Vámpolitika: Trump tévedésének az egész világ issza majd meg a levét

Az áprilisi amerikai vámügyi bejelentés azonnali hatással volt a világgazdaságra: tőzsdék zuhantak, árfolyamok kilengtek, konjunktúraindexek romlottak. A gazdasági szereplők újraszámolják helyzetüket, miközben a kormányok - mint Kína - ellenintézkedéseket jelentenek be - írja Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, az MTA doktora, egyetemi tanár a Portfolion. 

Trump intézkedése valójában több mint egyszerű vámtarifa-emelés. Az elnök maga a "felszabadulás napjának" nevezte, amellyel szerinte az USA kiszabadul a "kizsákmányolt állapotából". Valójában szankciókról van szó, amelyeket a törvényhozási eljárásrenden kívül, saját jogkörben vezetett be.

A szankciók címzettjei között Amerika katonai-politikai szövetségesei ugyanúgy megtalálhatók, mint vetélytársai. Az érintett országok exportőreire különös logika szerint vetettek ki többletvámot: az EU 20 százalékot, Amerika távol-keleti szövetségesei 30 százalék körülit kaptak.

A közgazdaságtan alapelvei szerint - ahogy Adam Smith és David Ricardo munkássága bemutatta - az önkéntes piaci cserén mindkét fél nyer. Ezzel szemben a kölcsönös kereskedés megnehezítése minden érintett jólétét csökkenti. A második világháború utáni világpiaci liberalizálás éppen ezért számít az anyagi jólét emelkedésének egyik fő okának.

A mostani vámkorrekciókat sokszorosan meghaladó mértékek piaci hatásai már most láthatók. A külföldi autók, köztük a Magyarországon gyártott Audik a 25 százalékos iparági vám miatt annyira megdrágulnak, hogy jóval kevesebb amerikai lesz képes és hajlandó ezeket megvenni. Az amerikai autógyáraknak viszont jól jön a vámvédelem: többet adhatnak el, és a verseny tompulásával emelhetik áraikat.

Kérdéses, hogy visszatelepül-e a feldolgozóipar olyan cikkek esetén, amelyekből eddig Vietnám, Kambodzsa vagy Mexikó látta el az amerikai piacot. A re-shoring csak akkor valósulhat meg, ha a cégek vállalják a beruházási ráfordítást és a folyamatos működtetési költségeket a drága bérű országban, miközben bíznak abban, hogy a vámvédelem hosszú távon fennmarad.

A politikai alkufolyamatba ágyazott vámügy ugrásszerűen megnövelte az általános bizonytalanságot és a politikai kockázatot a gazdasági szereplők számára. Ez vonatkozik az amerikai cégekre is, tevékenykedjenek akár az országon belül, akár a szankcionált országokban.

Az Európai Unió, Kanada és más, az amerikai piactól nagyban függő országok nagy erővel keresik a kiszámíthatóságot biztosító kereskedelmi megállapodások lehetőségeit. Európában szóba jöhet a Kínához fűződő kereskedelmi viszony újragondolása is, bár fennáll a veszély, hogy az amerikai piacról kiszoruló kínai árutömeg Európát célozza meg.

A behozatali vám jelentős növelése adóemelésként hat az amerikai gazdaságban. Az importra kivetett elvonást az amerikai importőr fizeti be, aki a költségnövekedést érvényesíti az ügyfelei felé. Ha kell az importtermék, a vámemelés után drágábban jut majd el a fogyasztóhoz.

Jerome Powell, a Fed elnöke aggályát fejezte ki, attól tartva, hogy az amúgy is inflációs hangulatú amerikai gazdaságban "perzisztenssé" válik a vámteher-növekedés miatt egyszeri áremelkedés. Hiába üzente meg az elnök, hogy "CUT INTEREST RATES, JEROME, AND STOP PLAYING POLITICS", a Fed adatokkal dolgozik, és látnia kell, hogy a vámemelés okozta sokknak a gazdasági növekedést visszahúzó vagy az árszintet megemelő hatása lesz-e erősebb.

A vámháborús ügyet nehéz értelmezni, mert keverednek benne a korábbi, avítt gazdasági nézetek a döntéshozó személyes jellegzetességeivel. Trump alkutechnikája - a meghökkentően magas kiinduló árról indított bejelentés, az ügyek intézésének személyes módszere - talán sikeres lehet az ingatlanpiacon, de idegen a nemzetközi gazdasági rend szabálykövető jellegétől.

A mostani drámai idők több fenyegetést is hordoznak: a megemelt vámakadályok miatti piacvesztést, az amerikai infláció beragadását, és a monetáris irányváltozások hatását a teljes pénzügyi rendszerre. Különösen rosszul érinthetik ezek a változások az erősen eladósodott országokat, köztük Magyarországot is, ahol a GDP bő 4 százaléka megy kamatfizetésre.

A legkevésbé prognosztizálható következmény a pénzügyi fertőzés, pánik vagy zavar esetleges bekövetkezése. A felemelkedő piacok csoportjában számos országot ér most egyidejűleg több csapás: csökkenő kivitel, emelkedő reálkamatok, miközben a hitelminősítők újrakalkulálják a külpiacnak erősen kitett országok kockázatosságát.