Beüt a tejkatasztrófa 2026-ban Magyarországon: súlyos, amire készülni kell a boltokban

A Telex szerint a tejtermelők döntő többsége fél–egyéves szerződésekkel értékesíti a nyerstejet, ezért 2025 végéig jórészt még a korábban kialkudott, jövedelmezőbb árak érvényesültek. Az év utolsó napjaiban azonban sok ilyen megállapodás lejárt, és számos feldolgozó vagy csak lényegesen alacsonyabb áron volt hajlandó hosszabbítani, vagy egyáltalán nem kötött új szerződést. A szabadpiacon kialakult árak már messze nem fedezik a költségeket.

Erre jó példa a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében működő jándi tehenészet esete. "A cégemnél a mostani kiadások mellett a tejtermelés önköltsége literenként nettó 160–170 forint körül mozog. Akkor vagyunk nullán, ha ennyiért adjuk el, és csak akkor van nyereségünk, ha ennél drágábban" – mondta a Telexnek Simon Krisztián, a Jándtej Kft. vezetője. "December végével kifutott az értékesítési szerződésünk, amelyet a tejfeldolgozó partnerünk nem hosszabbított meg, a szabadpiacon ajánlott árak pedig literenként nettó 40 és 70 forint között voltak. Ha elfogadom a 70 forintos diktátumárat, akkor havonta 30 millió forintos veszteséget csinálok. Nem fogadtam el, így most nincs hova eladnunk a tejet, és ennél is többet veszítünk, mert támogatási oldalról vannak kötöttségek" – tette hozzá.

Simon szerint a jelenlegi takarmány-, üzemanyag-, energia- és alkatrészárak mellett a legtöbb hazai tehenészet nagyjából hasonló, literenként 160–170 forintos önköltséggel számol, miközben a felvásárlók ennél jóval alacsonyabb árakat kínálnak. Úgy tudja, Kelet-Magyarországon van olyan telep, amely 20 eurócentes, vagyis körülbelül 76 forintos eladási áron kötött szerződést – ez literenként majdnem száz forint veszteséget jelent. Úgy véli, ha rövid időn belül nem változik a piaci helyzet, több tucat hazai vállalkozás kerülhet csődközelbe, és több száz család megélhetése kerül veszélybe.

Az elmúlt napokban a közösségi médiát is elárasztották a hasonló beszámolók: termelők sorra írják le, hogy 2025 végén és 2026 elején a felvásárlási árak drasztikusan az önköltség alá estek. A problémáról már a kormány is nyilvánosan beszél. Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott, hogy "teljes mértékig összeomlott a nyerstej felvásárlási ára". A helyzet hátterét és a lehetséges megoldásokat Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója ismertette a Telexnek.

Harcz elmondása szerint Magyarországon a nyerstejet jellemzően tejfeldolgozók vagy exportőr nagykereskedők vásárolják fel, legalább hat hónapos szerződések keretében. Ezek a megállapodások vagy fix árat rögzítenek, vagy valamilyen előre meghatározott árképlet alapján határozzák meg a fizetendő összeget. A szerződések futamideje eltérő, de viszonylag sok jár le az év végén; a terméktanács felmérése szerint 2025-ben is a termelés mintegy 20 százalékára kellett új szerződést kötni.

Az év vége felé a termelők egy részének már a korábbinál jóval alacsonyabb árat ajánlottak, másoknál pedig korábbi partnereik egyáltalán nem voltak hajlandók újra szerződni. Decemberben sok gazda elfogadta, hogy januártól jóval alacsonyabb áron adja el a tejet. Már a két ünnep között látszott azonban, hogy marad egy kör, főleg kisebb, néhány tehenes gazdaság, amely még a mélyen nyomott árakon sem tudja értékesíteni a termelését. "Ez a hazai tejtermelés nagyon kis százalékát fedheti le, de az utolsó tejtermelőig és az utolsó kilogramm nyerstejig próbáljuk menteni a menthetőt" – fogalmazott Harcz.

A hivatalos adatok alapján 2024-ben átlagosan 172,5 forintot fizettek literenként a nyerstejért Magyarországon. 2025 első 11 hónapjában ez az átlag 201,3 forintra emelkedett, novemberben pedig még 198,9 forint volt. A decemberi és januári árzuhanás a statisztikákban csak később, a januári adatok február közepi közzétételekor fog megjelenni.

A piac aktuális állapotáról Harcz annyit mondott, hogy bár az egyedi árak bizalmasak, az iparági információk szerint "szerencsés az a termelő, aki 2026 első negyedévében 140–160 forintot kap a tejért". Ugyanakkor sok gazdaság jelzése alapján nekik nem sikerült több hónapra szóló szerződést kötniük, így csak az azonnali, úgynevezett spotpiaci árakon tudnak eladni, amelyek jellemzően még ennél is alacsonyabbak.

A magyar termelők számára az olasz és a román piac jelenti az egyik fő irányt, ahol azonnali áron értékesíthetik a tej jelentős részét. Olaszországban már december végén 25 eurócentes, azaz kilónként körülbelül 96 forintos árat adtak a nyerstejért. Ebből azonban le kell vonni a tejszállító kamionmal történő kiszállítás 6–8 centes, vagyis 25–30 forintos költségét, így a termelő ténylegesen csak 66–70 forintot kap kilónként. Harcz szerint az elmúlt napokban már a 25 centnél alacsonyabb azonnali árak is megjelentek, és előfordul, hogy a szállítás levonása után a magyar termelők Romániában mindössze 10 centet kapnak a tejért. A fölözött tej spotára kilónként 9–10 cent, ehhez jön a 6–8 centes fuvar, így az is kérdésessé vált, érdemes-e egyáltalán útnak indítani ezeket a szállítmányokat.

Az önköltségi szintekről Harcz azt mondja, általános, minden szereplőre érvényes adatot nehéz pontosan megadni, de a rendelkezésre álló információk alapján a januári felvásárlási árak gyakorlatilag minden esetben az önköltség alatt maradnak. A terméktanácshoz érkező visszajelzések szerint számos gazdaság kénytelen a saját költségei feléért vagy annál is olcsóbban eladni a megtermelt tejet.

A felvásárlási árakat elsősorban külső tényezők alakítják. Harcz szerint a magyar nyerstejtermelésre és -felvásárlásra közvetlenül az exporton keresztül a nemzetközi azonnali felvásárlási árak, közvetetten pedig az importált tejtermékek árai hatnak. A hazai árszint jellemzően néhány hónapos késéssel követi az uniós trendeket. Fontos szerepe van az északnyugat-európai tejtermelő övezet időjárásának és legelőinek állapotának, az euró és a dollár árfolyamának, valamint a világpiaci folyamatoknak – például annak, hogy Kína honnan és milyen mennyiségben importál tejet és tejtermékeket.

A december végi árzuhanás közvetlen kiváltó oka a kínai döntés volt. Peking december 22-én jelentette be, hogy azonnali hatállyal 22–42 százalékos vámot vet ki az Európai Unióból származó tejre és tejtermékekre. A lépés válasz volt az EU által a kínai elektromos autókra kivetett védővámokra. A magasabb teher miatt a kínai importőrök hirtelen jóval kevésbé érdeklődnek az európai termékek iránt, és inkább például Új-Zélandtól vásárolnak.

A mostani válságnak azonban nem ez az egyetlen oka. Harcz rámutatott, hogy 2025-ben, az aszály ellenére, Európában elmaradt a tejtermelést visszafogó hőstressz, így ősztől a termelés a várakozásoknál jóval magasabb lett. Az elmúlt években ráadásul világszerte jelentős tenyésztési és technológiai fejlesztések zajlottak a tejágazatban, amelyek mostanra tömegesen beértek, ezért egyre nagyobb mennyiségű és jobb minőségű tejet tudnak előállítani.

Magyarországon hasonló folyamat figyelhető meg. Az elmúlt 20–25 évben a tejtermelő telepek száma nagyjából a felére csökkent, az állomány is körülbelül harmadával esett vissza, ugyanakkor a tehenek tejhozama jelentősen javult. A termelés így összességében mintegy 20 százalékkal nőtt. Vagyis kevesebb telepről, kevesebb tehénnel, de magasabb egyedi tejtermeléssel állítanak elő több tejet. A világ számos térségében hasonló a tendencia, amit a kereslet nem minden esetben követ, ezért időről időre túlkínálat alakul ki.

A fejlesztések hatása a versenytársak piacain már korábban látszott. Harcz szerint az Egyesült Államokban és Új-Zélandon – amelyek az Európai Unió fő riválisainak számítanak – 2025 októberére 36 eurócent alá esett a nyerstej felvásárlási ára. Az EU-ban a nyári csúcshoz képest őszre gyakorlatilag a felére zuhant az azonnali felvásárlási ár. Bár ez a hivatalos felvásárlási átlagárakban még nem jelent meg azonnal, a feldolgozott tejtermékek – például a vaj és a sajt – árának csökkenéséből lehetett következtetni arra, hogy előbb-utóbb a hosszabb távú szerződéses árak is jelentősen esni fognak.

A magyar piacon a helyzetet tovább rontja az olcsó import. A jelentős piaci átrendeződés nyomán az utóbbi időben a nagykereskedők egyre több külföldi, alacsony árú tejet, vajat és sajtot hoznak be az országba. A boltok polcain ma már olyan import dobozos tej is megjelenik, amelynek nagykereskedelmi ára alacsonyabb annál, mint amennyiért nemrég még a hazai nyerstejet felvásárolták, és hasonlóan olcsó, a magyar árszint alá menő félkemény sajtok is elérhetők. Ezek többnyire más országok, például Lengyelország vagy Németország tejtermékfeleslegei, amelyek gazdát keresnek.

A nyerstej felvásárlási árának magyarországi csökkenése tehát részben már régóta várható volt, de a kínai vámok hirtelen és erőteljesen ráerősítettek erre a folyamatra. Harcz szerint az összes hazai tejtermelő teljes körű kárpótlása nem reális, a kormányzat és a szakmai szervezet azonban közösen próbál olyan közvetett eszközöket találni, amelyek enyhítik a helyzetet. A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács 2025 novembere óta intenzíven tárgyal a kormánnyal, és három minisztériumnak több javaslatcsomagot is benyújtott. Céljuk, hogy minél gyorsabban visszaálljon a piaci egyensúly, amihez előfeltételnek tartják, hogy az olcsó import nyomása ellenére is értékesíthetők legyenek a feldolgozóknál felhalmozott tej- és tejtermék-készletek.

Az Európai Unión belül azonban az áruk szabad mozgása miatt nincs lehetőség közvetlen importtilalomra vagy mennyiségi korlátozásra. Nagy István agrárminiszter nemrég bejelentette, hogy a kormány a tejtermékek behozatalára regisztrációs kötelezettséget vezetett be, ezzel próbálva megnehezíteni az olcsó külföldi termékek beáramlását. Emellett új támogatási programot is meghirdetett, és az óvoda- és iskolatej-program bővítésével igyekszik növelni a belföldi fogyasztást.

Harcz ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a decemberben bejelentett útdíjreform éppen ellenkező irányba hat. Az útdíjak emelése érinti a tej és tejtermékek szállítását is, és azzal, hogy a kamionokat a főutakról a gyorsforgalmi utakra terelik, a nyerstejet szállító járműveknek drágább, kerülő útvonalakat kell használniuk. Szerinte az is problémás, hogy még a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott közétkeztetésben is sokszor az import tejtermék kap előnyt a hazai áruval szemben.

A szakmai szervezet vezetője úgy látja, hogy a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságú lenne, hogy a fogyasztók minél több magyar tejet és tejterméket vásároljanak. Elmondása szerint ezt saját forrásból is igyekeznek népszerűsíteni, miközben a piaci szereplőkkel és a kormánnyal együtt azon dolgoznak, hogy a hazai tejágazat minél kevesebb veszteséggel vészelje át a mostani válságot.

Címlapkép:Balogh Zoltán, MTI/MTVA