Csődöt mondtak a nyugdíjasok - ennek már a fele se tréfa

A Wilkins Kenedy által készített felmérés szerint az elmúlt öt esztendőben megduplázódott a fogyasztói csődeljáráshoz folyamodó nyugdíjasok száma az Egyesült Királyságban. Manapság a fogyasztói csődeljárások 7 százalékában érintettek a nyugdíj közelében állók, vagy már nyugdíjas korúak, szemben a 2002-ben jellemző 3 százalékos mértékkel.

A problémát a felmérést készítő cég szakembere szerint a 2003-as törvényváltoztatás okozza, mely az adó- és a nyugdíjrendszert is alapjaiban változtatta meg, lehetetlenné téve, hogy a nyugdíjasok pontos képet kapjanak arról, hogy mekkora jövedelemre számíthatnak, ha a nyugdíjkorhatárt elérve feladják korábbi munkájukat.

A későbbiekben kezelhetetlennek bizonyuló hitelek közül azonban sokat nem a nyugdíjkorhatár elérése előtt (hosszú távú lakáscélú hitelek), hanem a nyugdíj után vettek fel. A pénzintézetek az elmúlt öt esztendőben az erős emelkedést mutató ingatlanárak mellett, fedezet alapon, a nyugdíjasok számára is magas finanszírozási arány mellett hiteleztek. A válság első jeleire azonban ez a korcsoport rögtön azok közé került, akik esetében a hitelezési politika szigorodott, a kamatok pedig növekedtek.

A dinamikusan növekvő ingatlanárak mellett a hitelezési politika fellazulását indokolta az is, hogy az 1990-es évek végén a nyugdíjak huzamosabb ideig az energia- és az élelmiszerárak növekedési üteménél gyorsabb emelkedést mutattak. Amellett, hogy a nyugdíjak növekedési üteme az aktív lakosság keresetbővülését is meghaladta.

A 2003-as szabályozás változása és az amerikai piacon kialakult hitelválság átgyűrűzése azonban oda vezetett, hogy egy emelkedő kamatkörnyezetben, a hitelezési politika szigorodása mellett a nyugdíjak növekedése már nem tudta megállni a helyét, és nem tudott biztos megélhetést nyújtani az eladósodott nyugdíjasoknak.