéb édesítőanyagok vizes oldata, vagy ezek keverékei, illetve gyümölcs- és zöldségkészítmények esetében a gyümölcs- vagy zöldséglevek, ha az előzőekben felsoroltak csak kiegészítő, a fogyasztó szempontjából nem meghatározó részei az élelmiszernek.