Dollármilliárdok sorsa táncol vékony jégen Venezuelában: sokan már örökre lemondhatnak a pénzükről?

A venezuelai vezetőt néhány órával azután fogták el, hogy Hszi Csin-ping elnök delegáltjának még "tökéletes szövetségről" beszélt.

A két ország gazdasági partnerségének hanyatlása a számokban is jól látszik. A kétoldalú kereskedelem még Maduro 2013-as hivatalba lépése előtt érte el csúcspontját, azóta folyamatosan csökken. 2025-re a kínai import Venezuelából az egy évtizeddel korábbi volumen mindössze nyolc százalékára esett vissza. A közvetlen kínai tőkebefektetések állománya tavaly 318 millió dollárra zsugorodott, ami a 2018-as érték tizedét sem éri el.

Peking hitelezési kedve szintén jelentősen megcsappant. A kínai finanszírozás már 2012-ben tetőzött, majd fokozatos visszaesés kezdődött. Bár Kína továbbra is Venezuela legnagyobb olajvásárlója, a gazdasági kapcsolatok lehűlése egyértelmű. Az ország belső káoszba süllyedt, a nyersanyagárak összeomlottak, miközben Peking vezető hatalomként és Washington ellensúlyaként igyekszik pozícionálni magát.

"Már majdnem egy évtizede annak, hogy Kína elkezdte fedezni a kockázatait. Gyakorlatilag egy olyan Kínát látunk, amely visszavonja a kötelezettségvállalásait" – vélekedett Stephen Kaplan, a George Washington Egyetem docense.

Caracas adóssága Peking felé továbbra is jelentős. Venezuelának mintegy húszmilliárd dollár tartozása van, amely az elmúlt években felhalmozott hátralékokat is tartalmazza. Az ország már 2016-ban adósságmoratóriumot kért, és engedélyt kapott arra, hogy ideiglenesen csak a kamatfizetési kötelezettségeinek tegyen eleget, a tőketörlesztést pedig felfüggessze.

A kínai–venezuelai pénzügyi kapcsolatok 2007-ben mélyültek el igazán, Hugo Chávez elnöksége idején. Ekkor kezdte Peking nagyobb volumenben finanszírozni az infrastrukturális és olajipari projekteket. Becslések szerint Kína állami bankjai – köztük a Kínai Fejlesztési Bank – 2015-ig hozzávetőleg hatvanmilliárd dollárnyi, olajjal fedezett hitelt nyújtottak Venezuelának.

Venezuela gazdasági problémái évtizedekre nyúlnak vissza. A rossz gazdálkodás tönkretette az olajinfrastruktúrát, elhúzódó hiperinflációt okozott, és a lakosság millióit kényszerítette emigrációra. A venezuelai olaj 2025-re már csak körülbelül négy százalékát adta Kína nyersolajimportjának, miután a kitermelés drasztikusan visszaesett.

Miközben Venezuelából fokozatosan kivonult, Kína Latin-Amerika más térségeiben – különösen Brazíliában és Argentínában – továbbra is aktív hitelezőként van jelen. Elsősorban olyan országokra összpontosít, amelyek kritikus ásványkincseket és akkumulátorfémeket exportálnak.

"Venezuela a sereghajtók közé tartozik, ha Kína Latin-Amerikával fenntartott jelenlegi gazdasági kapcsolatait nézzük" – mondta Tang Hsziaocsang, a Csinghua Egyetem professzora, aki több kínai külügyminisztériumi kutatási projektet is vezetett.

A pontos pénzügyi kép megrajzolása azonban nehéz. Az AidData kutatóintézet szerint a kínai hivatalos hitelezők összesen 106 milliárd dollár értékű kötelezettséget vállaltak Venezuela irányába, az ország teljes fennálló államadóssága Kínával szemben pedig 2017-ben megközelítőleg 44,5 milliárd dollár volt. Frissebb adatok alig állnak rendelkezésre, mivel Caracas a 2017-es államcsődöt követően gyakorlatilag beszüntette a részletes adatszolgáltatást.

"A lényeg az, hogy senki sem tudja biztosan, mennyivel tartozik jelenleg Venezuela kínai hitelezőinek. Könnyen lehet, hogy jelentős összegű, be nem jelentett államadósság is fennáll Kína felé" – figyelmeztetett Brad Parks, az AidData ügyvezető igazgatója.

Venezuela készpénzben törlesztette adósságait Kína felé, az ázsiai országba irányuló olajexportból származó bevételekből. A vevők a megállapodás szerinti szállítmányok ellenértékét közvetlenül az állami hitelezők számláira utalták. Az amerikai tengeri blokád és a csökkenő venezuelai olajkitermelés azonban akadozóvá tette a törlesztéseket.

A kínai vállalatok jelenléte mára minimálisra zsugorodott Venezuelában. Az olajcégek az eszközök államosítása és a súlyos működési problémák miatt csak korlátozottan tudnak tevékenykedni. Az olajipar mellett korábban a közmű-, az építő- és a távközlési szektorban is működtek kínai vállalatok az országban, ám többségük az elmúlt években távozott. Egy felmérés szerint a Venezuelában bejegyzett 48 kínai vállalatnak több mint a fele már nem folytat aktív tevékenységet – sokan közülük eleve csak meghatározott szolgáltatásokra szerződtek, vagy egyszeri üzleteket kötöttek a venezuelai kormánnyal.