Vakációs dilemma: mutatjuk, hány éves kortól maradhat otthon egyedül a gyerek

Június közepével elkezdődött a nyári szünet, és egészen szeptemberig zárva tartanak az iskolák és óvodák kapui. A szülőknek ilyenkor nagy fejtörést okoz, hogy a gyermek felügyeletét hogyan oldják meg, mivel egész egyszerűen nincs annyi szabadságuk, hogy egész nyáron otthon legyenek a gyermekükkel. Bár megoldást nyújthatnak a nyári táborok és a „mamánál nyaralás”, sok szülőnek nincs erre lehetősége az anyagiak vagy a rokonok hiánya és elfoglaltsága miatt.

Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy hány éves kortól lehet egyedül hagyni a gyermeket, ám ennek a meghatározása nem olyan egyszerű feladat.

A kérdés igen összetett, ugyanis nagyon sok tényezőtől függhet: a lakóhely elhelyezkedésétől, a távollét időtartamától, a napszaktól, a gyermek korától, érettségétől, a család összetételétől, a gyermek személyiségétől.

Amennyiben a nyári szünet alatt nem tudják biztosítani a gyermek felügyeletét, Oszlik Márta pszichológus szerint 12 éves kor felett általában már egyedül lehet hagyni a gyermeket rövidebb időre. Ebben az esetben az a legfontosabb, hogy a kiskorú érett legyen és biztonságban érezze magát, hogy ne alakuljon ki szorongás benne. A szakember szerint nem lehet általánosan meghatározni azt a kort, ami alkalmassá teszi a gyermeket arra, hogy egyedül maradjon, mivel előfordulhat, hogy már fiatalabb korban is elboldogul, ugyanakkor kiemelte, hogy 8 éves kor alatt semmiképpen sem szabad otthon hagyni a gyermeket.

Lényeges, hogy hozzászoktassuk a gyermeket a hasonló szituációkhoz, és előre lefektessünk szabályokat, például hogy ne nyissanak ajtót senkinek, nem mehetnek el otthonról, vagy éppen hogy nem főzhetnek felügyelet nélkül. Nem árt felkészíteni, hogy váratlan helyzetekben mit kell tennie, baj esetén kit hívhat fel, illetve bizonyos időközönként érdemes telefonon tartani vele a kapcsolatot.

Mit mond erről a jog?

Külföldön számos országban le van szabályozva, hogy hány éves kortól lehet felügyelet nélkül hagyni a gyermeket. Magyarországon nem létezik ilyen jogszabály, ugyanakkor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) előírja, hogy a szülőnek biztosítania kell a gyermek életkorának megfelelő felügyeletét.

Általánosságban elmondható, hogy minden gyermek más. Van, aki már 10 évesen sokkal érettebb, mint más 14 évesen

- mondta a HelloVidéknek Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyermekvédelemmel foglalkozó jogásza. A szakember szerint azért is nehéz ennek a kérdésnek egy szabályozási keretet adni, mert minden eset különböző: figyelembe kellene venni, hogy mennyi időre és milyen messze megy el a szülő, van-e telefon, vannak-e szomszédok.

Boros Ilona azt is hozzáfűzte, hogy a gyermekjogi döntések esetében is gyakori, hogy a gyermek helyzetéhez mérten kell eljárni, például egy gyámhatósági eljárásban meg kell hallgatni a gyermek véleményét is, és a lehető legjobban, de a kiskorú belátási képességének mértékében kell figyelembe venni a saját álláspontját a sorsát érintő kérdésekben.

Más veszélyeztető tényező merülhet fel kisebb korban, mint egy tizenéves kamasz gyermeknél. Egy csecsemőt egyáltalán nem lehet felügyelet nélkül hagyni, de az elég furcsán hangzik, hogy egy 17 éves ne maradhatna otthon vagy ne járhatna egyedül iskolába.

Tehát a szülő belátása szerint a gyermek érettségéhez és a körülményekhez mérten egyedül lehet hagyni a kiskorút otthon, azonban ha valami rossz történik, akkor a gyámhatóság felülbírálhatja a szülő döntését.

A szülő felelőssége a gyermek nagykorúságáig, tehát 18 éves koráig fennáll. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy a gyermek felügyelet nélkül hagyása akár súlyos veszélyeztetésnek is minősülhet, sőt, ideiglenes hatályú elhelyezést is foganatosíthat a gyámhivatal.

Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyermekvédelemmel foglalkozó jogásza szerint az adott kérdésnél azt vizsgálják, hogy a szülő az adott helyzetben felelősen jár el, vagy a gyermeket veszélyeztetve, tehát felelőtlenül.

Általában életszerűtlen az, hogy egy gyermeket azért emelnek ki a családból, mert egy rövid időre magára hagyja a szülő, ez inkább arra vonatkozik, hogyha tényszerűen felügyelet nélkül marad a gyermek, például ha a szülők eltűnnek, elhunynak, vagy súlyos egészségügyi állapotuk miatt hosszabb távra kórházba kerülnek – taglalta a jogász.

Ha a szülő rövid időre magára hagyja a gyermeket, de utol lehet érni, és lehet tudni, hogy hol van, az nem vezethet kiemeléshez. Az azonban előfordulhat, hogy a gyermekvédelem úgy ítéli meg a helyzetet, hogy felelőtlenség volt otthon hagyni a gyermeket, ezért alapellátásba vehetik a családot, vagy súlyosabb esetben védelembe vétel iránti eljárás indulhat

- mondta a szakember, aki azt is hozzátette, hogy az ideiglenes hatályú elhelyezéshez nem "csak" veszélyeztetés, hanem "súlyos veszélyeztetés" szükséges, tehát a gyermekkiemelés csak a legvégső eszköz lehet a hatóság palettáján.