Itt az olajkorszak vége? Rengeteg ország járhat pórul, de velünk mi lesz így?

A New York-i Klímahét egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása nem a megszokott klímaválság-retorika volt, hanem az olajkorszak végének közeledtére vonatkozó elemzések. A szakértők szerint a Peak Oil – vagyis az olajkitermelés és -fogyasztás csúcspontja – már nem a források kimerülése miatt, hanem a kereslet csökkenése következtében fog bekövetkezni.

Míg korábban a Peak Oil elmélet a készletek kifogyásáról és az ebből következő társadalmi összeomlásról szólt, a valóság más irányt vett. Ahogyan a kőkorszak sem a kő elfogyása miatt ért véget, az olajkorszakot is a technológiai fejlődés zárja majd le. Az amerikai palaolaj-forradalom már egyszer rácáfolt a pesszimista előrejelzésekre, amikor az USA-t nettó importőrből a világ legnagyobb szénhidrogén-exportőrévé tette.

A jelenlegi átalakulás epicentruma Kína, amely három évtizeden át a globális olajpiac motorja volt. Az ázsiai nagyhatalom olajimportja 2010 és 2020 között megduplázódott, elérve a napi 10 millió hordót. Ez a trend azonban megtört: a demográfiai válság, a zöldenergia-forradalom és a lassuló gazdasági növekedés miatt Kína olajkereslete valószínűleg már elérte csúcspontját.

A kínai népesség a Covid idején tetőzött, azóta közel 25 millió fővel csökkent. Emellett az ország energiaátállása lélegzetelállító tempóban zajlik. Mindössze öt év alatt az elektromos járművek részesedése az új autóeladásokból 5%-ról több mint 50%-ra emelkedett. 2025 első felében Kína közel 270 GW új megújuló kapacitást helyezett üzembe – több mint kétszer annyit, mint a világ összes többi országa együttvéve, és hatszor annyit, mint az USA egész 2024-ben.

India sem fogja átvenni Kína helyét a globális olajkereslet növelésében. Az ország gazdasági növekedése elsősorban a kevésbé olajintenzív szolgáltatószektorból származik, szemben Kína építő- és vegyiparával. India ráadásul már most jelentős lépéseket tesz a megújuló energiaforrások irányába: 2030-ra az új autóeladások harmada elektromos lesz, az ország pedig az olaj-szén-földgáz átmenetet átugorva közvetlenül a megújuló és nukleáris energiára összpontosít.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint 2030-ra biztosan elérjük a Peak Oil-t – ami különösen figyelemreméltó egy olyan szervezettől, amelyet eredetileg az olajellátás biztosítására hoztak létre. Még az OPEC és a nagy olajvállalatok is elismerik a trend létezését, csupán annak időzítéséről vitatkoznak.

A csökkenő kereslet ellenére az olajtermelők nem fogják vissza a kitermelést – épp ellenkezőleg. Szaúd-Arábia és az OPEC napi 1 millió hordóval növelik idén a termelésüket, miközben a kereslet stagnál. A szaúdiak célja, hogy visszaszerezzék az amerikai palaolaj-forradalom miatt elvesztett piaci részesedésüket, akár alacsonyabb árak árán is.

Mindez egy új korszak kezdetét jelzi: az olcsóbb olaj korát, ahol a nagy játékosok stratégiái miatt erősebben ingadozhatnak az árak, miközben a hosszú távú trend a gyengébb kereslet és mérsékeltebb árak felé mutat. A technológiai forradalom miatt azonban az alacsonyabb árak már nem fognak automatikusan keresletnövekedést eredményezni.

A változások geopolitikai következményei messzire nyúlnak. Az olajbevételekre támaszkodó államok, köztük Oroszország költségvetése jelentős nyomás alá kerülhet. Kína eközben nemcsak átalakította energiafelhasználási szerkezetét, de biztosította uralmát a megújuló energiák ellátási láncai felett is – az akkumulátoroktól az elektromos autókon át a napelemekig.

Magyarország számára ez a globális átalakulás lehetőséget kínál az orosz energiafüggőség csökkentésére. Az olcsóbb nemzetközi olajárak kompenzálhatják a drágább szállítási útvonalakat, az EU pedig pénzügyileg is támogatja az átállást. A földgáz esetében valamivel nehezebb a helyzet, ott elkerülhetetlen lehet egy enyhe áremelkedés a teljes leválás során.

Bár a költségvetés rövid távon megérezheti a különadók és egyéb bevételek részleges csökkenését, a szövetségi rendszerünkkel összhangban lévő energiapolitikai lépések új EU-s forrásokat nyithatnak meg, és vonzóbbá tehetik az országot a nyugati befektetők számára. Magyarországnak érdemes megragadnia ezt a történelmi lehetőséget a megújuló energiaforrásokra való átállásra és az orosz energiafüggőség csökkentésére.