Annyi biztos, hogy ez fájni fog: 60 éves csúcson az élelmiszerdrágulás

A g7.hu számolt be arról, hogy az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) 95 agrár- és élelmiszeripari termék árából álló élelmiszerár-indexe alapján az elmúlt 62 évben, mióta adatokat gyűjtenek erről még soha nem volt olyan magasak az árak, mint idén februárban.

Ezt pedig a háború csak tovább súlyosbítja, ugyanis Ukrajna fekete-tengeri kikötői az ostrom miatt leálltak, aminek következtében a közel-keleti és észak-afrikai országok nem jutnak ellátmányhoz. Ráadásul az idei termelés is veszélyben van: a tél végével megkezdődik a vetési időszak, ami idén nehezített pályán kezdődhet meg. Ha egyáltalán megkezdődik. Ugyanis a háború kitörésével hatalmas munkaerőhiánnyal kell szembenéznie a szektornak, hiszen az idénymunkások többsége vagy elmenekült, vagy beállt harcolni.

Ehhez a helyzethez tartozik még az is, hogy nem csak hatalmas pusztítások történtek Ukrajna szerte, de közvetett kereskedelmi és logisztikai problémák is felütötték a fejüket: veszélybe került a műtrágyához, rovarírtókhoz és a vetőmagokhoz való hozzáférés, amit súlyosbít, hogy Kína és Oroszország egyaránt korlátozta a műtrágya exportot. Utóbbi ország esetében a szituációt tovább bonyolítja, hogy pénzügyi szankciók fogják vissza a kivitelt annak ellenére is, hogy az élelmiszerkereskedelmet az Egyesült Államok és az Európai Unió tudatosan kihagyta a szankciók közül.

Az orosz kormány már egy ideje pedzegeti, hogy a nyugati szankciókra válaszul korlátozzák egyes nyersanyagok exportját, de arról nincsenek még hírek, hogy ez pontosan melyik szektorokat is fogja érinteni. Szerbia, Indonézia, Moldova és Magyarország viszont már visszafogták a mezőgazdasági kivitelt, a magyar kormány a gabonaexportot tiltotta be például.

A fő probléma viszont az, hogy Ukrajna és Oroszország közösen a globális élelmiszerkereskedelem 12 százalékáért felelős, ami leginkább a búza és kukorica piacán jelent hatalmas kockázatot, miután a két ország együtt a világ búzaexportjának közel harmadát, míg a kukoricaexport ötödét teszi ki. Ráadásul mindkét élelmiszer előkelő helyet foglal el a világon a legtöbbet fogyasztott mezőgazdasági termékek listáján, hiszen nem csak az étkezésünkben, de az állattartásban is fontos szerepük van.

Ezáltal pedig az orosz-ukrán konfliktus nemcsak növeli az eleve erős inflációs nyomást, de súlyos társadalmi és politikai feszültségekhez is vezethet világszerte: tucatnyi helyen árfelhajtó hatása van, illetve nagyon sok fejlődő ország függ az oroszok és az ukránok agrárimportjától.

Eddig harminc százalékos volt a drágulás, de ugyanennyi várható még

Az elmúlt években több jelentős búzatermelő országban a vártnál rosszabb volt a termelés, miközben a koronavírus-járvány okán megnövekedett a kereslet, amivel párhuzamosan egyre nehezebbé vált a szállítás és a termelés. Egyrészről a vírus miatt egyre nehezebb volt idénymunkásokat találni, másrészről pedig a kereskedőket hátráltatták a logisztikai fennakadások és az ellátási láncok szétzilálása. Ezek mellett pedig az üzemanyagár emelkedése is hatással volt az élelmiszerárakra.

A fent említett okok pedig ahhoz vezettek, hogy a világ búzatartalékai az előző 5 év átlagánál 31 százalékkal lett kevesebb, miközben 49 százalékkal lett magasabb, mint a 2017 és 2021 közötti átlag. Ez pedig az ukrajnai orosz invázió kezdete óta pedig további 30 százalékot emelkedett. A FAO adatai szerint már a háború kitörése előtt is közel 800 millió ember élt élelmiszer-bizonytalanságban, ami azt jelenti, hogy a lakosságnak több mint a tizede számára nem volt biztosított a megfelelő kalóriabevitel. Ez pedig a mostani áremelkedések okán tovább fog romlani várhatóan, ami különösen azoknak az ukrán importtól függő szegényebb országoknak, mint Szomália, Szíria, Líbia és Libanon fog nehézségeket okozni.

Libanon pedig különösen nehéz helyzetbe került, hiszen az országnak már csak egyhavi búzatartaléka van, amit nehezít, hogy eddig is válságos volt az élelmezési és szociális helyzet, hiszen az étolaj és a gabona nagy része is a két háborúban álló országból származik. De nem csak Libanon került szorult helyzetbe, hiszen többek között Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán és Mongólia búzaimportja is majdnem teljesen Oroszországból származik, bár esetükben a közelség miatt vélhetően kisebbek lesznek a problémák.

 Az orosz gabona legnagyobb felvásárlói viszont egyértelműen az egyiptomiak és a törökök. Az utóbbinak pedig hatalmas előnyt jelentett eddig a fekete-tengeri kereskedelem, így, ha arra lesznek kényszerítve, hogy az Egyesült Államokból vagy Ausztriából kelljen pótolniuk a kieső importot a költségeik jelentősen fognak növekedni.

Az optimista forgatókönyv

Az USA mezőgazdasági minisztériumának előrejelzései szerint viszont az ausztrál és az indiai búzatermelés növekedése részben tudja majd ellensúlyozni az orosz és ukrán export csökkenését. Az persze kérdéses, hogy ha elhúzódik a háború más termelők mennyire tudják enyhíteni az elmaradó ukrán exportot. Hiszen egyrészről a magas világpiaci árak több termelőt is arra ösztönözhetnek, hogy olyan területeket is bevonjanak a termelésbe, amiket alapvetően nem érné meg, másrészről pedig a termesztők költségei is folyamatosan nőnek: a műtrágya világpiaci ára a fent említett ellátási gondok miatt az elmúlt egy évben például több mint háromszorosára emelkedett.

További fontos befolyásoló tényező egyfelől az időjárás, másfelől az, hogy Kína az utóbbi évben jelentős készleteket halmozott fel az alapvető élelmiszerekből, amik az igényeket messze meghaladják miközben a globális árnövekedéshez nagymértékben hozzájárulnak.