Óriási gázhazárdírozásba kezd Magyarország: ennek a fele sem tréfa, ez sokaknak nem fog tetszeni

A Magyar Tudományos Akadémia adatai szerint a magyar gázvagyon nagysága jelentős: a hagyományos gázvagyon 187 milliárd köbméter, ebből 72 milliárd kitermelhető. Ezzel szemben a nem hagyományos gázvagyon 4324 milliárd köbméter, amelyből 2387 milliárd termelhető ki.

Az elmúlt években növekedett a szénhidrogén-lelőhelyek feltárása Magyarországon. Tavaly az éves fogyasztás több mint ötödét kitevő mennyiséget, közel 1,9 milliárd köbméter földgázt hoztak felszínre a magyarországi mezőkből. (2030-ra a Nemzeti Energia- és Klímaterv 2,4 milliárd köbméteres hazai termelést irányoz elő.) A kőolaj kitermelés pedig 2024-ben, húsz év után először múlta felül ismét az egymillió tonnát.

A legújabb, a legalább húsz évre szóló szénhidrogén koncessziók megadásáról 2025. március végén döntött az energiaügyi miniszter. Ennek értelmében Hatvan és Kiskőrös területeken önállóan a Mol Nyrt., Buzsák és Tamási területeken az olajvállalat és a Turkish Petroleum Overseas Company Ltd. együttes pályázóként, Csongrádon a HHE Group Kft., Kiskunhalasnál pedig a CanCambria Hungary Kft. foghat hozzá a munkálatokhoz.

A tervek szerint a CanCambria 17 milliárd köbméter földgáz termelne ki, ez Magyarország kétévnyi gázfogyasztása, és a hírek szerint a cég profitja is milliárdos lehet, mégpedig dollárban. A környezetvédelmi aggályok kapcsán a Pénzcentrum megkereste a céget, ám nem kaptunk választ, így maradt a honlapjuk, amely a kiskunhalasi projekt kapcsán a következőképpen fogalmaz. „Egy importált földgáztól függő országból az energiatermelésben önellátó országba való átállás bármely nemzet számára óriási lehetőséget rejt magában. A mély Pannon-medence gázkészletének felszabadítása pont egy ilyen lehetőséget ad Magyarország számára. A CanCambria a kiskunhalasi árok értékelésével abban bízik, hogy Magyarországot hozzá tudja segíteni ahhoz, hogy földgázszükségletét saját forrásból biztosítsa.”

A gázvagyonunk jelentős része nehezen hozzáférhető

A Pénzcentrum megkeresésére a Greenpeace Magyarország szakértői elmondták: a magyar gázvagyon jelentős része nehezen hozzáférhető, jellemzően nem konvencionális mezőkön található. A jelenleg elérhető technológia, amely lehetővé teszi ezek kitermelését, a hidraulikus rétegrepesztés, más néven fracking, egy rendkívül vitatott és súlyos környezeti kockázatokkal járó eljárás. Bár a fúrási és kitermelési technológiák valóban fejlődtek, nincs a láthatáron olyan műszaki megoldás, amely a fracking környezeti és egészségügyi kockázatait érdemben, vagy teljes mértékben kiküszöbölné. A metánszivárgások, a vízszennyezés, a rákkeltő vegyi anyagok levegőbe jutása, a földrengésveszély, valamint az ökoszisztémákra és az emberi egészségre gyakorolt hatások továbbra is megoldatlan problémák.

Számos ország (köztük Franciaország, Németország, Spanyolország és Hollandia) éppen ezért tiltotta be, vagy vezette be moratóriumként a technológia alkalmazását. A fracking nem összeegyeztethető az uniós klímacélokkal, sem a metánkibocsátás csökkentésére irányuló új szabályozásokkal. Nem új technológiákat kell keresni a fosszilis energiahordozók további kiaknázására, hanem a fosszilis korszak lezárásán indokolt dolgozni. A forrásokat, különösen egy aszály sújtotta térségben, mint az Alföld, energiahatékonyságra, épületkorszerűsítésre és megújuló energiára szükséges fordítani, amelyek valóban fenntartható, környezetbarát megoldást jelentenek Magyarország energiaellátására.

Fennáll a földrengésszerű hatások esélye?

A Magyar Természetvédők Szövetségének szakértői a Pénzcentrumnak kifejtették: a nem hagyományos földgáz esetében (gyűjtőnéven palagáz) megfelelő vizsgálatok és megfelelő monitoring szükséges a projekt minden fázisában. A kutatófúrások fázisában, kitermelési fázisban minden hidraulikus rétegrepesztésnél – egy palagáz-kútban néhány éves működése alatt általában jó párszor repesztenek és a kiskunhalasi mezők esetében száz kútról van szó.

A kiskunhalasi gázmező kapcsán nincs egyelőre tudomásuk olyan vizsgálatról, elemzésről vagy tanulmányról, amely a térség földrengés-veszélyessége és a palagáz-projekt egymásra hatását vizsgálta volna. Ennek hiányában nem zárható ki palagáz-projekt esetében a földrengés kockázata. Voltak olyan nemzetközi esetek (Egyesült Államok, Egyesült Királyság), ahol a rétegrepesztéses fúrások miatt rengéseket észleltek, amely embereknek és infrastruktúrának okozott kárt - több kilométerrel a fúrásoktól.

A Greenpace hasonlóképpen látja, erősítették meg a Pénzcentrumnak a szervezet szakértői. A tapasztalatok alapján valós veszély, hogy a Kiskunhalas közelében alkalmazott hidraulikus rétegrepesztés földrengésszerű érzetet kelthet, és akár tényleges földrengések kockázatát is növelheti. Ez nem pusztán elméleti lehetőség: több országban - például Kanadában, az Egyesült Államokban, vagy az Egyesült Királyságban - dokumentálták, hogy a frackinghez köthető tevékenységek kisebb-nagyobb rengéseket idéztek elő, akár évekkel a kitermelés után is.

Emellett a fracking folyamata komoly zajhatásokkal jár, amelyek éjjel-nappal zavarhatják a környéken élőket. A technológia alkalmazása során jelentős mértékű por- és hangterhelés tapasztalható, amit a fúrás, a szállítás, valamint a gázüzem működése is fokoz. A zajterhelés nemcsak kellemetlen, hanem hosszú távon egészségügyi kockázatokat is jelenthet.

Aggasztó a technológia vízigénye

A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint a hidraulikus rétegrepesztés a nagyfokú vízigényéről is ismert, és különböző nagyságrendű vízfogyasztási adatokról lehet olvasni a nemzetközi szakirodalomban. A rétegrepesztés általában abból áll, hogy több kilométer mélyen (Magyarországon 3-5 kilométernyire) a földbe fúrnak, függőlegesen, majd vízszintesen, és egy folyadék-eleggyel magas nyomáson megrepesztik a kőzetet és kikényszerítik a palagázt a kőzet pórusain át a furatba, majd onnan a kútaknába.

E repesztő-folyadék vízből (általában 15-20 százalékban), szemcsés “kitámasztó” anyagból (például homok, timföld) és körülbelül 1,5 százalékban vegyi adalékanyagokból áll (például nátronlúg, nátrium-bromát; a szakirodalom említett korábban benzolt és formaldehidet). A földben természetesen jelenlévő szennyező anyagok, például nehézfémek által szennyezett használt repesztő-folyadék (flowback) visszakerül a felszínre. Itt a használt folyadék nagy részét több-kevesebb kezelés után újrahasznosítják új repesztéshez; amit nem, azt kötelező szivárgás- és párolgásmentesen tárolni.

Mivel a konkrét beruházás a sivatagosodó magyar Alföldön történik, a vízfelhasználás különösen problematikus, a térség vízkészletei már így is korlátozottak, és a palagáz-kitermelés hozzájárulhat a helyi vízhiány fokozódásához. Nem közismertek a Kiskunhalasnál tervezett kitermelés vízhasználati paraméterei, például mekkora vízfelhasználást terveznek (a repesztő-folyadékhoz és az infrastruktúrák működtetéséhez) és milyen ütemben, honnan veszik a vizet a tíz palagázkúthoz, mit kezdenek a használt (szennyezett) repesztő-folyadékkal, az milyen arányban hasznosítják újra. A palagáz-kitermelést egyébként a Magyar Természetvédők Szövetsége zsákutcának tartja, mert az komoly környezeti és hatékonysági kérdéseket is felvet. A palagázok energiamegtérülési aránya rendkívül alacsony, alacsonyabb a hagyományos földgázénál; egységnyi befektetett energiából csak 2-10 egység (fosszilis) energiát tudnak kinyerni.

A Greenpeace is a technológia vízigényére figyelmeztet: egyetlen kút repesztéséhez 10–15 ezer köbméternyi víz szükséges, és mivel több kútnál, több repesztésre is sor kerül, a teljes vízfogyasztás akár több tízmillió liter is lehet. Ez különösen súlyos problémát jelenthet az Alföldön, ahol a klímaváltozás miatt a talajvíz szintje már most is csökken, sok helyen az öntözővíz is elfogyott, és a vízhiány a mezőgazdasági termelést is veszélyezteti. Az ilyen típusú kitermelés súlyos környezeti kockázatokat rejt, fokozza a klímaválságot és veszélybe sodorja a környező közösségeket.

Súlyos következmény a metánkibocsátás is

A metánkibocsátás az egyik legsúlyosabb, mégis gyakran alulértékelt következménye a földgázkitermelésnek, ideértve a most induló CanCambria-projektet is – hangsúlyozták a Greenpeace szakértői a Pénzcentrumnak. A hasonló beruházások kapcsán már vannak konkrét tapasztalataik: a Békés vármegyei nyékpusztai gázmezőn súlyos és rendszerszintű metánkibocsátásra, valamint látszólag rendszeres fáklyázásra derítettek fényt. Ezek a gyakorlatok nemcsak a környezetre és az emberi egészségre nézve károsak, hanem ellentétesek lehetnek az új uniós metánrendelet követelményeivel is.

Az EU 2024/1787 számú rendelet 15. cikkének (8) bekezdése szerint az üzemeltetőknek haladéktalanul, de legkésőbb 2026. február 5-ig meg kell felelniük a metánkibocsátás és a fáklyázás korlátozására vonatkozó előírásoknak-új létesítmények esetén a működés megkezdésétől számított 12 hónapon belül. A rutinszerű metánfáklyázás és kibocsátás ezen határidők után tiltott, kivéve vészhelyzeti, vagy műszaki hiba miatti eseteket. A kellő gondosság elve azonban már most is korai intézkedéseket indokol.

A metán a felszínközeli ózon egyik fő előanyaga, így nemcsak a klímaváltozáshoz járul hozzá, hanem az emberi egészséget károsító légszennyezést is fokozza. Ezért is különösen aggasztó, hogy a nyékpusztai mérések során tartós és jelentős metánkibocsátást tapasztaltak, például egy szellőztető kéményen és egy tárolótartálynál is. Ezek az esetek alátámasztják, a metánkibocsátás valós és súlyos probléma, és nem biztosítható a kibocsátás-mentesség sem új, sem meglévő projektek esetén. A metánkibocsátás csökkentése kulcsfontosságú a klímaválság megfékezésében.

A fosszilis ipar gyakorlatai, köztük a metánszivárgás és fáklyázás, súlyosan aláássák a klímavédelmi célokat, ezért nem új földgázprojektekre, hanem megújuló energiára és energiahatékonyságra van szükség. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 2024 augusztusában életbe lépett az új uniós metánrendelet, amely szigorúan korlátozza a metán fáklyázását és kibocsátását. Ennek betartása jelentős költségnövekedést és technológiai korlátokat jelent a fosszilis projektek számára.