Értelmetlen pénzkidobás? - a mobilbiztosítás rejtelmei

A mobilbiztosítás az ügyfélszámból ítélve egy elterjedt biztosítási kötvény az Egyesült Államokban, melynek díja körülbelül 4-6 dollár, vagyis körülbelül 780-1120 forint havonta. Ezért az összegért a biztosító pótolja az ellopott, vagy megsérült készüléket, ha a káresemény bekövetkezik.

Vedd le a rózsaszín szemüveget!

Az üzlet első látásra mindenképpen az ügyfélnek kedvez, főként ha azt nézzünk, hogy a védelemért havonta csupán egy mozijegy árának feláldozására van szükség. Az rózsaszín szemüvegtől megszabadulva azonban könnyű felfedezni, hogy az átlag fogyasztó számára maximum a biztonságérzet jelent előnyt, maga a kötvény semmiképpen sem. Az amerikai szakértők szerint egyenesen érdemesebb bankban tartani az erre szánt pénzt.

A biztosítási konstrukcióval kapcsolatos alapvető problémát egy példán keresztül a legegyszerűbb bemutatni: tegyük fel, hogy veszünk egy teljesen átlagos készüléket, amely két hónapja jelent meg a piacon, a vásárláskori ára 46 000 forint volt, és kötünk rá egy nálunk nem létező biztosítást, amelyért havonta az egyszerűség kedvéért 1 000 forintot fizetünk. A készüléket két évvel a megvétele után ellopják, a kárbejelentést megtesszük (amely már magában jelentős költséget és meglepően sok időt vehet igénybe), s a biztosító a kötvényben leírtak szerint teljesít, vagyis pótolja az ellopott készüléket.
Tehát "gazdagodtuk" egy jó esetben új készülékkel, amelynek értéke természetesen már nem éri el a 46 000 forintot, hiszen az elmúlt két esztendőben rengeteg újdonság került a piacra, amely akár 50 százalékkal is csökkentette az eredetileg megvásárolt készülék árát. Így kapunk egy körülbelül 25 ezer forintos készüléket 24 ezer forintért, amelyet az elmúlt két évben biztosítási díj formájában befizettünk, amellett, hogy az igencsak elavultnak számító technológia már korántsem biztos, hogy kielégíti igényeinket.

Hazánkban és külföldön is az előfizetésessel vásárolt telefonok, amelyhez két éves szerződést kötünk a telefontársasággal, igencsak kedvezményes áron, néhány ezer forintért megkaphatóak. Így előfordulhat, hogy többet fizetünk be biztosítási díjként mint amennyibe nekünk a készülék került.

Könnyen érthető tehát, hogy miért javasolják a tengerentúli fogyasztóvédelmi szervezetek, hogy a biztosításra elkülönített pénzünket inkább egyéb módon fektessük be, hogy a káresemények bekövetkeztekor az igényeinknek sokkal inkább megfelelő megoldást találhassunk.

Van másik!

Bár az átlagos fogyasztó esetében megkérdőjeleződik a biztosítási konstrukció létjogosultsága, a nagy értékű, illetve fokozott kockázatnak kitett készülékek esetében érdemes lenne mérlegelni ezt a lehetőséget, amely egyéb esetben sokkal inkább a biztosítók, mintsem az ügyfelek érdekét szolgálja.

A konstrukcióval azonban egyéb buktatókkal is rendelkezik. Léteznek például olyan értékesebb telefontípusok, amelyeket a társaságok kizárnak a biztosítható ingóságok köréből. Ilyen például a Nokia wireless adapterrel felszerelt 6282-je, amellyel a társaság várhatóan bevezeti majd a Skype-pal együttműködve a VoIP szolgáltatást.

Emellett előfordul, hogy a biztosítási kötvényből kizárnak bizonyos káreseményeket így például a vízkárt, vagy meghatározzák az egy évben benyújtható kárbejelentések számát.

A hazánkban is gyakori kizárások mellett azonban a "bejelentési kedv" csökkentése érdekében a biztosítók gyakran nyúlnak a kifizetés rendőrségi feljelentéshez való kötéséhez vagy a bonyolult kárbejelentő lap alkalmazásához.