Adósok a tönk szélén: mi lehet a megoldás?

Legalább olyan nehéz lenne megállapítani, hogy a gazdasági válság, vagy a csökkenő kereslet volt-e előbb, mint a tyúk, meg a tojás dilemmát eldönteni, de mindegy is. A végeredmény a lényeg: ha nincs kereslet, nincs termelés sem, ha pedig nincs termelés, nincs munka, és akkor bizony bevételünk sincs, amiből a korábbi évek szükséges, vagy épp felelőtlen hiteltartozásait kiegyenlíthetnénk. Ilyen esetekben fordul aztán elő, hogy akár még az tetőt is elárverezik a fejünk felől, magyarul végrehajtást indítanak ellenünk.

A helyzetet megelőzendő a kormány a napokban kijelentette, hogy maximum két évre a lakáshitelek törlesztésének egy részét átvállalja azoktól, akik önhibájukon kívül elvesztették állásukat. A csökkentett törlesztőrészletet azonban csak azok kérhetik, akik 2008. szeptember 30-a után vesztették el állásukat, és bizonyíthatóan önhibájukon kívül lettek munkanélküliek. További feltétel, hogy a lakáshitel összege nem lehet több mint 20 millió forint, és csak abban az esetben biztosítják ezt a lehetőséget, ha a kérelmező nem rendelkezik további ingatlannal.

Ez a megoldás csak igen szűk rétegnek jelent mentsvárat, és számukra is csak két évig, miközben arra sincs semmi garancia, hogy ezalatt sikerül a támogatottnak összekapnia magát, és rendezni anyagi helyzetét. Külföldön az ilyen esetekre találták ki a személyi csőd intézményét.

Ez a vállalkozások esetében már jól ismert eljárás lehetővé teszi, hogy a magánszemélyek fizetésképtelenségüket bejelentve maguk ellen csődeljárást indíthassanak, majd az eljárásban résztvevőkkel közösen megoldást találjanak a hitelezők követeléseinek kiegyenlítésére.

Természetesen a csőd bejelentése nem azonos a tartozások elengedésével, sőt, nem is veheti igénybe minden megszorult adós, a legtöbb országban ugyanis feltételhez kötik a jogosultságot. Az intézmény célja elsősorban, hogy azokon segítsen, akik önhibájukon kívül tartósan nem tudják fizetni tartozásukat. Ilyen ok lehet például a házastárs halála, a munkahely elvesztése, tartós betegség, és még sorolhatnák a különböző országok kiszabott feltételeit, a lényeg, hogy a meggondolatlan költekezés önmagában még nem lehet indok a csőd iránti kérelemre.

Kérdés persze, hogy mi számít meggondolatlan anyagi elköteleződésnek, és mi nem, hiszen ami az egyik szemében luxusnak, az a másiknak létszükségletnek tűnhet. Angliában például bíróság dönti el, hogy az illetőre milyen feltételeket szab ki, vagyis engedélyezi-e a hitel átütemezését, a törlesztőrészletek mérséklését, a futamidő meghosszabbítását, vagy nagyon indokolt esetben a felfüggesztett fizetést, ellenkező esetben csődgondnokot rendelnek ki, aki lefoglalja a csődbement minden vagyonát, amiből kiegyenlítik a tartozását. Az illető ezek után nem vehet fel banki kölcsönt, nem nyithat bankszámlát, és nem folytathat bizonyos tevékenységeket sem, így például nem lehet könyvelő, ügyvéd vagy vállalatvezető.

A német rendszerben úgy működik, mint a cégek esetében, vagyis a fizetésképtelen személyt vagyoni gondnokság alá helyezik, aki a továbbiakban nem rendelkezhet szabadon saját vagyona felett. Helyette egy vagyongondnok méri fel a pénzügyi helyzetét és intézkedik a hitelezők kiegyenlítéséről.

A magáncsőd sem mindenre mentsvár!