Lehull a lepel a legendás parndorfi outletről: tényleg megéri ott nagybevásárolni, vagy ámítás az egész?

Elmentem hétvégén Pardnorfba, hogy neked ne kelljen - röviden így lehetne összefoglalni a bevásárlótúrát, amely nagyobbrészt inkább agyérgörcs volt, mintsem egy önfeledt hétvégi program. De ez nem feltétlenül kizárólag az outlet hibája, inkább a sok kicsi jött össze egy orbitális atyaúristenné a nap végére.

A nulladik pont az utazás, mi autóval mentünk Budapestről, így pedig kézenfekvőnek tűnt, hogy az M1-esen tegyük meg a magyar szakaszt, Ausztriában pedig elkerüljük a fizetős utakat, mert arra a 15 percnyi útra nem akartunk matricát venni - cserébe plusz kb. 10 percnyit kell vezetni országúton és kisebb településeken keresztül, abszolút megéri.

EZ IS ÉRDEKELHET

Direkt buszjárat indul a parndorfi Outletbe Budapestről: filléres jegyáraknak örülhetnek a magyar vásárlók

A Parndorf Designer Outlet vezetősége tartott sajtótájékoztatót a mai napon, melyen a Pénzcentrum is részt vett.

Node az osztrák szakasz a legkisebb gond, tudniillik az M1-esen zajlanak a bővítési munkák (egészen 2029-ig!), gigászi lezárásokkal. Aki gyakran jár arra, annak nem kell bemutatni a dolgot: jelenleg az M0-tól Tatabányáig nem lehet rendesen haladni, majd pedig Győr után is folyt a munka. 60-as, 80-as táblákkal, sávelhúzásokkal, kamionokkal és úgy összességében frusztrált emberekkel.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sávelterelések és a sebességkorlátozások miatt az ideális körülmények között nagyjából 2 óra 20 perces útból egy szombati napon odafelé majdnem 3 óra lett, visszafelé pedig még ennél is több... Mikor este kiszálltunk a kocsiból már több mint 7 órát töltöttünk benne az óra szerint - oké, előző este megtankoltam, az vegyen el mondjuk 20 percet a "tankolás óta" kijelzett intervallumból.

Aki kitalálta, hogy ezt a felújítást így és ilyen időtávon kell lezavarni, annak azt kívánom, hogy a napi 8 órás munkaidejét töltse azzal, hogy oda-vissza furikázik az M1-esen Pesttől Hegyeshalomig. Egyébként a kormány is érzi, hogy ezért az autópályáért már-már arcpirító teljes árat kérni: jövőre regionális matricát vezetnek be, az érintett vármegyékben élők számára kedvezményes, 15 ezer forintos áron lesz elérhető - arról egyelőre nincs hír, hogy a napi, heti, havi és éves matricát vásárló autósokat kompenzálják-e valahogyan.

Ha odaértél, akkor sem érkeztél meg...

Rendeben, az út legjava letudva, számolva az M1-esen uralkodó állapotokkal, igyekeztünk úgy indulni, hogy nagyjából az outlet nyitására, 9 órára odaérjünk - ez többé-kevésbé sikerült, mondjunk inkább 10 körült az érkezésnek... Ott viszont már a bevezető úton integettek az amúgy magyar biztonsági őrök, hogy az outlet hivatalos parkolója megtelt, úgyhogy a mezőn (!!) tegyük le az autót.

Ekkor még viszonylag kevesen voltak az outlet és a szomszédos hotel melletti pusztában, de mire hazaindultunk, már ez a hely is fullon volt autókkal. De összességében itt parkolni hálásabb, ugyanis kifelé jövet a hömpölygő embertömeg miatt gyakorlatilag lépésben lehetett kihajtani az outlet körüli parkolókból, szerintem aki onnan jött ki, az legalább 30-45 percet araszolhatott. A rétről csak ki kellett kanyarodni a főútra és viszlát.

Szóval, ha bárkiben felmerült valaha az a kérdés, hogy sokan-e vannak az outletben karácsony előtt durván 6 héttel, akkor a válasz az, hogy "mi az hogy, nagyon is!" Tegyük hozzá, hogy szombat volt és úgynevezett "christmas night shopping" akció, de vélhetően a karácsonyig hátralévő hétvégéken sem várható kisebb embertömeg - például 2025. november 22-től december 2-ig black friday napok (horribile dictu: black fridayek) lesznek. 

A luxyboltokat rohanták meg: de milyenek az akciók?

Győzött a kapitalizmus, tort ültek a fogyasztás oltára előtt: az outlet területén döbbenetes volt látni, hogy az emberek már azért is képesek voltak kígyózó sorokba beállni, hogy bejussanak az olyan luxusboltokba mint a Gucci vagy a BOSS, Armani, Prada - de az UGG cipőbolt előtt is annyian sorakoztak, mintha valamit ingyen osztogatnának.

Meg persze a Lindt márkaboltban is marékszám fogytak a 100 grammonként 7,9 eurós (kb 3000 forintos) kis csokik, a 25 és 40 euró (9600 és 17 ezer forint) közötti adventi kalendáriumok, vagy a kb 4000 forintos Dubai csokik. De 10 ezer forintért lehet venni egy kiló gyártási hibás csokit is.

Megéri kimenni a parndorfi outletbe?

De azt nem lehet elvitatni, hogy jó dealeket lehet találni, egy párat a teljesség igénye nélkül meg lehet találni a fenti galériában, de a legtöbb helyen az embertömeg miatt nem tudtam rendesen fényképezni.

Szóval valamilyen szinten érthetőek a kígyózó sorok a prémiumüzletek előtt, hiszen ha csak 25 százalékos árengedménnyel hozzá lehet jutni mondjuk egy 1000-1500 eurós kabárhoz, már csak azért is megéri kiautózni. Sőt volt olyan parfümbolt, ahol 50 százalék feletti leárazásban voltak a márkás termékek, sikerült is hozzájutni a kívánt illathoz elég nyomott áron. 

A klasszikus, brutális outlet-akciók igen limitáltak: láttam például a Karl Lagerfeldben kabátot 1300 euróról 150-re leértékelve, kettő volt belőle, S-es. A Retro üzletben is volt tetszetős kabát 250 helyett 30 euróért, de szintén csak kis méretben volt elérhető - három darab. A cipőknél ugyanez, a Nike leértékelt polcain a legnagyobb akciók a 47-től felfelé méretű termékekre voltak. Ha valakinek ilyen méretek kellenek, érdemes benézni.

Összességében megéri-e kimenni a parndorfi outletbe? Nos, ha az M1-esen szívást kivesszük a képletből, tisztán az akciókért mindenképpen. Egy családi ruhavásárlással simán meg lehet takarítani az üzemanyagköltséget. Csak a látogatás időpontját érdemes nagyon körltekintően megválasztani, ha nem akarunk a tömegben vásárolni - hétköznap vélhetően sokkal kevesebben vannak, megérheti beáldozni erre egy nap szabadságot.

A vásárlóközönségben vegyesen voltak a nációk, többségben magyarok, osztrákok, szlovákok, de az eladók között a tapasztalatok alapján legalább 70% a magyarok aránya, szóval a nyelvi korlátoktól sem kell félni.

Legalább kényelmesen szívtunk az M1-esen

A kirándulás apropója egyebek mellett az is volt, hogy "élesben" is kipróbáljam, mit tud a Skoda legnagyobb terepjárója, a Kodiaq. A 2016 óta gyártott autó a márka legsikeresebb SUV-ja lett, eddig több mint 860 ezer darabot adtak el belőle. A második generáció formailag nem szakít elődjével: a 4,75 méter hosszú, hétüléses modell inkább finomított részleteket kapott, mint forradalmat. A világító hűtőrács, a 20 colos felnik és a megosztó hátsó lámpák jelzik, hogy a Kodiaq komolyabb, határozottabb megjelenésre váltott, de a karaktere változatlan maradt.

A motorválaszték ismerős: 1,5-ös mild hibrid benzines, kétliteres TSI és TDI motorok közül lehet választani, a legerősebb dízel 193 lóerős és alapból összkerékhajtású - ilyen volt a tesztautónk is, a gyengébb dízel 150 lóerős. Újdonság a tölthető hibrid (PHEV), amely 25,7 kWh-s akkumulátorával a gyártó szerint 100 kilométert képes megtenni tisztán elektromosan. Kézi váltó már nincs, minden Kodiaq duplakuplungos automatával rendelhető.

A beltér, ahogy a márkától megszoktuk, inkább funkcionális, mint látványos. A váltókar a kormány mögé költözött - ismerős lehet a Volkswagen-csoport más modelljeiból -, így a középkonzolon több hely maradt a tárolóknak és a vezeték nélküli töltőnek. A 13 colos középső kijelző menürendszere gyors és jól átlátható, a klímakonzol három nagy tekerőgombja pedig kellemes kivétel a mai érintőfelületes trendben - ráadásul mindegyik gomb saját kijelzőt kapott, és több funkció között is váltani tud, így a klímaállítás mellett menetmódok között is lehet váltani, és az ülésfűtés-szellőztetés kapcsolása is innen működik. A belső anyagok között megjelentek az újrahasznosított textilek, a márkára jellemző, ajtóba rejtett esernyő és a tanksapkánál elhelyezett jégkaparó is ezekből készül.

Az első ülések kényelmesek, sok irányban állíthatók, a második sorban bőséges a hely, de a harmadik csak rövid távra ajánlható felnőtteknek. A csomagtér hétüléses felállásban 340 literes, ötszemélyesként pedig bődületes, 845 liter, a plusz ülések nélküli - azaz csak ötszemélyes - változatban pedig 910 literes. A pakolóhelyek elrendezése, a 12 voltos aljzat és a csomagrögzítési megoldások jól átgondoltak, van külön hely a kalaptartó-rolónak, így nem kell vele szenvedni, hová tegyük amikor nem kell.

Dízelből a 150 lóerős elsőkerekes is elégséges volna ehhez az autóhoz, az erősebbig dízelnek pedig abszolút nem gond, ha előzni kell. A kormányzás pontos és kiszámítható, az üléshelyzet kényelmes, még ha az SUV-oknál megszokott módon valamivel magasabban is ülünk a kelleténél. Méretei ellenére a Kodiaq könnyen kezelhető, 11,2 méteres fordulóköre megkönnyíti a manőverezést, a 360 fokos kamerarendszer pedig pontosan segít a parkolásban és a szűk helyzetekben.

A városi fogyasztása megállt 7 liter környékén, ami egy majd 2 tonnás SUV esetében igen dícséretes, az autópályás fogyasztás - sok helyen 80-90-el szüttyögve - pedig parádés lett, 6,5 liternél is kevesebb, így egy tankkal akár 900 kilométert is megtehet a Kodiaq.

A legolcsóbb Kodiaq most 14 999 000 forintba kerül, ennyiért a hibrid benzinmotorral lehet megvásárolni a Business felszereltséggel. A gyengébbik dízelmotorral szerelt változat legolcsóbban 18 243 380 forintért vehető meg jelenleg, a tesztautónkban lévő 4X4-es, erősebbik dízel erőforrásal szerelthez pedig legkevesebb 20 273 940 forintért lehet most hozzájutni. A különféle extrákkal - pakoltak bele rendesen, gyakorlatilag minden benne volt, ami elérhető - pedig a tesztmodell ára már meghaladja a 25 millió forintot.

A vetélytársak közül a Kia Sorento 17 440 000 forinttól rendelhető meg, az új Volkswagen Tayron pedig legkevesebb 18 032 560 forintba kerül, míg a Hyundai Santa Fe alapára 19 999 000 forint - igaz, ez már plug-in hibrid - a Mazda CX80 pedig 20,5 millió forintról indul.