Elviselhetetlen hőségben dolgoztatják ezeket a melósokat: ami sok, az sok

Büdös, ihatatlan víz védőitalként, több, mint 45 Celsius fokos hőség, elérhetetlen messzeségben lévő ivókút, kártyaleolvasóval figyelt pihenőidő – ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel találkoznak a gyárakban dolgozó munkások a kánikula idején is, írja a Népszava. A szakszervezetek szerint a munkáltatók legalább fele nem foglalkozik a hőségben érvényes munkavédelmi előírásokkal - sőt, a koronavírusjárvány miatt sokszor épp a klímaberendezéseken spóroltak.

Egy hete, hogy hőségriasztást, majd hőségriadót rendelt el az országos tisztifőorvos, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pedig azt ajánlja: aki teheti, a legmelegebb órákban kerülje a megterhelő fizikai munkát. A gyárakban azonban ilyenkor sem állhat le a munka, a könnyűszerkezetű csarnokokban vagy a kazánok, kohók mellett olykor elviselhetetlen hőségben dolgoznak a munkások. Különösen jellemző ez a gumi- és alumíniumiparban, vagy a kohászatban, és még magasabb hőterhelést kell elviselniük azoknak, akik védőfelszerelést is hordanak. 

Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint az üzemek legalább felében a hőségre vonatkozó előírásokat sem veszik komolyan, nem biztosítják a megfelelő hőmérsékletet, de a pihenőidőt sem, mert „a termelésnek mennie kell”. Az elmúlt években nem javult a helyzet, mert az rengeteg pénzbe kerülne: egy nagy csarnok szellőztetéséhez és hűtéséhez nagy teljesítményű, drága berendezések kellenek. 

László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint a régebbi, 60-80 éves, gyakran üvegtetővel épült csarnokokban nehéz biztosítani a megfelelő hőmérsékletet. Az egyik ilyen üzemben már a hét elején 45,8 fokot mértek az esti órákban is. Egy másik gyárban a hűtött levegő befújása közelében dolgozók fagyoskodnak, a csarnok másik felében viszont 32 fok van. A gyárak több mint felében nem akarnak vagy nem tudnak foglalkozni ezzel, és sokszor csak látszatintézkedéseket hoznak. Előfordul, hogy a védőital ihatatlan és büdös, van, hogy elérhetetlen messzeségben, a csarnok másik végében található az ivókút, mert a hatékonyság érdekében túlzsúfolják az üzemeket.

Amíg a dolgozó odamegy, addig is ki kell jelentkeznie kártyájával a munkaállomásáról, az időt pedig mérik, és ha túl sokat van távol, azt szigorúan szankcionálják. Vannak persze jó példák is, amikor a cég még hazafelé a buszon is ásványvizet oszt

– mondja László Zoltán, aki szerint a munkakörülmények megfelelő volta a legtöbbször a helyi vezetők emberséges vagy embertelen hozzáállásán múlik. Sokszor ugyanazon cégen belül két különböző telephelyen teljesen ellentétes bánásmódot tapasztalnak a dolgozók.