Most látszik igazán az elmúlt évek inflációs sokkhatása: padlón a gazdaság, ebből még évekig nem lesz kiút

Az Európai Bizottság friss tanulmánya azt vizsgálja, hogyan változott meg az egyes tagállamok költség- és árversenyképessége a 2020–2024 közötti inflációs sokk után. A különbségek mértéke jelentős: míg Franciaországban a GDP-deflátor alapján a teljes gazdaság árszintje öt év alatt mintegy 15 százalékkal emelkedett, addig Magyarországon közel 60 százalékkal.

A versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú reáleffektív árfolyam (REER) azt mutatja, hogy Magyarország és több más közép-kelet-európai ország jelentős reálfelértékelődést szenvedett el. A balti államok esetében a reálfelértékelődés az eurózóna átlagát 10–20 százalékponttal is meghaladta.

A folyamat egyik legfontosabb csatornája az egységnyi munkaerőköltség (ULC) alakulása volt. Magyarországon, Romániában és Bulgáriában a munkavállalói kompenzáció öt év alatt meghaladta a 60 százalékos növekedést, miközben a termelékenység javulása ennél jóval szerényebb maradt. Hazánkban az inflációval korrigált munkavállalói jövedelmek 2019 és 2024 között kumuláltan mintegy 13,5%-kal nőttek, miközben a termelékenység ennél lassabban javult.

A reálbér és a termelékenység közötti kumulált különbség így több országban két számjegyű lett: Romániában, Bulgáriában, Litvániában és Horvátországban a reálbérek növekedése több mint 12-15 százalékponttal haladta meg a termelékenység javulását, Magyarország pedig 9,6 százalékkal az ötödik legnagyobb eltérést mutatta ebben az összevetésben.

A Bizottság kutatói három különböző módszerrel (FEER, BEER és bérbenchmark) is megbecsülték az egyensúlyi reálárfolyamot. Az eredmények azt mutatják, hogy több közép- és kelet-európai országban a 2020–2024 közötti reálfelértékelődés nagysága meghaladja azt a szintet, amely pusztán a jövedelmi felzárkózással lenne indokolható.

Magyarország esetében a modellek alapján a reálárfolyam-pozíció 2024-re számottevően erősebb lett annál, amit a termelékenységi teljesítmény és a külső egyensúlyi fundamentumok indokolnának. Bár a forint nominális effektív árfolyama mintegy 13 százalékkal gyengült ebben az időszakban, ez messze nem ellensúlyozta az árszint és a költségek ugrásszerű emelkedését.

Az inflációs különbségek 2025-ben sem tűntek el teljesen: az év első felében Magyarország és Románia továbbra is a magasabb inflációjú országok közé tartozott. Ez arra utal, hogy a relatív versenyképességi átrendeződés nem egyszeri sokk volt, hanem elhúzódó folyamat.

A reálárfolyam-eltérések korrekciója általában lassú és költséges, különösen valutaunióban, de önálló deviza esetén is korlátozott a mozgástér. A korrekció gyakran az exportpiaci részesedés csökkenésén, a beruházások visszaesésén vagy a bérek és árak lefelé történő alkalmazkodásán keresztül megy végbe.

A 2020–2024 közötti inflációs sokk tehát nemcsak ársokk volt, hanem versenyképességi stresszteszt is. A költségelőny, amely a régió felzárkózási modelljének egyik pillére volt, jelentősen szűkült. Ha a termelékenységi fordulat elmarad, a reálfelértékelődés egy része kényszerű korrekciót vonhat maga után.