Keleti hatalom: féljünk vagy örüljünk?

A kérdést pedig egyelőre nem lehet eldönteni, ahány szakember, annyi vélemény lát napvilágot. Paul Krugman, a Princetown Egyetem professzora például a New York Times hasábjain közölte véleményét, amely szerint a hatalom végül mindig azoknak a kezében összpontosul, akik az erszény kulcsát birtokolják.

Ha ezt a gondolatmenetet követjük, úgy meg kell említeni, hogy Kína hatalmas külkereskedelmi többlettel rendelkezik, augusztusban például rekordot döntött a többlet érteke.

Mások, akik az összeesküvés-elméletek hívei úgy vélik, Kína szépen lassan mindenütt befolyást szerez, köszönhetően tartalékainak. Nemrégiben például a Sunday Telegraph adta hírül, hogy a nyilvános befektetések mellett a kínai kormány csendben több milliárd fontot költött arra, hogy a londoni tőzsdeindexben, az FTSE-ben szereplő vállalatokban részesedést szerezhessen.

Az elmúlt évek során egyenletesen emelkedett a külföldön tanuló kínai diákok száma, különös tekintettel az Egyesült Királyságra. Persze az angolokat sem kell félteni, gyakorlatilag tudás-exportálásba kezdtek, négy évvel ezelőtt nyitotta meg a Nottinghami Egyetem ningboi kirendeltségét. Jelenleg 3500 diák tanul ott, de bőven van még hely, ez a szám akár a duplájára is emelkedhet.

Az ár azonban borsos, míg egy átlagos kínai egyetem éves tandíja 2-3 ezer jüant (50 - 74 ezer forintot) tesz ki, addig a Nottingham 65 ezer jüant (1,6 millió forintot) kér. Hogy mit tanulnak az idejáró diákok? A legtöbben az üzleti tudományokra kíváncsiak, s azt remélik, hogy majd fényes karriert futhatnak be valamelyik nagy pénzügyi szolgáltatónál.

Sanghajban csak úgy buzog a vállalkozói kedv, s nem csak az új, hanem a régi, piroslámpás foglalkozásokat is szemrebbenés nélkül űzik. A városban megvan a vállalkozás szabadsága is. Természetesen a Mao iránti tisztelet még mindig megvan, hiszen minden bankjegyet az ő arcképe díszit, azonban a Fangbang út boltjaiban Mao elnök arcképe olcsó pólókat, hamutartókat és ébresztőórákat díszít.

Az idei év eddigi történései, a sanghaji tőzsde 50 százalékos zuhanása, az egekbe szökő olajárak, az ár-bér spirál, a gyárak tömeges bezárása, a nyugati felvevőpiacok gyengélkedése mind-mind azt sugallhatják, hogy Kína sem kerülheti el a visszaesést. Ne tegyük rá azonban a fejünket erre a kimenetelre. Az könnyen elképzelhető, hogy az elmúlt évek 10 százalék feletti növekedési üteme lassulni fog majd, azonban ahogy a kisebb és hatékonytalanabb piaci szereplők kivonulnak, s az exportpiaci termelők tovább terjeszkednek, Kínának nem valószínű, hogy óriási gondjai akadnának.

Konkrét választ tehát nem kaphatunk arra, hogy vajon lehetőség-e Kína, vagy félni kell tőle. Az igazság valahol a kettő között lehet...