Óriási bajban vannak a magyar vesebetegek: csúsznak a kezelés, elavultak a gépek, kevés a donor

A dialízis a veseelégtelenségben szenvedő betegek számára létfontosságú kezelés, amely a vér megtisztítását végzi a salakanyagoktól és a felesleges folyadéktól. Ez a mesterséges vesét helyettesítő eljárás általában heti három alkalommal, alkalmanként négy órás kezelést jelent. A vesebetegek számára a transzplantáció jelenthetné a végleges megoldást, ám ennek elérhetősége korlátozott - írja a Telex.

A hazai vesebeteg-ellátás problémáiról betegek, egészségügyi szakemberek és orvosok számoltak be. A legnagyobb gondot a szakemberhiány, a donorok alacsony száma és a műszaki infrastruktúra állapota jelenti.

Sok dializált beteg azért nem tud elhelyezkedni, mert a munkáltatók előítélettel viseltetnek állapotuk iránt, ami indokolatlanul szorít ki tehetséges embereket a munkaerőpiacról.

A vesebeteg-ellátás legégetőbb problémája a nővérhiány. Nagyon kevesen bírják ezt a nyomást és felelősséget. A fiataloknak pedig egyáltalán nem tudják vonzóvá tenni a munkát, és így nincs utánpótlás. 

Remport Ádám, a Magyar Nephrologiai Társaság tagja, a Transzplantációs Bizottság vezetője megerősítette, hogy a nővérhiány országos probléma. Míg Magyarországon ideális esetben öt betegre jut egy nővér, külföldön ez az arány inkább három az egyhez. A szakember szerint a probléma gyökere a megfelelő minőségű és mennyiségű nővérképzés hiánya.

A dialízis során fellépő komplikációk kezelése magas szintű szakértelmet igényel. "Ha egy beteg rosszul lesz a dialízisgépen, vagy valamilyen technikai probléma adódik, akkor percek alatt életveszélyes állapot tud kialakulni. Persze ez ritka, de percenként 3-3,5 deci vér megy át a rendszeren, tehát a rendszer sérülése esetén valaki 5 perc alatt elveszíthet majdnem két liter vért is" – magyarázta Remport Ádám.

A szakemberhiány a betegellátás minőségét is rontja: a pácienseknek többet kell várniuk, gyakran változnak a kezelési időpontjaik, ami nemcsak a megszokott rutint borítja fel, hanem egészségügyi kockázatokat is hordoz. Az egyenlőtlen időközönként kapott kezelések egyenlőtlen méreganyagszintet és nagyobb folyadékfelhalmozódást okozhatnak, ami hosszú távon szövődményekhez vezethet.

Remport Ádám szerint a dialízisközpontokban lévő gépek állapota nagyban függ attól, hogy hova jár valaki kezelésre, de általánosságban az állami osztályok vannak a legrosszabb helyzetben. Fontos tisztázni, hogy bár vannak magáncégek által üzemeltetett dialízisközpontok, a betegek ellátását mindenhol az állam, vagyis a társadalombiztosítás finanszírozza.

A dializált betegek számára a transzplantáció jelenthetné a megoldást, ám nincs elég vesedonor. Jelenleg 1061-en várnak vesetranszplantációra Magyarországon, és a várakozási idő 2023-ban átlagosan 3,16 év volt, ami 2024-re 3,66 évre nőtt.

A transzplantációk száma 2013 után ugrott meg, amikor Magyarország csatlakozott az Eurotransplanthoz, majd a koronavírus-járvány kezdete óta jelentősen visszaesett. 2024-ben 221 veseátültetést végeztek halott, és 52-t élő donorból. 2025 első félévében mindössze 90 halott donoros veseátültetés történt, ami éves szinten várhatóan csak 180 ilyen beavatkozást jelent.

2020 óta már közel 600 halott donoros veseátültetés hiányzik a rendszerből a 2014–2019-es időszakhoz képest. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország az egymillió lakosra jutó vesetranszplantációk számában a nyugat- és észak-európai országoktól elmarad.

A probléma gyökere itt is a szakdolgozók hiánya. Bár a hatályos jogszabályok szerint a szervek felhasználhatók, ha valaki életében nem rendelkezik másként, a halott donorokkal való foglalkozás jelentős pluszmunkát jelent, amit a túlterhelt egészségügyi személyzet nem tud vállalni.

Remport szerint a donáció finanszírozása is problémás: a kórházak egy szerv sikeres kivétele után 456 ezer forintot, több szerv esetén 600 ezer forintot kapnak, amelynek 70 százalékát a közreműködő dolgozók díjazására kell fordítani. Ez az összeg azonban 2007 óta nem változott.

A szakember hangsúlyozta, hogy a transzplantáció támogatása gazdaságilag is megtérülő befektetés lenne: a veseátültetés költségei két éven belül megtérülnek, és a beteg jobb életminőségben élhet tovább, mint dialízis mellett.