Visszanyal a fagyi: gombócban mérve sokkal rosszabbul élünk, mint 55 éve

Volt idő, amikor egy gombóc fagyi olcsóbb volt, mint egy postai bélyeg. Ma viszont, mire a tölcsér aljára érünk, a pénztárcánkban is kevesebb marad. Bár a fizetések emelkedtek, a fagyiharcot mégis az infláció nyerte meg: 1970-ben egy átlagos havi fizetésből több mint 4 ezer gombócot lehetett venni – ma már ennek csak a töredékét.

Ez az arányváltozás első ránézésre talán csak egy fagyis érdekességnek tűnik, valójában azonban komoly gazdasági folyamatokra világít rá. Miközben a bruttó átlagkeresetek nominálisan közel 300-szorosára nőttek 1970 óta, a fagylalt ára több mint ezerszeresére drágult. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos fizetés ma jóval kevesebb fagyira elég, mint évtizedekkel ezelőtt – ami egyszerre tükrözi az infláció, a jövedelmek és a fogyasztói árak dinamikájának torzulásait. Mielőtt azonban belevágnánk az okok felkutatásába, nézzük az árakat.

Visszanyal a fagyi

A fagylaltozás apropóját idén is az egyre javuló időjárás adja, amit mi sem bizonyít jobban, hogy mostanra hivatalosan is elindult a balatoni fagylaltszezon, és az árak idén is tartják a magas szintet: egy gombóc fagyi átlagosan 600 forintba kerül a part menti cukrászdákban, ami mintegy 10%-os emelkedés a tavalyi évhez képest. A helyi fagylaltkészítők szerint azonban a vendégeket ez nem tántorítja el – mint ahogy Pálfi Attila, a balatonmáriai Vitorlás fagyizó vezetője fogalmazott: „Az a drága fagyi, ami nem ízlik.”

De hogy tényleg csak a rossz fagyi lenne a drága? Azért ez nem egészen biztos, hogy igaz. Ugyanis hogyha történeti távlatban vizsgáljuk a hazai fagylalt árát, valamint a kereseti viszonyokat, akkor igen súlyos különbségeket fedezhetünk fel.

Ahogy látjuk, a táblázat szerint 1970-ben egy gombóc fagyi 55 fillérbe került, míg az átlagos bruttó kereset 2222 forint volt – ebből egy hónapban elméletileg több mint 4000 gombóc fagyit lehetett venni. Ezzel szemben 2025-ben egy gombóc már 600 forint, és bár az átlagkereset jelentősen, 668 100 forintra nőtt, mindössze 1113 gombócra futja belőle.

Mindez azt jelenti, hogy 55 év alatt az átlagbér 300-szorosára, a fagyi ára viszont több mint 1000-szeresére emelkedett, vagyis egy gombóc fagyi vásárlóerőben mérve három és félszer annyiba kerül most, mint 1970-ben.

EZ IS ÉRDEKELHET

Nem is sejtik a vendégek, de ebben világelső a magyar fagyi: így alakulnak a gombócárak 2025-ben

A kakaóbab drágulása miatt egy csokoládé fagylalt alapanyagköltsége már lassan a pisztácia fagylalttal vetekszik.

Na, ez a nagy baj a fagyizással

A fizetések és a fagyi árának eltérő ritmusú változása jól mutatja, hogy az infláció és a jövedelmi viszonyok eltolódása a hétköznapi kiadásokban is markánsan megjelenik, még egy olyan apróságnál is, mint a fagylalt. Ha tehát kizárólag gombóc fagyikban nézzük, gyakorlatilag rosszabbul élünk, mint 55 éve, de legalábbis az átlagbérből kevesebb gombóc fagyira futná.

Mit üzen a gombócindex?

Mint látjuk, a különbség három és félszeres eltolódást jelez a fagylalt „reálértékében” – vagyis abban, hogy a pénzünk ma jóval kevesebb fagyira elég, mint fél évszázaddal ezelőtt. És hogy mi áll ennek a hátterében?

1. Árrobbanás – nem (csak) a fagylalt hibája - Az élelmiszerek, azon belül is a kézműves, kis mennyiségben előállított termékek – mint a fagylalt – ára fokozottabban érzékeny a költségemelkedésre. Az alapanyagok (tej, gyümölcs, cukor), az energia, a munkaerő és a bérköltségek is drágultak, különösen az utóbbi 15 évben. Emellett a kézműves fagylaltozók gyakran kis volumenben, magasabb minőségben dolgoznak, ami szintén árfelhajtó tényező.
2. A bérdinamika nem tart lépést az inflációval - Az 1990-es évek inflációs sokkjai, a 2000-es évek ingadozó reálbérpályája, valamint a 2022 utáni újabb inflációs hullám komolyan erodálták a vásárlóerőt, még akkor is, ha a nominális bérek nőttek. A legfrissebb adatok is azt mutatják: hiába nőnek a fizetések papíron, ha az árak gyorsabban emelkednek, a polcon mégis kevesebbet ér a pénzünk.
3. Árérzékenyebb társadalom, más fogyasztói kultúra -1970-ben a fagyi valóban olcsó, elérhető mindennapi öröm volt. Ma sok család számára luxusjellegű élménytermékké vált, különösen a minőségi fagylalt, amelynek az ára közelít a prémium desszertekéhez. Az is megfigyelhető, hogy egyre inkább élményszerű, helyszínhez kötött fogyasztássá válik (pl. Balaton-part, kézműves fagyizók), nem mindennapi vásárlási cikk.

Mit tanulhatunk a fagyizás luxussá válásából?

Természetesen ez az összehasonlítás nem azt jelenti, hogy a magyar gazdaság rosszabbul állna, mint régen. Nyilván azóta eltelt 55 év… Azt viszont jelenti, hogy a nominális bérnövekedést soha nem szabad összekeverni az életszínvonal javulásával.

Hiszen ahogy látjuk, mondhatnánk azt is, hogy az infláció, a strukturális árdrágulás és a fogyasztási szokások változása miatt a mai pénzünk már kevesebb „apró örömre” elég, mint a múlt század derekán. Éppen ezért bármilyen fizetésemelésekről legyen is szó az ember életében, jobb ha ezt az örök gazdasági igazságot bevési: nem biztos, hogy nagyobb fizetéssel, jobb életed lesz.