Gyurcsány köszöni a jókívánságokat

Hallották? Gyurcsány és Xavér...

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legutóbbi blog bejegyzésében megemlékezik Xavérról, Nagy Imréről, a születésnapjáról, Rádai Eszterről. Nézzük szépen sorba!

A miniszterelnök vasárnap este egy Varnus Xavér által adott koncertre látogatott el a Művészetek Palotájába. Erről ekképpen vélekedett: "Izgalmas repertoárral, benne általam korábban nem ismert darabokkal. A közönség élvezte az új orgona bemutatását, Xavér történeteit, merthogy szokása szerint nem elégedett meg azzal, hogy leült és játszott, hanem mesélt darabokról, zenéről, kultúráról, emberekről. Nem kétséges, hogy Xavér népszerű akar lenni, a szó legjobb értelmében. Azt szeretné, hogy a muzsikája is népszerű legyen."
Majd ezt követően Gyurcsány Ferenc megköszönte mindenkinek a blogon és e-mailben kapott születésnapi jókívánságokat!

Ezek után Nagy Imre születésének 110. évfordulójáról ír: "Örömmel megyek el a megemlékezésre és mondok pár mondatot. Nagy Imre azzal együtt a miénk és mindenkié, hogy cseppet sem kétséges számomra, nemcsak baloldali maradt élete utolsó percéig, de kommunista is. És miközben a dolgok rendje szerint sok vita övezi személyét, meg mindazt, amit tett a harmincas évektől mártírhaláláig, vannak életének, személyiségének olyan fogódzói, amelyek példaadó erővel szolgálnak mindannyiunknak, függetlenül attól, hogy ki, milyen politikai nézetet vall. "

A bejegyzés végén pedig egy róla készült interjúkötetről ír a miniszterelnök: "Délután mutatják be Rádai Eszter interjú-kötetét, amely 4-5, az elmúlt években velem készített hosszabb interjút foglal egy kötetbe, és amelyhez egy rövid, Rádait méltató előszót írtam. Legyünk pontosak! Nem írtam, diktáltam, épp úgy, ahogy a blogot. Szerettem Rádainak interjút adni. Hajlok arra, hogy azt gondoljam, Rádai a legjobb politikai riporter. Nagyon felkészült. Nagyon sokat tud, nem csak riportalanyáról, de mindazokról a körülményekről is, amelyek befolyásolják a kérdezett gondolkodását, döntéseit, szerepléseit. Pontosan kérdez, és olyan könnyedén irányítja a beszélgetést, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy tét nélküli csevegést folytat, miközben Rádai szinte minden fontosat megtud, és megmutat. Nagyon természetes, ha úgy tetszik, manír-mentes mindaz, ami ebből létrejön.

Így, egyben én sem olvastam ezeket az interjúkat. A kötet értékét az dönti el, hogy együtt olvasva több derül-e ki belőlük, mint külön-külön. Ha igen - és remélem, hogy így van -, akkor érdekes és izgalmas élményben lesz része valamennyi olvasónak. Ha így van, akkor az Rádai Eszter érdeme. Ha pedig a dolog érdektelen és egyenesen unalmas lesz, azt pedig írják az én számlámra. "