Nagyot fordult a világ a magyar devizahitelesek ügyében: ez mindent megváltoztathat - véget érhet az évtizedes sorscsapás?

A Pénzcentrum videóblogja, a CashTag a mai adásában a devizahitel-válság történetét idézi felazt a korszakot, amely alapjaiban rengette meg a magyar családok pénzügyi biztonságát, és amelynek kvázi lezárása éppen tíz évvel ezelőtt, 2015-ben történt meg a forintosítás révén.

A lépés akkor több százezer háztartás számára vetett véget egy súlyos pénzügyi rémálomnak, de a történet máig ható következményekkel járt: jogviták, társadalmi sebek, bizalomvesztés és új hitelezési szabályok formájában. A CashTag legújabb adásában Palkó István, a Portfolio vezető elemzője és segít megérteni, hogyan vált a svájci frank alapú hitel egykor a magyar középosztály egyik kedvenc termékéből tömegek csapdájává, illetve mindmáig perek okozójává.

Hogyan jelent meg a devizahitel Magyarországon?

A történet gyökerei a 2000-es évek elejére nyúlnak vissza. 2001-ben Magyarországon a forint teljesen konvertibilissé vált, vagyis a pénz szabadon átváltható lett bármilyen más devizára - nemcsak utazási célból, hanem tőkeműveletekhez is - magyarázza a videóban Palkó Istávn. Ez a szakértő szerint azt jelentette, hogy a hazai bankok külföldről is szabadon vonhattak be forrást euróban vagy svájci frankban, ami alapjaiban változtatta meg a hitelezési logikát.

A bankok hamar rájöttek, hogy a devizaforrás jóval olcsóbb, mint a forint. Míg a hazai megtakarításokra akkoriban 8-10 százalékos kamatot kellett fizetni, addig a külföldi deviza forrásköltsége ennél lényegesen alacsonyabb volt.

Az első ötlet az volt, hogy az olcsó euró- és frankforrásokat a vállalatok exportfinanszírozására használják, de hamar megszületett a nagy felismerés: a lakosság is potenciális ügyfél

- fogalmazta meg Palkó István.

Hogy lett ennyi devizája a magyar bankoknak?

Mivel a magyar lakosság nem rendelkezett nagy volumenű devizabetétekkel, a bankok szintetikusan állították elő a devizát úgynevezett FX-swap ügyletekkel. Ezek a konstrukciók lehetővé tették, hogy a pénzintézetek forintból - pénzügyi cserével - ideiglenesen devizát „gyártsanak”, és azt hitelezzék tovább.

A swap két részből áll: a bank forintot ad a partnerének, aki devizát biztosít cserébe, majd egy későbbi időpontban visszacserélik az összegeket az aktuális árfolyamhoz igazodva. "Ez a módszer akkor rendkívül kedvezőnek tűnt, hiszen alacsonyabb kamatköltséggel juthattak forráshoz, mint bármikor korábban" - magyarázza a CashTag videójában a szakértő.

A régió is ugyanebbe a csapdába lépett

Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy a devizahitelezés nem magyar sajátosság volt: Lengyelországban, Romániában és Horvátországban is tömegek vették fel az olcsó euró- és frankhiteleket, miközben a helyi valuták kamatszintje jóval magasabb volt. A különbség csak az, hogy míg Nyugat-Európában alacsony kamatok mellett nem volt szükség devizaalapú konstrukciókra, addig Közép-Európában az „olcsó hitel” illúziója gyorsan elterjedt.

Lengyelországban a mai napig vannak rendezésre váró devizahitel-ügyek, míg Romániában és Horvátországban különféle állami beavatkozásokkal sikerült lecsengeni a válságot. Magyarországon a 2015-ös forintosítás hozott tömeges megoldást, de több ezer egyedi ügy ma is bíróság előtt van.

Az olcsó pénz nem mindig jó üzlet

Ahogy a videóból kidrül, a devizahitelezés Magyarországon gyakorlatilag 2004 körül indult, és a 2008-as válság után vált drámai problémává. Palkó István szerint a konstrukció gyors elterjedése több, egymást erősítő tényező eredménye volt: a magas hazai kamatszint, a könnyen hozzáférhető külföldi forrás, valamint a pénzügyi kultúra hiánya.

A bankok olcsó forráshoz jutottak, a háztartások olcsó hitelhez - de mindez rejtett árfolyamkockázattal járt, amely a válság idején robbant óriásit.

Új jogegységi döntés a devizahiteles ügyekben

A CashTag videója a történeti ismertetést követően ugrik egyet az időben, ugyanis 10 évvel a forintosítás után újabb jogi mérföldkőhöz érkezett a devizahiteles ügyek története. 2025 nyarán a Kúria közzétette 10/2025-ös jogegységi határozatát, amely az Európai Bíróság C-630/23. számú ítéletének értelmezését hivatott pontosítani. A döntés célja, hogy egységesítse a magyar bíróságok joggyakorlatát, és biztosítsa az uniós joggal való összhangot a még folyamatban lévő devizaalapú szerződések pereiben.

A határozat kimondja: teljes érvénytelenség esetén egy devizaalapú hitelszerződés csak akkor nyilvánítható hatályossá, ha a fogyasztó ezt kifejezetten és tájékozottan kéri. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróság nem dönthet automatikusan a szerződés „életben tartásáról”, ha az adós nem nyilatkozik egyértelműen erről.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Dr. Szabó Bianka Ilona ügyvéd a CashTag adásában elmondta: a Kúria mostani döntése egyértelművé teszi, hogy amennyiben egy bank nem adott tisztességes tájékoztatást az árfolyamkockázatról, a szerződés teljesen érvénytelennek minősülhet. Ebben az esetben a pénzintézet csak a tőkét és - késedelem esetén - annak kamatát követelheti, minden más igény (például kezelési költség vagy devizaárfolyam miatti veszteség) elesik.

A döntés különösen fontos azok számára, akik még ma is perben állnak a bankjukkal. A bíróságok ezentúl egy egységes elv mentén vizsgálják majd, megfelelt-e a tájékoztatás a jogszabályi követelményeknek, és a fogyasztó valóban megértette-e, milyen kockázatot vállal, amikor devizahitelt vett fel.

Van még esély a devizahiteles perekben?

A jogegységi határozat szerint a perekben a bizonyítás súlya mindkét felet terheli. A fogyasztónak igazolnia kell, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást, a banknak pedig azt, hogy a szerződéskötéskor az adós valóban megismerte az árfolyamkockázatot.

Dr. Szabó Bianka szerint ugyanakkor a tanúk sokszor már nem emlékeznek a több mint tíz évvel ezelőtti ügyletek részleteire, így a döntő szerep gyakran az írásos dokumentumoké. A bíró ilyenkor azt mérlegeli, hogy a szerződés valóban tükrözte-e a felek ügyleti akaratát, és az adós kellő időben, érthetően kapott-e információt a hitel árfolyamkockázatáról.

De mi a helyzet a még futó ügyekkel? Bár Magyarországon a 2015-ös forintosítás tömegesen lezárta a devizahitelek korszakát, több ezer per még ma is folyamatban van.

Az új kúriai határozat ezekben az ügyekben új jogi lehetőségeket nyithat meg, különösen azok számára, akik úgy vélik, nem kaptak megfelelő tájékoztatást a kockázatokról. Dr. Szabó szerint a siker kulcsa a precíz bizonyítás: minden szerződés, melléklet és kommunikációs dokumentum döntő lehet egy-egy per kimenetelében. „A fogyasztónak is anyagszolgáltatási kötelezettsége van - minden vonatkozó iratot rendelkezésre kell bocsátani, hogy a védelem érdemben megállhasson” - hangsúlyozta.

Így történt az összeomlás

A jogi kitérő után Palkó István a CashTag friss adasában elmondta, 2008 őszéig sokaknak úgy tűnt, „a fák az égig nőnek”: a forint erősödése miatt csökkentek a devizás törlesztők. A Lehman-csőd, az OTP elleni spekulatív támadás és az IMF-csomaggal kísért finanszírozási válság azonban meredek forintgyengülést hozott. A domináns svájci frank (a devizahitelek ~90%-a) 160 Ft körüli szintről 2011–2012-re 220 Ft fölé, mára pedig ~420 Ft közelébe jutott.

Ha nincs beavatkozás, pusztán árfolyamhatásból a törlesztők akár ~2,6-szorosára hízhattak volna. A gond nem csak az árfolyam: a korabeli szerződések ad hoc kamatemelést engedtek, és az árfolyamrés (vételi–eladási ár különbsége) is rontotta a helyzetet. Rengeteg olyan adós lett, aki egyszerűen már nem tudott fizetni.

A 2015-ös fordulópont: elszámolás + forintosítás

A kormány 2010–2014 között több átmeneti eszközzel próbálkozott (végtörlesztés - inkább tehetőseknek, árfolyamgát - tehermegosztás). A végső rendezést 2015. február 1. hozta:

• Elszámolás: a bankok 734 milliárd Ft-ot fizettek vissza (árfolyamrés, tisztességtelen kamatváltoztatás) - átlagosan ~25% törlesztőcsökkenés.
• Forintosítás: az MNB 8-9 milliárd euró devizát adott a bankoknak az FX-swapok zökkenőmentes lezárásához, így nem gyengítette tovább a forintot. Szerencsés időzítés volt, hogy mindez megelőzte a svájci jegybank 2015. januári árfolyamküszöb-eltörlését (ami újabb frank-erősödést hozott volna).

Milyen lett a hitelhangulat azóta Magyarországon?

A válság után a lakossági hitelezés szigorúbb, etikusabb és átláthatóbb lett:

• Adósságfék-szabályok (2015): JTM (jövedelemarányos törlesztési limit) és LTV (ingatlanfedezet max. 80%), kötelező jövedelemvizsgálat.
• Fix kamatozás térnyerése: ma jellemzően legalább 5–10 évre rögzített kamatozás védi a háztartásokat a kamatsokkoktól.
• Magatartási kódexek és fogyasztóvédelmi standardok fékezik a korlátlan kamatváltoztatást, javítják a tájékoztatást.

A közbizalom lassan gyógyul

Palkó István szerint a devizahiteles évek mély bizalmi sebet hagytak. Felmérések szerint ma is a lakosság 50%+-a gondolja úgy, hogy „a hitel adósrabszolgaság”.

A tendencia ugyanakkor javul: a termékek és a banki gyakorlat kiszámíthatóbbak, a szabályozás erősebb, a kockázatok jobban korlátozottak. A tanulság marad: olcsó pénz csak addig jó, amíg a rejtett kockázatokat (árfolyam, kamat, szerződési feltételek) minden érintett tényleg érti - és el is bírja.