Ezt szinte minden magyar csinálja a telefonján: kiderült, súlyos veszélyt jelent, sokan belerokkanhatnak

Az okostelefonok elterjedésével egyre több felhasználó vált szinte észrevétlenül képernyőfotó-gyűjtővé. Ezek a képek gyakran nem csupán technikai vagy praktikus céllal készülnek, hanem egyfajta személyes emlékrendszerként is szolgálnak – egy jövőbeli vásárlás, érdekes ötlet, recept vagy vizuális inspiráció megőrzésére.

Sokan a saját mentett tartalmaik alapján követik vissza hangulatváltozásaikat vagy érdeklődésük alakulását. A képernyőfotók között gyakran nincsen logikus sorrend vagy rendszer: közlekedési információk, popkulturális idézetek, fitneszhirdetések, mémek és személyes beszélgetésrészletek keverednek egymással. Ennek a következménye sok esetben az, hogy a felhasználók túllépik a rendelkezésükre álló felhőalapú tárhely kapacitását.

Egyre gyakoribb, hogy a digitális képek – ideértve a képernyőfotókat is – arányukban már közelítenek a hagyományos fotók mennyiségéhez. Egyes adatok szerint egyes felhasználóknál minden három hagyományos kép mellé már egy képernyőfotó is társul. A legrégebbi elmentett példányok akár öt-hat évvel ezelőttiek is lehetnek, és gyakran olyan jeleneteket örökítenek meg, amelyekhez személyes érzelmek, emlékek társulnak.

A jelenség pszichológiai vonatkozásait több tanulmány is vizsgálja. A digitális felhalmozás kifejezés azokra a szokásokra utal, amelyek során az emberek túlzott mennyiségű fájlt, képet vagy más digitális tartalmat őriznek meg anélkül, hogy ezeket rendszereznék vagy újra átnéznék. Az UCLA kutatói ezt egy régi pszichológiai kihívás – a birtoklási kényszer – modern, digitális formájaként azonosították. Bár ezek a fájlok nem foglalnak fizikai helyet, jelenlétük mentálisan terhelő lehet.

Kutatási eredmények alapján a digitális felhalmozás összefüggést mutathat a fokozott szorongás- és stressz-szinttel. Emellett gyakrabban jelenhet meg azoknál, akik maladaptív perfekcionista hajlamokkal élnek – vagyis nehezen engedik el a "még jó lehet valamire" típusú gondolatokat.

Bár a megőrzés szándéka sokszor érzelmi alapú, hosszú távon hasznos lehet bizonyos korlátok bevezetése. Egy egyszerű önszabályozó gyakorlat lehet például az, hogy minden új képernyőfotó mentésekor egy korábbit töröl a felhasználó. Ez segíthet csökkenteni a digitális zajt, miközben az emlékek szűrése is tudatosabbá válik.

A digitális korszakban az emlékezés és az archiválás új formákat öltött. A kérdés már nem az, hogy érdemes-e megőrizni a múltat – hanem az, hogyan lehet ezt úgy tenni, hogy közben ne terheljük túl a jelent.