Így verik át saját magukat a boltokban a magyarok: az árstopban bíznak, pedig van nagyobb baj is

„Rengeteg erőforrást használunk fel olyan ételek előállítására, szállítására, feldolgozására és csomagolására, amelyekre végül nincs szükségünk. Az el sem fogyasztott ételhulladékok a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 8–10 százalékáért felelnek” – áll a Holdblog egy korábbi Facebook-bejegyzésében. A tőzsdei és befektetési portál megjegyzi, az élelmiszerhulladék nemcsak gazdasági pazarlás, hanem klímakárosító tényező is: amennyiben országként mérnénk, a világ negyedik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója lenne – közvetlenül Kína, az USA és India után. Ez önmagában elegendő ok lenne ahhoz, hogy komolyan vegyük a globális élelmiszerpazarlás kérdését, ám a számok megrázók. „Napi szinten – még bő fél kilogrammos koszttal kalkulálva is – több milliárd adagot dobunk ki” – áll a bejegyzésben.

A Föld minden éhezője jól lakhatna, ha visszafognánk magunkat

Az élelmiszerpazarlás valóban napjaink egyik legsúlyosabb társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági problémája. „A legóvatosabb becslések szerint is elpocsékoljuk a bolygón megtermelt ételek egynegyedét, miközben 700 millió ember éhezik a Földön napi szinten” – vázolta a helyzetet a Pénzcentrumnak a Magyar Élelmiszerbank Egyesület. Az élelmiszermentő szervezet szerint az említett veszteségek visszafogásával viszont akár az összes éhezőt el lehetne látni. Ezen felül az Élelmiszerbank rávilágított arra is, hogy a pazarlás a környezetet is rombolja – ugyanis amikor az ételt kidobjuk, az előállításába fektetett emberi munka is értelmét veszti.

Csakúgy, mint a rengeteg víz, amivel a növényeket locsoltuk vagy a később bennünket hússal ellátó, ám még élő állatot itattuk. De elképesztő mennyiségű üzemanyag is kárba vész, ami a termelés gépeihez, az élelmiszerek feldolgozóüzemekbe, nagy- és kiskereskedőkhöz, valamint az otthonunkba szállításhoz szükséges. Mindezen felül rengeteg hűtési és fűtési energia is oda lesz a feldolgozás, kereskedelem és a vendéglátás során.

Az élelmiszerveszteség tehát mindezek által nagymértékben hozzájárul a klímakatasztrófához

– közölte a szervezet.

S hogy a világ milyen élelmiszereket pazarol leginkább? Nos, a háztartásokban a készételek, a pékáru, a zöldségek és gyümölcsök, illetve a tejtermékek teszik ki a pazarlás több mint 80 százalékát. A veszteségek okai között pedig egyértelműen a figyelmetlenség bukkan fel: a „megfeledkeztem róla, és megromlott”, a „túl sokat vásároltunk és megromlott” vagy a „túl sokat szedtem a tányéromra”. Ám emellett olyan kifogások is megjelennek az ételeket kidobók körében, mint a „konyhai baleset történt: odaégett az étel” vagy a „túl nagy volt a kiszerelés, és megmaradt a doboz alján”.

Hiába az egekbe szökő élelmiszerárak, évi több százezer tonna kaját dobunk a szemétbe

A globális adatok után pedig kanyarodjunk át a magyar helyzetre, hiszen probléma hazánkban is akad bőven az élelmiszerpazarlás terén! Ám mielőtt a konkrét adatokat közölnénk, azelőtt gyorsan vessünk egy pillantást a pazarlást leginkább befolyásoló, az elmúlt időszakban mért élelmiszerinfláció mértékére. Amiről joggal gondolhatjuk úgy, hogy ha valami, akkor a magas ár aztán rá tudja kényszeríteni az embert arra, hogy jobban megbecsülje a tányérjára kerülő ételeket. Nos, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint idén szeptemberben 4,7 százalékkal volt magasabb az élelmiszerinflácó a 2024. azonos időszakihoz viszonyítva.

A csokoládé, kakaó ára 19,2, a tojásé 18,2, a kávéé 17,6, az édesipari lisztesárué 13,1, a gyümölcs-, zöldségléé 11,9, a büféáruké 9,5 százalékkal nőtt. Az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, valamint friss hazai és déligyümölcs) 9,2, az étolajé, valamint a házon kívüli étkezésé 8,4-8,4 százalékkal volt magasabb. A termékcsoporton belül a margarin ára 29,0, a liszté 12,0, a tejtermékeké 8,4, a cukoré 8,2, a párizsi, kolbászé 7,7, a tejé 7,4, a sertéshúsé 4,5 százalékkal mérséklődött.

De ezekből az adatokból valóban az következik, hogy a magyarok kevésbé pazarolnak? „A Nébih 2016 óta követi nyomon az élelmiszerhulladékok mennyiségét a magyar háztartásokban. A legfrissebb eredmények (2024.) alapján fejenként átlagosan 59,7 kg élelmiszerhulladékot termelünk a háztartásunkban egy év során, amely a teljes lakosságra vetítve 570 ezer tonna. Az összes élelmiszerhulladéknak a 36 százaléka elkerülhető, vagyis a tiszta pazarlást odafigyeléssel és előre tervezéssel akár 0-ra csökkenthetnénk” – szögezte le a Pénzcentrumnak a magyar élelmiszerhatóság, a Nébih. Szerintük egy magyar ember a háztartásában 21,5 kg élelmiszert pazarol évente, amely a teljes lakosságra vetítve évi 205 ezer tonna pazarlást jelent.

Érdekesség, hogy bár az adatok sokkolók, a Nébih által nyilvántartott hosszú távú trend mégis kedvező: 2016-hoz képest 35 százalékkal csökkent a pazarlás mértéke hazánkban, ami jelentős előrelépést jelent a lakossági tudatosság terén. A pazarlás visszafogásának szempontjából a legkedvezőbb év a 2021-es volt, amikor a Covid–19 járvány hatásai egyértelműen érezhetők voltak: sokan több időt töltöttek otthon, gyakrabban főztek maguknak, és tudatosabban gazdálkodtak az élelmiszerekkel. Ennek eredményeként az elkerülhető élelmiszerhulladék mennyisége csökkent, míg a nem elkerülhető hulladék (például zöldséghéj, tojáshéj, csont, kávézacc) megnőtt, hiszen több étel készült otthon.

Az élelmiszerhatóságnál egyébként rákérdeztünk arra is, hogy ők mit látnak, a pazarlás mértéke és az általános életszínvonal összefüggnek-e? Ezzel kapcsolatban leszögezték: a hazai és nemzetközi kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a két terület között összefüggés fedezhető fel, de nem egyszerű ok-okozati viszonyról van szó. A jobb módú háztartások ugyanis jellemzően többet pazarolnak, míg az idősebbek, a nők, illetve azok, akik valamilyen élelmiszer-termelési tevékenységet is folytatnak, jóval tudatosabban bánnak az élelmiszerekkel. Ezzel szemben a kisgyermekes családok körében az élelmiszerhulladék mennyisége meghaladja az átlagot, részben az időhiány és a tervezési nehézségek miatt.

Vannak bezzegországok, de azért a magyarok is jó úton járnak

Jó hír azonban, hogyha minden jól megy, akkor a következő évektől egyre kevesebb élelmiszerhulladékkal számolhatunk, az élelmiszerpazarlás visszaszorítása ugyanis 2025-ben uniós szintű célkitűzéssé vált. Eszerint a tagállamoknak 2030-ra együttesen legalább 10 százalékkal szükséges csökkenteniük a feldolgozás és gyártás területén keletkező, míg 30 százalékkal a háztartásokban és a vendéglátásban keletkező élelmiszerhulladék mennyiségét a 2021–2023-as időszak átlagához képest. „Ez a cél a tagállamok számára iránytűként szolgál, és egyre több országban nemzeti programok formájában is megjelenik” – hívta fel a figyelmet a Nébih. Hozzátették, a tagállamok közül több ország már most is kiemelkedő eredményeket ért el:

• Hollandia több mint egy évtizede hároméves ciklusokban méri a háztartási élelmiszerhulladékot, és 2010 és 2019 között 29 százalékos csökkenést ért el a „Food Waste Free United” nemzeti programnak köszönhetően;
• Svédország 2012 óta méri az élelmiszerhulladék szintjét, ami alatt 2025-re 20 százalékos, 2030-ra 50 százalékos csökkentést tűzött ki célul;
• Németországban a Munchoz hasonló „Too Good To Go” kezdeményezés vált országos sikerré.

A Magyar Élelmiszerbank mindeközben arról számolt be, hogy bár a jelenlegi adatok nem túl kedvezőek, azért büszkék lehetünk a magyar innovációra is, hiszen sehol nem mentenek annyi melegételt a kontinensen, mint nálunk. „A Magyar Élelmiszerbank több mint 600 ezer adag melegételt mentett meg az elmúlt két évben céges rendezvényekről, iskolai menzákról és szállodákból, kisebb éttermekből” – közölték.