Így ettek régen a magyarok ősei: olcsó fogások a lecsó és a paprika előtti időkből

Augusztus 20-a egyrészt Magyarország hivatalos állami ünnepe és nemzeti ünnepe, melyet az államalapítás és Szent István király emlékére hoztak létre, továbbá ekkor van az új kenyér ünnepe, ugyanis ilyenkor zárul le hivatalosan az aratási időszak, amit kenyéravatással ünneplünk (az idén learatott friss búzából sütnek kenyeret, ezt gyakran nemzeti színű szalaggal kötik át) – ezért nevezzük augusztust az új kenyér havának is.

Az ünnep történelmi háttere összetett: annak idején István király augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját tette ünneppé (ekkor tartott törvénynapot Fehérváron), országunkat Szűz Máriának ajánlva (egyébként a király maga is ezen a napon halt meg, 1038-ban). 15-ről 20-ra az ünnepet Szent László király tette át, ugyanis 1083-ban ekkor avatták Istvánt szentté, VII. Gergely pápa hozzájárulásával. A legendák szerint ezen a napon, mikor szentté emelték a királyt, testét épségben találták a koporsóban.

Ahogy minden ősi népnek, úgy a régi magyarságnak is megvoltak a különleges fogásai, azonban a korabeli ételekről mindenképpen tudnunk kell, hogy teljesen más konyhai alapanyagokból készültek, mint a mai klasszikus magyaros finomságok. A mai „hagyományos” ízek nagyban építenek a paprikára, a paradicsomra, a krumplira, a népies ételek közt rengeteg kukoricás fogás szerepel, ráadásul imádjuk az erőteljes, borsos fűszerezést is – azonban ezek közül az élelmiszerek közül egy sem volt jelen 1000 környékén a Kárpát-medencében.

Ha tetszett, amit olvastál, akkor a HelloVidék oldalán megtalálod a teljes cikket.