Bízhatunk-e a hazai bankrendszerben? - a subprime válság hatása hazánkra

Érdemes a legelején kezdeni, vagyis ott, hogy mit jelent a másodlagos, pontosabban fogalmazva másodrendű jelzáloghitelezés. Ezek tulajdonképpen a kockázatosabb ügyfeleknek nyújtott hiteleket foglalják magukba, vagyis az olyan ügyfelekét, akiknek korábban már fizetési problémái voltak, illetve azokat is ide soroljuk, melyek összege meghaladja a fedezetül nyújtott eszköz piaci értékének jelentős részét (80%-át). Ezek tehát az úgynevezett subprime, vagyis nem elsőrendű hitelek. Szintén kockázatosabbak azok a hitelek, ahol a hiteligénylő nem rendelkezik megfelelő jövedelemigazolással, vagy az adósság jövedelemhez viszonyított aránya rendkívül magas.

Ezek ugyan jóval magasabb kamatozásúak, mint az elsőrendű ügyfeleknek nyújtott hitelek, azonban jelentős kockázatot hordoznak magukban. Az 1990-es évektől kezdve igen gyors növekedésnek indultak ezek a termékek az USA-ban, és a virágkorukat 2004-2006 között élték át. Ezzel egyidőben az amerikai ingatlanárakban is folyamatos emelkedés volt tapasztalható, ami kedvet hozott sokak számára hitelből finanszírozott ingatlanok vásárlására annak reményében, hogy a befektetés a hitelkamatokon felüli hasznot hoz majd.

Mivel 2003 végén a kamatok emelkedni kezdtek, a bankok úgy próbálták fenntartani a hitelfelvételi kedvet, hogy enyhítettek a hitelezési feltételeken, ami kevesebb önerőt, alacsonyabb kezdeti törlesztő-részleteket és enyhébb hitelbírálatot jelentett.

Az igazi csavart azonban a jelzáloghitelek értékpapírosítása hozta. A bankok számára ugyanis ez jelentette az egyik legolcsóbb likviditásnövelő lépést, vagyis ezzel próbáltak kihelyezhető forrásokhoz jutni. Az értékpapírosítás azt jelenti, hogy a bankok jelzáloghiteleik egy csoportját egy külön erre a célra létrehozott céltársaságnak (Special Purpose Vehicle) eladják, akik - ezt fedezetül felhasználva - kötvényeket bocsátanak ki, és értékesítenek befektetők felé. A hitelfelvevő ezek után továbbra is a banknak fizet, azonban a bank a hiteltörlesztés összegét továbbítja az SPV-nek, aki eleget tesz a kötvények esedékes tőketörlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek a befektetők felé.

Ebben a folyamatban kiemelt szerepet töltenek be a hitelminősítők, ők vizsgálják meg az értékpapírok hitelkockázatát, és megállapítják, hogy az SPV mennyire tudja lejáratkor a befektetőket illető kifizetéseket teljesíteni. Ez egy rendkívül fontos feladat, ugyanis az értékpapírokat megvásárló befektetők ezzel tulajdonképpen megspórolják azt a lépést, hogy maguknak kelljen ellenőrizni az értékpapír mögött lévő hitelek kockázatát.

A problémát az hozta, hogy 2006-ban a lakáspiac kezdett visszaesni, és a kamatszint emelkedése miatt a hitelterhek is megnőttek, ezért egyre többen késedelmesen kezdték visszafizetni hiteleiket. Ez azzal járt, hogy az értékpapírok tulajdonosai is késve, vagy egyáltalán nem kapták meg a nekik járó kamatokat, ami veszteséget okozott a befektetőknek. Ezt tovább erősítette a késedelmes fizetések miatti hitelminősítések romlása, ami leértékelte az értékpapírokat, további veszteségeket indukálva. Érthető tehát, hogy a befektetők beszüntették ezen termékek vásárlását, ezzel azonban a veszteség a bankok mérlegeiben halmozódott fel, ezért 2007-től egyre több piaci szereplő számolt be jelentős mértékű veszteségről.

A válság tovagyűrűzése

Mivel a pénzügyi piacok nem elszigetelten működnek - elég ha csak a bankok különböző országokban lévő leánybankjaira gondolunk - az amerikai válság más országokra is átterjedt. Az európai piacok és hazánk közvetlen kitettsége szerencsére nem jelentős. Ez azt jelenti, hogy a hazai bankoknak - a jegybank szerint - nincs külföldi jelzálog-fedezetű értékpapírja, amin keresztül közvetlenül érintené a veszteség, ilyen papírokat itthon inkább befektetési alapok vásároltak, de ezek mértéke is elenyésző. Ezzel szemben a bankok közötti bizalmatlanság, és ezáltal a likviditáshiány itthon is megjelenhet. A jegybank szakértői szerint azonban ettől a közeljövőben nem kell félni, maximum egy tartós likviditási zavar esetén fordulhatna elő, hogy csökken a bankok közötti hitelezés.

A hazai bankokat elsősorban közvetetten, azaz a likviditás szűkülése miatt dráguló finanszírozási költségek érinti kellemetlenül. A bankok tehát dönthetnek: igénybe veszik a drágább forrásokat, ekkor várhatóan azonban a megnövekedett terheket áthárítják az ügyfelekre, vagy szűkítik hitelezési tevékenységüket. Természetesen az is előfordulhat, hogy nem emelik a hitelezési terheket, hanem "lenyelik" a drágább források miatti veszteséget, ekkor azonban más formában hajtják be azt.

Az USA-ban és Európában már jelentősen szigorítottak a bankok hitelezési feltételeiken, sőt vissza is fogták tevékenységüket. Ezzel szemben hazánkban még nem jelent meg ez a tendencia. Az ábrán látható, hogy tavaly ugyan szigorítottak némileg a lakáshitelek és a fogyasztási hitelek feltételein is, azonban idén ismét enyhítettek azokon.