Betegek tízezrei várnak térd- és csípőprotézis, vagy szürkehályog műtétre: ennyivel nőtt tavaly óta a NEAK várólista hossza

Ahogy a korábbi években, idén is a NEAK által hivatalosan közétett műtéti várólista adatok alapján igyekszünk képet adni a jelenlegi helyzetről. Azonban mivel az elmúlt évek során többször változott az adatközlés módja, a várólisták hosszának változását nem könnyű lekövetni. 2024-től tették közzé ilyen formában a már 60 napot meghaladóan várakozók számát és átlagos tényleges várakozási időt a megelőző 6 hónapban, ezeket az adatokat tudjuk összevetni a 2025-ös, illetve már a 2026-os adatokkal. A 2024-es évet megelőző adatközlések összevethetősége viszont jelentősen csorbult, így azt például nem lehet ezek alapján pontosan megmondani, hogy a pandémia előtti időkhöz képest milyen a jelenlegi helyzet. Ami viszont látszik az adatokból, hogy a műtétre 60 napot meghaladóan várakozók száma növekszik, az átlagos várakozási idő a megelőző 6 hónapban viszont sok esetben csökkent.

Az alábbi grafikonon a NEAK által közzétett friss adatok láthatók: minden évben január első napjaiban kérdezzük le a várólisták aktuális hosszát, hogy össze tudjuk hasonlítani az egyes évek adatsorait. Az átlagos várakozási időtekintetében a sorrend nem változott tavaly óta: még mindig szaruhártya műtétre kell a legtöbbet várni, több mint egy évet. Ez ugyan 15%-os csökkenés a napokban mért várakozási időben, de még mindig rendkívül magas - hiszen ez csak az átlag. (A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában például az átlagos tényleges várakozási idő a megelőző 6 hónapban 423 nap volt.) 

Térdprotézis műtét esetében 291 nap az átlagos várakozási idő, csípőprotézis műtét esetén 133 nap. Ez az átlag viszont úgy jön ki, hogy például a Békés Vármegyei Központi Kórházban csak 23 napot kellett várakozni ténylegesen az elmúlt félévben, addig a Komárom-Esztergom Vármegyei Szent Borbála Kórház átlaga 1279 nap - cirka 3,5 év - várakozási idő volt. Csípőprotézis műtétre a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházban mindössze átlagosan 5 napot kellett várni, de a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet betegeinek 250 napot. Óriási különbségek vannak tehát intézmény és intézmény között is országosan.

A várakozási idő a 2025. év eleji adatok viszonylatában országos átlagot tekintve jelentősen csökkent az implantátum nélküli sérvműtétek, a jelentős kiterjesztett gerincműtétek, a - listát még így is vezető - szaruhártya műtétek, a prosztata jóindulatú megnagyobbodás műtétje, illetve a transzkatéteres szívbillentyű beültetés esetében. A szürkehályog műtétek átlagos várakozási ideje is 47 napról 45-re csökkent. A többi, lekérdezhető beavatkozás esetében viszont többet kell várni: gerincstabilitás, -deformitás műtéteire 19 nap helyett 31-et (viszont 2024-ben még 100 napot vártak a betegek). A hasfali- lágyék sérvműtét implantátummal 102 nap várakozást igényelt a 2026. január elejét megelőző 6 hónapban, míg a 2024-es és 2025-ös év elején ez az adat 73-74 nap volt. 

Csípőprotézis műtétre 2024-ben még 200 napot kellett várakozni átlagosan, mely 2025-re 111-re csökkent, de 2026-ban visszakúszott 133 napra. Térdprotézis műtétre 2024-ben 261 napot várakoztak átlagosan a betegek, 2025-ben 250-et, míg idén év elején 291 napra nőtt az országos átlag. A varix (visszér) műtétekre várókra átlagosan 59 nap jutott 2024-ben, már 85 nap 2025-ben és 97 nap 2026-ban.

Ugyanakkor varix műtétre igen kevesen várnak két hónapnál többet: a NEAK adatai szerint a 60 napot meghaladóan várakozók száma 2026. január elején 13 fő volt. Jelentősen csökkent 2025-ről 2026-ra a gerincstabilitás, -deformitás műtéteire két hónapnál hosszabb ideje várakozók száma is: 730 főről 585 főre. Más beavatkozások esetén viszont inkább az látszik: egyre több a 60 napot meghaladóan várakozó páciens, hiába rövidül a várakozási idő.

Térdprotézis műtétre 9719 fő várt országosan 2024. januárban, 2025-re számuk 14 074 főre emelkedett, és 2026 januárjában már 18 667-en voltak. A csípőprotézis műtétek esetében hasonló trend figyelhető meg: 2024-ben még 5 407 volt a várakozók száma, 2025. januárban már 7 525 fő, idén pedig már 9 550 fő országosan. Epekő laparoszkópiára tavalyelőtt januárban 294 várt több mint két hónapja, tavaly 490 fő, idén már 618-an vannak ennyi ideje a várólistán. Szürkehályog műtétekre 2024 elején 4 020 fő várt, 2025 elején már 5 112 fő, most 5 958 fő várakozik több mint 60 napja. Ugyanilyen növekvő, csak mérsékeltebb trend látszik a mandula, orrmandula műtétek; szaruhártya műtétek és az implantátummal végzett hasfali- lágyék sérvműtétek esetében is. 

Véget érhet egyáltalán egyszer ez a szélmalomharc?

A kórházi várólisták, szűrővizsgálatokra való előjegyzési listák hossza régóta megoldatlan probléma. Időről időre ráirányul a figyelem, beszélnek róla, érkeznek reakciók, javaslatok, születnek újabb kormányzati ígéretek, de érdemi és látványos javulás nemigen mutatkozik. Legutóbb Pintér Sándor belügyminiszter beszélt a várólistákról az Országgyűlés Népjóléti bizottságában tartott éves beszámolójában novemberben. A Medical Online tudósítása szerint azt mondta, a csökkenés egy-egy ellátási területen bekövetkezett, de az elektív ellátásban "nem állunk jól". A miniszter szerint a CT- és MR-ellátásban az európai mezőny közepén áll Magyarországon, ami a 10-től a 14. helyet jelenti, de az a cél, hogy minden területen az első tíz ország közé tartozzunk.

2025-ben is történtek intézkedések, melyek hosszabb távon csökkenthetik a várakozási időket, mint a CT- és MR-eszközök átvétele a magánszolgáltatókról - mely november 1-jén történt meg -, új berendezések beszerzése. Az átfogó egészségügyi reform azonban - amely megoldást jelenthet a szakemberhiányra, stabilan rendezheti a kórházi adósságokat, csökkentheti a várólistákat - még várat magára. Az átalakulás inkább a magánszektor oldalán jelentkezik: egyre többen választják diagnosztikai és műtéti célokra is a magánellátást. A növekvő kereslet pedig maga után vonja, hogy egyre több helyen elérhetők országosan a magánszolgáltatók nyújtotta ellátások, szűrések, tehát szélesedik azoknak a köre is, akik könnyebben hozzájuthatnak ezekhez. Mivel az állami ellátásban érdemi javulás nincs, így egyre több beteg terelődik évről évre magánútra; ezáltal a "fizetős egészségügy" önmagát vezeti be idővel a szakértők szerint.

A várólisták problémája azonban nem új keletű: már a pandémia előtt meghirdették a szisztematikus harcot a hosszúra nyúlt várólisták ellen. 2013-ban a NEAK lehetőséget adott a kedvezőtlenül alakuló várólisták intézményi csökkentésére és 2015 elejétől már tervezhetőbb keretek között, előre rögzített 1 milliárd forint forrásösszeggel, előfinanszírozott formában támogatta a várólista-csökkentést az alapkezelő. Azután 2015 májusától arról döntöttek, hogy a NEAK évente 5 milliárd forint többletforrást biztosít arra, hogy jelentősen csökkentse a várólista-köteles beavatkozások várakozási idejét (a kis műtéteknél maximum 3, nagyobb műtéteknél 6 hónap volt a meghatározott cél). A program elsődlegesen azokra az intézményekre összpontosított, amelyek várólistáinak várakozási ideje jelentősen eltér a fent ismertetett célértékektől. (Ennek eredményességét 2015 és 2018 részletesen vizsgálta a Lege Artis Medicinae folyóiratban megjelent tanulmány.)

A pandémia azonban szintre rögtön keresztülhúzta azt a kevés eredményt, amit a várólista csökkentő program hozott: a kezdetektől halasztásra került minden nem-életmentő műtét, így a várólisták óriásira duzzadtak. Egészségügyi szakértők már akkor azt vetítették előre, hogy a világjárvány lecsengése után közvetlenül inkább rosszabbodni, mint javulni fog a helyzet, hiszen az elmaradt szűrővizsgálatok, rendszerből kiesett betegek akkor fognak újra aktuálissá válni, előkerülni. Ezek a jóslatok valóra is váltak, a pandémia lecsengésével a várólisták csak még hosszabbra nyúltak.

A harc a várólisták csökkentéséért új fordulatot vett 2022-ben: tavasszal jelentették be, hogy a kórházi várólisták csökkentésére a kabinet 13,6 milliárd forintot szándékozik fordítani. 2023-ban elsődlegesen ötmilliárd forint volt erre a célra elkülönítve, de még 2,5 milliárd forint plusz forrást is biztosítottak - mondta el 2024-ben Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója, akinek akkori szavai szerint sok várólista csökkentő intézkedés van: pl. egy központi adatbázis lehetőséget biztosít a területi különbségek felderítésére. Azonban nemcsak a források jelentik a várólisták lefaragásának gátját: "Idén a kasszában még körülbelül hatezer olyan műtétre van forrás, amit a várólisták keretében elvégezhetnének a kórházak, de most azt látjuk, hogy nem fogják." A főigazgató szerint 2023-ban hatezer műtét ragadt benn rendszerben: ennyi beteg ellátása nem történik meg, miközben meg van rá a forrás. Arra viszont nincs konkrét válasz, hogy mi áll az elmarad műtétek hátterében, Kiss Zsolt szerint ugyanis ez önmagában nem magyarázható az orvos- és a szakdolgozó hiánnyal.

Ennek kapcsán Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke a Portfolio-nak két éve adott interjújában elmondta, hogy az ellátások bővítése, a több műtét, a több beteg ellátása betegenként egyre több adósságot termel, akkor ez a gátja, hogy a műtéti várólisták csökkenjenek.

Az valóban nem motiváló, hogy a sok várakozó beteg mellett a beavatkozások, műtétek számának a növelése útján nem csökkenthető az adósságállomány, hanem inkább fokozódik az. Ez egy állandó intézményvezetői feszültség és etikai dilemma is, hogy ha a betegek nagyobb volumenű és jobb ellátását célozzuk meg, annak értéke a menedzsmentek megítélésében eltörpül az adósságállománnyal kapcsolatos szempont mögött. Mert miközben az ítéletalkotásban az adósságállomány a legfőbb kérdés, azt csak az ellátás progresszivitási szintjének, minőségének és mennyiségének a tükrében szabadna értékelni

- emelte ki a szakember, hozzátéve: "Abban az esetben, ha az adósságállomány a teljesítmény javulása mellett képződik egyre súlyosabb betegek akár ráfizetéses ellátásával, akkor világos, hogy a lakossági igények jobb kielégítéséhez és több egészségnyereséghez kellett a több pénz."

2024 novemberében a Magyar Kórházszövetség és a Medicina Fórum konferenciáján értékelték a várólista-csökkentési programot és megállapították: az elmúlt öt év alatt látványosan alábbhagyott a kezdetben sikeres várólista-csökkentési program hatása és a 2024-es évre elkülönített ötmilliárd forintos forrásból hárommilliárd felhasználatlan maradt, miközben a betegek gyakran hónapokat kénytelenek várni egy-egy beavatkozásra. Ismét felmerült a kérdés, hogy ha van finanszírozás, miért duzzadnak mégis ennyire a várólisták.

"Év elején kiosztunk egy keretet, idén intézményenként kétezer műtétre szólt, aminek szeptember 30-ig időarányosan kevesebb mint a felét sikerült teljesíteni" – mondta a konferencián Pálosi Mihály, a NEAK főosztályvezetője, akinek szavai szerint kórházak fele még el sem kezdte ezen összegek felhasználását, ami főleg csípő- és térdprotézisműtétre vonatkozik. Arra is rámutatott, hogy az orvosok 20 százaléka végzi a műtétek 80 százalékát: "Ilyen műtét elvégzésére 200 orvosnak van kompetenciája, viszont a jelenlegi adatok szerint 54 orvos viszi az operációk negyedét" – mondta el a NEAK várólista elemzése alapján.

Takács Péter egészségügyi államtitkár még 2024 novemberében a Portfolio-nak adott interjújában mondta azt a téma kapcsán: más világ következik 2025-ben. Az államtitkár szerint a NEAK és a Nemzeti Védelmi Szolgálat ellenőrzi, ha valaki indokolatlanul hosszú várakozási időt szab, miközben a magánrendelőjébe irányítja a beteget. Takács Péter a akkor azt is elmondta, hogy a közfinanszírozott kórházakban januártól érkezhet a havi 12,5 milliárd forintos többletforrás, cserébe az államtitkárság egy tolerálható adósságszintet határoz meg, és ha ezt a menedzsment túllépi, akkor annak lesznek következménye a vezetőség fizetésében.

A kórházi adósságok elleni harc is folytatódott egy 2024 novemberében megjelent határozat szerint 39 milliárd 481 millió 100 ezer forintot kellett a Pénzügyminisztériumnak elkülöníteni az adósságrendezésre, és ez nem először fordult elő 2024-ben, a novemberi volt a harmadik konszolidáció az év eleji és a nyári adósságrendezés után. Ezzel azonban nem oldódott meg a helyzet: 2025 februárjában az eladósodott intézmények 96,4 milliárd forintot kaptak. A kórházi adósságállomány az egyetemi klinikákkal együtt azonban 2025 augusztusának végére ismét elérte 69 milliárd forintot az Economix tudósítása szerint.

Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára a lapnak elmondta, hogy az orvostechnikai eszközöket szállító tagvállalatok tapasztalatai szerint az vált jellemzővé, hogy az év második félévben meglódultak a tartozások és nem fizetnek az intézmények. Ha pedig nincs adósságrendezés év végén, várhatnak a pénzükre a következő év februárjáig. A Belügyminisztérium adósságkezelési munkacsoportja pedig szeptemberben azt vetítette: nincs forrás arra, hogy 2025-ben év vége előtt újabb adósságrendezést hajtsanak végre. Rásky László akkori becslése szerint év végére eléri, sőt át is lépheti a fekvőbetegeket ellátó intézményeknél a tartozás Magyar Kórházszövetség által tavasszal becsült 100 milliárd forintot.

Rásky László szerint a kórházi adósságok helyzete talán 2026-ban lehet kedvezőbb, mert akkor a 2025-ös évi plusz 150 milliárd forint után további 80 milliárd forint jelenik majd meg az egészségügyi ellátórendszerben. A beszállítók azonban hiába sürgetik az évközbeni adósságrendezést, pedig a kórházi adósságok felhalmozódása közvetlenül is hozzájárulhat a műtéti várólisták növekedéséhez. A szakértő ezt úgy magyarázta: az orvostechnikai eszközbeszállítók sokszor kényszerülnek hitelfelvételre a több száz millió forintos állami tartozások miatt, hogy a cégeik működését biztosítani tudják. Viszont már a hitelezők sem szívesen finanszírozzák az ilyen vállalatokat, mivel kockázatosnak ítélik meg a kormányzat  egészségüggyel kapcsolatos finanszírozói magatartását, és így a kihelyezett hitelek visszafizetését.

A szakártő szerint ugyan mára minden intézmény komolyan veszi a tolerálható adósság megtartását, viszont ha egy kórház megpróbálja visszafogni a költéseit, azt megsínyli az eszközbeszerzés, tehát csúszhatnak a tervezhető műtétek. Több egészségügyi szakember is megerősítette már, hogy az ellátás halasztásában jelentős szerepet játszik az eszközhiány: ha a sok ezer műtéti eszközből éppen nincs készleten valami, akkor vagy elmarad a műtét, vagy improvizálni kell a szakszemélyzetnek – tette hozzá az OSZ főtitkára.

2025 decemberében pedig Ivády Vilmos közgazdász, az Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának mesteroktatója a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság konferenciáján arról beszélt: a tolerálható kórházi adósság összege 2025-ben 96 milliárd forint lehet, a többlet konszolidációs igény pedig 10-15 milliárd forint lesz. A konferencián elhangzott, hogy a kórházak teljesítménye még 2025-ben sem érte el a legutolsó békeidőbeli 2019-es szintet.

A CT-MR államosítással kapcsolatban ezen a konferencián Bakos Gábor, a Fejér Vármegyei Szent György Kórház főigazgatója elmondta, hogy bár megtörtént az átállás november 1-jén, még mindig vannak informatikai problémák. Ráadásul ennek hatására a piac felbolydult, éles verseny alakult ki a dolgozókért: az átvételkor a jogszabály szerint a szakdolgozók bére nem lehetett kevesebb, mint amennyit korábban kaptak a magánellátóknál.

Ezek a körülmények befolyásolják 2026-ban is leginkább a kórházi várólisták hosszát. Ha javulna a kórházi adósságok terén a helyzet, hosszú távon a beszállítók bizalma, hitelezhetősége is visszaépülhetne - ehhez azonban kiszámítható jövőképre is szükség lenne. Ugyanígy önmagában forrásokkal nem lehet megoldani a várólista-problémát: a szakemberhiányt is kezelni kell. Ez pedig nem lehetséges pusztán rövidtávú intézkedésekkel, például béremelési ajánlatokkal a szakértők szerint. Egy átfogó, hosszú távú, kiszámítható reformmal lehetne csak szépen lassan lefaragni a várólistákból, és javítani a magyar egészségügy helyzetén.