Nyakunkon egy demográfiai katasztrófa: ha ez megtörténik, óriási változások jönnek a világban

Nemrég rendezett konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság, ahol két, látszólag különálló, ám valójában szorosan összefüggő társadalmi kérdés került a középpontba. Az egyik a klímaváltozás gazdasági és társadalmi háttere, a másik a demográfiai folyamatok hosszú távú fenntarthatósága volt. 

Az első megszólaló, Pogátsa Zoltán közgazdász, előadásának elején a klímaváltozás társadalmi hatásairól beszélt.

Álláspontja szerint a klímaváltozást elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása okozza, emiatt a kérdés nem az, hogy ki mennyire szereti a bolygót, hanem az, hogy gazdasági értelemben mi határozza meg a kibocsátás szintjét. Pogátsa elemzése szerint a globális kibocsátás négy tényező szorzataként írható le: a népesség számából, az egy főre jutó gazdasági teljesítményből, az energiaintenzitásból és az energiafelhasználás kibocsátási tartalmából áll össze.

Pogátsa Zoltán előadásában rendre a ceteris paribus megközelítést alkalmazta. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy adott tényezőt úgy vizsgálunk, mintha minden más változatlan maradna.

Mint megállapította, a népesség növekedése, az egy főre jutó GDP hosszú távú emelkedése és az energiahatékonyság fizikai korlátai együtt oda vezetnek, hogy a globális kibocsátás a jelenlegi pályán nem csökkenhet. Pogátsa hangsúlyozta:

Jelenleg nem léteznek olyan, nagy léptékben alkalmazható technológiák, amelyek az emberi alapvető szükségleteket, az élelmezést és a lakhatást kibocsátásmentesen biztosítanák. Márpedig enni kell, és valahol lakni kell, ezek pedig ma elválaszthatatlanok a környezetszennyezéstől.

A közgazdász szerint a klímaválság nem elsősorban morális, hanem strukturális probléma. A számok önmagukért beszélnek, és a jelenlegi gazdasági és technológiai pálya mellett a kibocsátás növekedése matematikailag szinte elkerülhetetlen.

Egyre súlyosabb a demográfiai krízis

A klímaváltozásról szóló gondolatmenet természetes módon vezetett át a konferencia másik fő témájához. Ha ugyanis a klímaválság egyik meghatározó tényezője a népesség alakulása, akkor megkerülhetetlenné válik a demográfiai folyamatok vizsgálata is. Legalábbis ezzel a kérdéskörrel foglalkozott előadásában Tóth I. János filozófus.

A szakértő szerint a fenntarthatóságról szóló közbeszéd egyik súlyos torzulásának tekinthető, hogy azt szinte kizárólag környezeti értelemben használjuk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a társadalmak belső újratermelésének válságát.

Tóth I. János szerint a döntéshozók által hangsúly kerülhet a társadalom fennmaradására vagy a környezet védelmére, ám nem mindegy, melyik szempont válik elsődlegessé. Innen jutunk el a környezeti és a társadalmi, illetve demográfiai fenntarthatóság megkülönböztetéséhez.

Tóth hangsúlyozta, hogy a társadalmi fenntarthatóságnak valóban előfeltétele a környezeti fenntarthatóság, ám ebből nem következik automatikusan, hogy minden környezeti szempontból kedvező folyamat társadalmi értelemben is kívánatos lenne.

A fenntarthatóság fogalmának különös ereje abban rejlik, hogy nemcsak azt mondja meg, mi történik, hanem azt is sugallja, mi lenne a helyes irány. Ez magyarázza népszerűségét, és egyben azt is, miért válhat félrevezetővé.

A szakértő arról is beszélt, hogy a klasszikus környezetvédelmi gondolkodás a népességnövekedést egyértelműen problémának, a népességcsökkenést pedig kedvező fejleménynek tekinti.

Pedig ami környezeti szempontból nyereségnek tűnik, az demográfiai értelemben akár végzetes veszteség is lehet. A globális adatok ugyanakkor paradox képet mutatnak.

- hívta fel a figyelmet Tóth I. János, majd hozzátette: miközben a világ népessége még növekszik, a termékenységi ráták szinte minden régióban csökkennek.

Előrejelzések szerint néhány évtizeden belül elérjük a globális népességcsúcsot, amelyet az emberiség történetében először nem regionális, hanem világméretű népességfogyás követhet. Ez a folyamat már ma is zajlik Kelet- és Dél-Európában, Japánban, valamint újabban Kínában is.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ilyen a történelemben még soha nem fordult elő: komoly fordulat érik a világgazdaságban, százmilliókat érint a dolog

Mi történik akkor, ha hosszú idő után először nem Ázsia diktálja a növekedési tempót? Szakértők szerint 2026-ban történelmi pillanat jöhet a világgazdaságban.

A filozófus külön hangsúlyozta:

az alacsony termékenység kevesebb gyermeket eredményez, ami kevesebb szülőképes korú nőt jelent, ez pedig tovább csökkenti a születések számát. Ez az önmagát erősítő spirál gyorsan olyan pályára állíthat társadalmakat, amely hosszú távon akár a fennmaradásukat is veszélyezteti.

A kép akkor válik igazán összetetté, amikor a demográfiai adatokat az ökológiai lábnyommal együtt vizsgáljuk. Globális átlagban az emberiség mintegy másfélszeresét használja fel annak, amit a Föld hosszú távon biztosítani tudna, de ez az átlag elfedi az óriási regionális különbségeket. Vannak térségek, ahol magas a termékenység és alacsony a környezetterhelés, míg a fejlett világra az alacsony termékenység és az extrém magas fogyasztás kettőssége jellemző.

Tóth I. János három jellegzetes mintázatot különített el. Afrikában gyors a népességnövekedés, de a fajlagos környezetterhelés alacsony. A köztes régiókban alakulhat ki a leginkább kívánatos egyensúly. A fejlett országok ezzel szemben egyszerre küzdenek demográfiai és környezeti válsággal: csökkenő és elöregedő társadalmaik munkaerőhiánnyal, nyugdíjválsággal és közösségi leépüléssel szembesülnek, miközben éppen ezek a társadalmak terhelik túl leginkább a bolygót.

A téma kapcsán egy kellemetlen dilemmával szembesülünk:

A gyors népességnövekedés környezeti szempontból fenntarthatatlan, a gyors népességcsökkenés viszont demográfiai értelemben az. A megoldás nem valamelyik véglet választása, hanem egy stabil vagy közel stabil népességszint elérése a biokapacitás határain belül.

- mondta Tóth I. János.

Kiemelte: Afrikában ez a termékenység csökkentését és az alacsony környezetterhelés megőrzését jelenti, modernizációval, de nem a nyugati fejlődési pálya lemásolásával, a fejlett világban viszont kettős fordulatra lenne szükség: radikálisan csökkenteni kellene a környezetterhelést, miközben növelni kellene a gyermekvállalási hajlandóságot. Ez utóbbi azonban politikailag és elméletileg is vitatott kérdés, hiszen a modernitás eddig jellemzően a termékenység csökkenésével járt együtt.

Zárásként Tóth I. János Herman Daly amerikai közgazdász gondolatát idézte, miszerint a demográfiai fenntarthatatlanság nem ellensúlyozza, hanem súlyosbítja a környezeti fenntarthatatlanságot. 

A konferencia tanulsága így végső soron az volt, hogy a klímaválság nem oldható meg pusztán kevesebb fogyasztással vagy kevesebb emberrel. A valódi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e egyszerre újragondolni a természethez és egymáshoz fűződő viszonyunkat, mielőtt valamelyik fenntarthatatlanság végleg beszűkíti a mozgásteret.

Magyarországon sem rózsás a helyzet

Korábban nyilatkozott a Pénzcentrumnak a demográfia témájában Kiss Zsuzsanna társadalomtörténész, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon nemcsak a népesség fogyása és elöregedése jelent súlyos kihívást, hanem az ebből fakadó generációs és társadalmi feszültségek is.

Elmondta, hogy az aktív korúak arányának csökkenése egyre nagyobb terhet ró a nyugdíj- és ellátórendszerekre, miközben a digitalizáció újfajta egyenlőtlenségeket hoz létre a fiatalabb és idősebb korosztályok között. Szerinte a kedvezőtlen folyamatok legfeljebb lassíthatók – például rugalmasabb munkaerőpiaci megoldásokkal és tudatosabb társadalmi párbeszéddel –, valódi fordulat azonban a jelenlegi trendek mellett aligha várható.

Kiss Zsuzsanna a magyar helyzet szomorú valóságáról is beszélt akkor: mint elmondta, míg 2001-ben a magyar népesség átlagéletkora 39 év volt, 2023-ra 43 évre emelkedett, és ma már a 65 év felettiek száma mintegy 22%-kal meghaladja a 15 év alattiakét. Eközben a termékeny korú nők száma két évtized alatt 2,5 millióról 2,1 millióra csökkent, ami hosszú távon tovább erősíti a népességfogyást.