Tévhitek az ingatlanválságról: venni vagy eladni?

Nagy-Britanniában nem ez az első, hogy az ingatlanárak hihetetlen esésnek indultak, hiszen a '90-es évek elején hasonló esettel álltak szemben, amit azóta csak ingatlanpiaci krachként emlegetnek. Sokan azzal vígasztalják magukat, hogy a mostani helyzet nem mérgesedhet el annyira, azonban ez tévhit, hiszen akkoriban az árak az 1989. májusi rekordmagasságból, 1995 júliusra 13,2 százalékkal zuhantak, most azonban 12 hónap alatt sikerült közel ekkora, 12,7 százalékos esést elkönyvelniük.

Ebben a környezetben sokan arra számítanak, hogy jóval kedvezőbb áron cserélhetik le lakásukat nagyobbra, vagy értékesebbre, mivel 10 százalékos áresés egy alacsonyabb értékű házon pénzben kifejezve kevesebb, mint egy nagyobb értékű esetében, tehát az egyiket elszenvedni, és a másikat megszerezni összességében nyereséget jelent.

Ez azonban így nem igaz, mivel az, hogy az ingatlanárak mondjuk 10 százalékot esnek, csak általánosságban igaz, valójában ingatlantípusonként, területenként változik, így előfordulhat, hogy bizonyos területen a kisebb lakások árai jobban csökkennek, mint a nagyobbaké, ekkor pedig megszűnik a méltányos üzleti lehetőség.

A lakáseladók egyik legnagyobb dilemmája, hogy érdemes-e lakásbővítésbe, átalakításba belefogni értékesítés előtt, vagy csökkenő árak mellett ez csak felesleges pénzkidobás.

Való igaz, hogy döcögő ingatlanpiacon jóval nehezebb a lakásfelújítás költségeit az árban érvényesíteni, mint egyébként, ésszerű keretek között azonban a sok eladó ingatlan közül kitűnhet egy rendbe szedett lakás.

Szemfülesebbek az USA-ban, Angliában, vagy Spanyolországban, ahol mostanra jelentősen megcsappant a kereslet, azonban komoly alkalmi vételekre is bukkanhatnak, hiszen kevés jelentkező esetén a vevők alkupozíciója.