Kár letagadni, évről évre rosszabbul él többszázezer magyar: 2026-ban sem jön el az ő idejük?

A Pénzcentrum 2025‑ös boldogságfelmérése több mint 15 ezer válasz alapján rajzolja ki Magyarország legfrissebb boldogságtérképét, amely megmutatja, kik érzik magukat a legkiegyensúlyozottabbnak, és mely tényezők hatnak leginkább a jóllétre. A felmérés szerint a legboldogabb magyar nagy eséllyel egy 41–55 év közötti, magas iskolai végzettségű, házas, legalább háromgyermekes Veszprém vármegyei vállalkozó, vagyis a boldogságot erősen meghatározza az életkor, a családi állapot, a foglalkozás és az anyagi biztonság.

A kutatás ugyanakkor jelentős különbségeket mutat a vármegyék között: vannak térségek, ahol jóval elégedettebbek az emberek, míg máshol kifejezetten alacsony a boldogságszint. A 2025‑ös eredmények azt is jelzik, hogy a lakóhely, a társadalmi helyzet és a mindennapi biztonságérzet továbbra is meghatározó szerepet játszik abban, ki mennyire érzi jól magát Magyarországon. A kérdések első harmadát egy a múlt év végén megjelenő cikkben elemeztük, most folytatjuk a kiértékelést.

Az elmúlt egy évben általánosságban romlott vagy javult az anyagi helyzeted?

2022-től kezdve minden évben elkészítjük a felmérést, a kérdések nagyjából megegyeznek, néha azonban az adott évre jellemző folyamatokra rákérdezünk. Kíváncsiak voltunk, 2025-ben olvasóinknak romlott-e az anyagi helyzetük a 2024-es évhez képest.

A negyedik kérdésre adott válaszok alapján a legtöbben, 40,45 százalék, úgy nyilatkoztak, hogy anyagi helyzetük az elmúlt évben stagnált. 34,78 százalék szerint romlott, míg 22,96 százalék javulást tapasztalt. A válaszadók 1,81 százaléka nem adott választ. Az eredmények arra utalnak, hogy bár sokan érzik a gazdasági nehézségeket, a többség nem tapasztalt drasztikus változást, ugyanakkor a javulást érzékelők aránya továbbra is alacsony.

Mennyire vagy elégedett a társas kapcsolataid minőségével?

Magyarországon erősen jelen van a kapcsolathiány, ami komoly társadalmi problémát jelent. A magány könnyen vezethet elzárkózáshoz, depresszióhoz, sőt testi tünetekhez és súlyos betegségek kialakulásához is. Ezzel szemben azok, akiknek stabil baráti köre és működő családi kapcsolatai vannak, bizonyítottan elégedettebbek és boldogabbak. A boldogság tehát nem pusztán egyéni élmény, hanem olyan társadalmi tényezők is alakítják, mint a családi háttér, a pénzügyi biztonság vagy az egyenlőtlenségek mértéke. A szociológiai kutatások éppen ezért nemcsak a szubjektív boldogságérzetet vizsgálják, hanem azokat a körülményeket is, amelyek hozzájárulnak az egyéni jólléthez. A boldogság társadalmi összefüggéseiről egy tavalyi interjúban Albert Fruzsina, PhD, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatóprofesszora, a Család és Társas Kapcsolatok Kutatási Osztály vezetője beszélt.

Társas kapcsolataik minőségére 10-ből 6,4 pontot adtak a kitöltők, a nők valamivel többet, mint a férfiak – ez a szám nem változott a tavalyi évhez képest.

A „Mennyire vagy elégedett a társas kapcsolataid minőségével?” kérdésre adott válaszok alapján az életkor szerinti bontásban a legmagasabb elégedettségi átlagot a 65 év felettiek adták, 6,6-os értékkel. Őket követik a 56–64 évesek 6,4-es, valamint a 41–55 és a 25–40 évesek egyaránt 6,3-as átlaggal. A legfiatalabb korosztály, a 25 év alattiak 6,1-es értéket adtak meg.

Kapcsolati státusz szerint a házas válaszadók a legelégedettebbek, 7,0-es átlaggal, őket követik a párkapcsolatban élők 6,6-tal. Az özvegyek 5,9-es, az elváltak 5,3-as, míg az egyedülállók mindössze 4,8-as átlagot adtak meg, ami jelentős különbséget jelez a társas kapcsolatok minőségének megítélésében.

A mindennapokban mennyire tudod kifejezni, megvalósítani önmagadat?

Az önkifejezés és önmegvalósítás alapvető része a mentális jóllétnek: aki szabadon élheti meg saját vágyait, értékeit és képességeit, az nagyobb eséllyel érzi magát kiegyensúlyozottnak. Ha valaki folyamatosan elnyomja önmagát, az hosszú távon frusztrációhoz, kiégéshez vagy akár depresszióhoz is vezethet. Az önazonos életvitel nemcsak egyéni boldogságot hoz, hanem a társas kapcsolatok minőségét is javítja.

Az idei eredmények alapján az önkifejezés és önmegvalósítás megítélése 5,9-es átlagot kapott, vagyis pontosan ugyanannyit, mint tavaly. Ez arra utal, hogy a válaszadók önazonosság‑élménye és a mindennapokban megélt szabadsága érdemben nem változott az elmúlt évben. A stabil, de közepes érték azt jelzi, hogy sokan még mindig nem érzik úgy, hogy teljes mértékben kibontakozhatnak a hétköznapokban.

A „Mennyire tudod kifejezni, megvalósítani önmagadat a mindennapokban?” kérdésre adott válaszok alapján az önmegvalósítás élménye egyértelműen összefügg az életkorral és az iskolai végzettséggel. Az idősebb korosztályok magasabb értékeket adtak meg: míg a 25 év alattiak és a 25–40 évesek átlagosan 5,4-es szintet jelöltek, addig a 65 év felettiek már 6,0-ra értékelték ezt a képességüket. Az iskolai végzettség szerint még markánsabb a különbség: az általános iskolai végzettségűek 5,0-es átlagot adtak, míg a PhD-fokozattal rendelkezők 6,7-es értéket jelöltek meg.

Az eredmények arra utalnak, hogy az önkifejezés és önmegvalósítás lehetőségei szorosan összefüggnek a társadalmi státusszal és az élettapasztalattal. A magasabb végzettségűek valószínűleg több eszközzel, nagyobb önbizalommal és stabilabb környezeti háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy megéljék saját értékeiket. Az idősebbek esetében pedig az életút során megszerzett tapasztalatok és a társadalmi elvárásoktól való függetlenedés segítheti az önazonosabb életvitelt.

Mennyire vagy elégedett a munkáddal, hivatásoddal?

A munkával való elégedettség nemcsak az egyéni jóllét szempontjából kulcsfontosságú, hanem társadalmi szinten is meghatározza, mennyire tudnak az emberek kiteljesedni, motiváltak maradni és hosszú távon egészséges életet élni. A hivatásunkhoz való viszonyunk hatással van az önértékelésünkre, a társas kapcsolatainkra és az általános boldogságérzetünkre is.

Egy 2024‑es nemzetközi tanulmány szerint a munka minősége legalább olyan mértékben befolyásolja az általános jóllétet, mint az egészségi állapot — és jóval erősebben, mint például az iskolai végzettség, a családi állapot vagy a jövedelem. Ez azt jelzi, hogy a munkával való elégedettség nem csupán gazdasági kérdés, hanem mélyen összefügg az emberi méltósággal, az önmegvalósítással és a társadalmi integrációval.

A „Mennyire vagy elégedett a munkáddal, hivatásoddal?” kérdésre adott válaszok átlaga 6,3 volt, ez alapján jól látható, hogy az elégedettség szintje szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, az életkorral és a foglalkozással.

Iskolai végzettség szerint a legmagasabb értéket a PhD-fokozattal rendelkezők adták meg (7,2), őket követik az egyetemet végzettek (6,8), a főiskolások (6,5), a középiskolát végzettek (6,0), míg az általános iskolai végzettségűek csupán 5,4-es átlagot jelöltek meg.

Kor szerint a legfiatalabbak (25 év alatt) 5,4-es átlagot adtak, míg a 65 év felettiek már 6,5-re értékelték munkával való elégedettségüket. A 41–64 év közötti korosztály 6,1-es átlagot hozott, a 25–40 évesek pedig 5,9-et.

Foglalkozás szerint a vállalkozók a legelégedettebbek (7,2), őket követik a közalkalmazottak (6,5) és az alkalmazottak (6,2). A gyermekgondozási ellátásban részesülők 6,0-as, a közmunkások 5,7-es, míg a munkanélküliek mindössze 4,8-as átlagot adtak meg.

Az adatokból jól látszik, hogy a magasabb végzettség, az önálló munkavégzés és a stabil élethelyzet mind hozzájárulnak a munkával való elégedettséghez.